SZÁLLÍTÁS EMBERI ERŐVEL | Magyar néprajz

SZÁLLÍTÁS EMBERI ERŐVEL

Az ember, amíg teherhordó, igavonó állata nem volt, saját maga kényszerült a málhát cipelni, s a teherhordástól az igavonó és málhás állatokkal, járművekkel rendelkező társadalmak sem szabadultak meg teljesen. A felfedezés előtti Amerika és Fekete-Afrika népei maguk látták el a málhás állat szerepét. Egyes európai népeknél (például albánok) a 20. század elején még megfigyelték, hogy az asszony gyakran pótolta a málhás jószágot, miközben a férfi üres kézzel ballagott vagy lovagolt a cipekedő nő mellett.

Népünknél a gazdasági szállítás, cipekedés nehezebb felét a férfiak végezték; hacsak mód volt rá, igás és málhás jószágot alkalmaztak, de nálunk is szembetűnő a nők hangsúlyos szerepe a teherhordásban. A nemek munkamegosztása kevés területen volt annyira egyértelmű, mint a teherhordó módok, eszközök alkalmazásában.

Az emberi testrészek igénybevétele, a test terhelésének módja a világ népeinél eltérő, nagy régiók szerint tagolódik, s a különböző teherhordó módok elterjedtsége igen régi beidegződésről, kulturális és fiziológiai fixációról, rögzültségről tanúskodik. Afrika és Dél-Európa népei szívesebben viszik a legkülönbözőbb terheket a fejtetőn, míg Kelet- és Délkelet-Ázsia népei előnyben részesítik a bambuszból készült váll-rudat. Közép- és Dél-Amerika indián civilizációi a homlokpántos, háton való cipekedést vállalják inkább, míg Közép- és Kelet-Európa kiterjedt térségeiben a vászonponyvával, vállpántos kosárral és egyéb eszközökkel háton történő cipekedés figyelhető meg. Az emberi erővel végzett teherhordás domináns módjai hatással vannak az emberi szervezetre, a testtartásra, a járásra, az érrendszerre és egyéb belső szervekre is. A fejtetőn való teherhordás egyenes derékkal, gondos egyensúlyozással történik. „A Mediterrán-vidék nőinek szép, sudár testtartása ennek a cipekedési módnak is a következménye. Nálunk a sárközi, somogyi menyecskék testtartását és járását befolyásolta a teher fejen való hordása” (Gunda B. 1956: 127). Ezzel szemben a háton való batyuzás eredménye többnyire a görnyedt hát, a hajlott testtartás, a tüdő- és szívtágulás, a visszeres láb (Gunda B. 1955a). Évezredes beidegződések esetén nem is olyan könnyű az áttérés egy másik teherhordó módra. Amerikában az adaptáció nehézségeit figyelték meg a négereknél, akik nem tudták átvenni az indián őslakosság homlokpántos cipekedő módját.

Domináns teherhordó módok, eszközök és eszközcsoportok Európában is elhatárolódnak egymástól, és jellegzetes földrajzi elterjedtséget mutatnak. A magyar nyelvterületen az említett nagy régiók találkoznak és három domináns szállítási mód különíthető el (Paládi-Kovács A. 1971: 416–421; 1973b: 516–519):

– a fejen hordás a Dunántúlon jellegzetes és nagy foltban mutatható ki Erdély középső és déli részein,

– a háton hordás (főként batyuzás vászonlepedővel) az északi népterület sajátja, de átterjed az Alföld szomszédos, északi részeire is,

861– a vállon hordás kettős tarisznyával (átalvető, iszák) Erdély, továbbá Moldva magyar és román népét, illetve az erdélyi, moldvai regionális kultúrát jellemzi.

Az Alföld középső és déli harmadában a fent említett domináns teherhordó módok egyike sem otthonos, az emberi erővel végzett teherhordás jelentősége kisebb, eszközanyaga is szegényesebb. Amíg a Felföldön teherhordó eszközök tucatjait találjuk, addig a Dél-Alföld magyar falvaiban alig számolhatunk össze 5–6-ot. Férfiak tarisznyái (szeredás), nők karkosarai (garaboly) mellett legfeljebb az egykerekű talicskák és a vízhordás, ételhordás eszközei említhetők. Az Alföld magyar népe a 18–19. század folyamán megújította anyagi kultúráját, s az átalakuló eszköztárból számos tradicionális elem kimaradt. A sok újítás a gazdaságban, a fokozatos polgárosodás nem kedvezett a régi eszközkészletnek. Igen valószínű, hogy az Alföldön a középkorban sem használtak annyi teherhordó segédeszközt, mint a Felföld vagy a Dunántúl tájain. Ökológiai és gazdasági szempontból változatos, tagolt térségben (például Felföld) a teherhordó eszközöknek is nagyobb változatossága, gazdagsága alakult ki, mint a kevésbé tagolt alföldeken, széles síkságokon. Az Alpok, a Kárpátok vagy a Balkán térsége változatosabb eszközkészletet mutathat fel, mint a német–lengyel síkság vagy a kelet-európai széles sztyeppevidék.

A teherhordó eszközök jelentős része nem régióhoz, hanem gazdasági tevékenységhez, foglalkozáshoz kapcsolódik. Vándorárusokra, pékek hátikosarára, vízhordók és milimárik (tejárusok) edényeire gondolva még a városok tekintetében is elfogadható ez a megfigyelés. Erdei gyűjtögetők eszköze a fakéregből készült edény (kászu), a fahordáshoz használt kötél, hátra vehető keret (bazárka); főként szőlőművelők szállító edénye a puttony, elsősorban malmok, molnárok munkaeszköze a zsákhordó fa. Említhető egyes vándoriparosok (ablakos, drótos, foltozó bádogos) háton vitt kerete, a szlovák vándorok krosnyája, az erdészek és hegyvidéki pásztorok bőrtarisznyája. Egykor a földmunkának és a bányászatnak is sajátos szállítóeszközei voltak (melence, teknő, vastálca, bőrzsák, vödör, hátikosár), s a parasztgazdaság egyes ágazataihoz 863szintén kapcsolódtak speciális teherhordó eszközök (szénahordás, istállózás, kertészkedés stb.).

187. ábra. Rőzsehordás: a) rőzsehordó keret, bazárka (1950–60-as évek), Börzsöny hegység; b) a rőzsehordó keret használata (1930-as évek), Debrecen (Hajdú vm.)

86236. térkép. Az emberi erővel történő szállítás domináns formái

A vizsgált eszközkészlet osztályozását Györffy és nyomában mások is abból a szempontból kísérelték meg, hogy munkavégzés közben melyik testrész van főképpen megterhelve. Alkalmazták ezt a felosztást a nemzetközi irodalomban is (Györffy I. é. n. (1934)d: 247; Sándor G. 1941: 22; Gráfik I. 1971: 40–57; a Francia Pireneusok eszközkészletét hasonló elv szerint rendszerezte Schmolke, W. 1938). Ez a rendszerezés azonban nehézkes és kissé erőszakolt. Nem lenne célravezető itt a gazdasági élet ágazatait, a tevékenységszférákat követő rendszerezés sem. Helyesebbnek látszik a tárgycsoportok jellegét, anyagát, formáját alapul venni, azaz magukból a tárgyakból kiindulni.

FEJEN VALÓ TEHERHORDÁS RUDAK ÉS KAMPÓK KÉTKÉZ SAROGLYÁK, TRAGACSOK KÖTELEK HÁLÓK, FAZÉKHORDÓ ESZKÖZÖK, ÉTELHORDÓK KERETEK EDÉNYEK KOSARAK KENDŐK, PONYVÁK, LEPEDŐK TARISZNYA

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me