Kolera
Kolera (gör.) névvel nagyfoku hányás és hasmenéssel s elerőtlenedéssel egybekötött betegséget jelölünk, amelynek két kórokilag különböző alakja, mint különböző betegség ismeretes: az u. n. európai (cholera nostras) és az ázsiai (cholera asiatica). A K. kórjelzéséhez azonban a hányás és hasmenésen kivül a kórokok meghatározása, illetőleg a fertőzési eredés kimutatása is szükséges, mert részint a hánytató borkővel, részint az arzénnel meg a maró kénesővel történt mérgezések adhatnak a K.-éhoz hasonló kórképet. Gyanus esetekben csak a gyomor és bélbántalom kémiai vizsgálata adhat felvilágosítást.
Az európai K. alapjában véve a leghevesebb gyomor- és bélhurutnak felel meg, amely a nyári hónapokban, többnyire csak a nyár második felében észlelhető és pedig csak egyes esetekben, tehát általában véve nem epidémiaszerüen mind az ázsiai K. Az európai K. kórokát illetőleg alig lehet kétség a fölött, hogy az is fertőzési eredetü, habár az időjárási viszonyok és a meghülés kétségtelenül szerepelnek mint kiváló tényezők. Hasonlóképen ilyennek tekintendő a táplálék nem megfelelő volta. Több év előtt két német szakorvos, Finkler és Prior az ázsiai K. kulturájához hasonló baktériumot irtak le mint az európai K. okozóját, azon véleményben, hogy az ázsiaival azonos. A további vizsgálatok kiderítették, hogy e két K.-bakterium közt lényeges különbség van, amely részint a tápláló talajon való különböző növekedés által ismerhető fel, részint pedig bizonyos szinreakció segedelmével, amely a K.-kuturán végezhető. Az európai K.-bacillus szerepe azonban még nincs egészen tisztázva, tény az, hogy vele azonos vagy legalább hozzá igen hasonló bakteriumok egyes egészséges ember székében is fellelhetők. Rossz ivóviz v. szűretlen folyóviz ivása is okozhatja e K.-t, sőt valószinü, miszerint a legtöbb fertőzés az ivóviz útján történik. Az európai K. többnyire minden előjel nélkül hirtelen köszönt be, gyakran éjnek idején. A betegek álmukból felriadva, fájdalmas nyomást éreznek gyomortájékukon s csakhamar hányás áll be, nemsokára, sőt néha már megelőzőleg hasmenés is jelentkezik. A hányadék eleinte epés, később mindinkább vizes, hígan folyó, hasonlóképen a szék is, amely szintelenné, sőt szagtalanná is válik s benne fehéres cafatok (a bél lehámló belsejének sejttörmeléke) láthatók. A betegek igen gyorsan gyöngülnek s a legsúlyosabb állapot képét tüntetik fel: bőrük hideg, száraz v. tapadós izzadsággal födött, arcuk beesett, szemük félig nyilt, érverésük szapora, kicsiny, hangjuk gyönge, magas. Szomjuságuk igen nagy, majd lábikráikban görcsök támadnak. A kórkép azonban nem mindig ilyen súlyos, de a leghevesebb kóralakban is ritka a halál, kivéve a gyermekeket, az öregeket s a más betegségek által különben is elgyöngült egyéneket. A halálos kimenetel előtt rendesen megszünik a hányás és hasmenés, de makacs csuklás áll be. A kórjelzés oly időben, amidőn ázsiai K.-epidémia nincsen, e tünetek alapján könnyü, mig ezen eidémia idejében még a szék bakteriologiai vizsgálata, sőt boncolás mellett sem mindig lehetséges. A gyógyításnál jégpilulák, opium s külsőleg testmelegítők játszák a főszerepet.
A gyermekek nyári K.-ja (cholera aestiva) egyike a legveszedelmesebb bántalmaknak, ámbár szintén az európai K.-hoz tartozik. Főképen a szegény, mostoha körülmények közt növekedő s részint hanyagságból, részint tudatlanságból helytelenül táplált 1-2 éves gyermekek esnek áldozatául, bár néha látszólagos ilyen hibák nélkül is kitör a betegség. Ezen bántalom a meleg napok beálltával kezdődik s azután jóformán az egész nyáron át endémia-, sőt epidémiaszerüen uralkodik, százával pusztítja nagyobb városokban a gyermekeket. A valóságos oka ezen K.-alaknak még ismeretlen, tény azonban, hogy az ételek erjedésével v. legalább az azokban a nyári meleg alatt gyorsan tenyésző mikróbákkal áll összefüggésben. A gyógyítás eleinte az esetek többségében igen hathatós, kalomel, sósav, kreozot, meleg fürdők, bor és szigoruan szabályozott diéta a legfontosabb tényezők. A gyermekek K.-jától legjobban megóvjuk kisdedeinket részint az általános egészségi szabályok: tisztaság, kellő öltözet, felügyelet megtartása, részint pedig az ételek szigoru ellenőrzése által. Könnyen erjedő ételek közvetlenül az evés előtt felforralandók v. 1000-on felül hevítendők, gyomor- és bélhurutot előidéző ételektől, főleg az éretlen s nagy mennyiségü gyümölcstől pedig el kell tiltani a gyermekeket.
Az ázsiai v. indiai K. pusztításairól már Kr. e. 400 évvel történtek feljegyzések; ugy látszik, hogy azon időben is állandó tanyája e szörnyü betegségnek ott volt, ahol ma, t. i. Bengália D-i részein a Himálaja alján s a Brahmaputra deltájánál. Ezen vidéken a K. leginkább a száraz évszak alatt uralkodik, ok.-től máj.-ig, az esős időszakban csökken. A K. az eddigi adatok szerint csakis az emberekkel és az emberek szállítmányaival terjed tovább, kitünik ez részint a terjedési irányokból, részint a mesterségesen elszigetelt területek menten maradásából. Kisebb területeken azonban nemcsak ilyen úton, hanem talán, mint az fővárosunkra az 1892-iki epidémia alkalmával tett beható vizsgálatok alapján Ötvös dr. mutatta ki, az ivóviz által is szétterjedhet. Indiából azonban csak 1829. jött át először Európába. 1826-tól kezdve erős K.-epidémiák uralkodtak Ázsiában s a jelzett évben Oroszországba is áttört a betegség, részint az É-i tartományokon, részint egy másik úton Persián át a Kaspi-tó vidéken húzódva. 1830. már Moszkva, 1831. egész Oroszország, Svédország el volt lepve s augusztusban Bécs, Berlin, majd hazánk és Angolország került sorra, 1832. áthurcolva Amerikába jutott, New-York és Filadelfia s a környék szörnyü pusztulást szenvedett. Franciaország sem kerülte ki sorsát, ott 55 ezer ember kapta meg e bajt. Ezután, bár Ázsiában ismételt epidémiak uralkodtak, Európába csak 1852-1854-ig jött át a K. 1863 elején egy mekkai karaván szedte fel e betegséget s mintegy 30,000 ember pusztult el a vándorlásban, ezen zarándoklók Szuezbe vitték a K.-t, honnét az egész Egyiptomban csakhamar elterjedt s a statisztika adatai szerint 60,000 ember életébe került; a nagy ijedtség folytán menekülők aztán csakhamar áthozták Európába a nyavalyát, majd hajón Amerikába is átjutott az s néhány hónap alatt a föld összes civilizált részét bejárta. 1866., továbbá 1868-70. új epidémia dühöngött Európában, ismét kiindulva egy mekkai zarándoklásból, amely 1867. rendkivül népes volt. Európában ezen idő alatt egy millió ember halt meg ezen epidémia folytán. 1884. Toulonon és Marseillen át került Európába ismét a K., ezúttal azonban a megbetegedések csekélyebb számuak voltak, majd 1891-92. volt a legutóbbi ideje ezen epidémiának. Az utóbbi epidémiák alkalmával feltünő volt, hogy inkább csak a legalsó néposztály betegedett meg s hogy a K. idejében más betegségek, főleg az akutak igen megkevesbedtek. A K. elterjedésében kitünt, hogy egyes helyek, gyakran körülvéve a legpusztítóbb epidémiáktól, mentesek maradtak, anélkül, hogy ezen körülmény máig egészen érthető volna.
A K. kórokozóját Koch R. ismerte fel legelőször 1884. E mikróba (kommabacillus, l. Baktérium) főleg a belekben található. A későbbi hasmenések tiszta tenyészetként tartalmazzák, mig az első székekben másféle baktériumokkal vegyesen. A holtestekben keresve ugy látszik minden esetben megtalálható e bacillus, a székletételekből azonban nem mindig sikerül a kitenyésztés. E mikróbák nem nagyon ellenállók, kiszáradás folytán (nem lévén spórájok) könnyen elhalnak, savanyu folyadékban szintén. Ez utóbbi körülmény látszik magyarázni azon feltünő jelenséget, hogy egyes emberek ugyanolyan viszonyok között élve mint mások, nem kapják meg a betegséget. Az egészséges ember gyomra ugyanis savanyu tartalommal bir, ami a kommabacillust megöli s igy egyes szerzők szerint csak megrontott gyomru emberek, iszákosság vagy mértékletlenség, gyomorbaj folytán birnak hajlandósággal a bántalom iránt. Ha ez a feltétel meg is magyarázza a személyi fogékonyságot, még sem értelmezi a helyi immunitást. Erre nézve azt találta Mecsnikov, hogy bizonyos más baktériumok jelenléte igen fokozza a K.-mikróbák erejét, mig mások csökkentő, sőt meggátoló képességgel birnak a K.-vibrio növekedésére. A kommabacillusok, mint már kórokozó baktériumok is mérget termelnek, amelynek a szervezetben szintén van szerepe a kórfolyamat létrehozásában. A K.-fertőzés nem terjed át emberről-emberre közvetetlenül s a betegeknek csak széke s némileg hányadéka veszedelmes, ezért elég gyakran megtörtént már, hogy mosónők K.-ban megbetegedettek ruhái mosása után megkapták ezen betegséget, mig a betegápolók alig esnek gyakrabban K.-ba mint a többi emberek. Szigoruan keresztülvitt quarantainek igen hatásosnak bizonyultak az epidémia ellenében; sajnos, századunk a kereskedelmi érdekeket messze az egészségiek fölé helyezi s ezért az elszigetelések nem történhetnek kellő módon jelenleg. Hogy a K. csak századunkban jött először át Európába s azóta oly gyakran ellátogat: azt a régebben nehézkes, most azonban nagyon tökéletesedett közlekedési eszközöknek kell tulajdonítanunk, amelyek megengedik, hogy valaki a betegség csirájával még messze vidékre juthasson, mielőtt a betegség rajta kitör. Amilyen tisztán áll ma előttünk a betegség elhurcolása s epidémiás elterjedése, oly annyira kérdéses még megszünésének oka. A külső hőmérsékkel összefüggésbe hozni ezen körülményt egyszerüen nem lehet, mert az egyik epidémia Moszkvában a legszigorubb tél idején dühöngött, viszont egyes miniszteri rendeletekbe is tulságos bizalmat helyeztek egyesek, ha egyidejüleg a kórság szünni kezdett. Az epidémia csökkenése s megszünte ugyanis nagy földrészeken egy időben szokott bekövetkezni, mindenesetre nagyobb területeken, mint amennyire egyes miniszternek jogköre kiterjed. Általában nálunk a nyári hónapok szoktak a veszedelmesebbek lenni. A K. lappangási ideje néhány nap, de néha enyhe hasmenés képében hosszabb időre is elhúzódhatik. Az egyes megbetegedések igen különböző hevességüek s annak foka szerint megkülönböztetjük a K.-hasmenést, a kolerint és a súlyos K.-rohamot. Átmenetek gyakran fordulnak elő. Az epidémia kitörésénél főleg az első időben észlelhetők a legsúlyosabb esetek. Az esetek többsége hasmenéssel kezdődik, a székletét bő, vizes, eleinte festett lúgos, később vizszerü, fehér pelyhekkel (rizslészerü). A beteg nagy gyöngeségről panaszkodik s gyomrában ürességről, majd beállanak a gyötrő hányásingerek, majd alsó és felső végtagjaiban görcsös izomösszehúzódások keletkeznek. A beteg nagy forróságot érez s testhőmérséklete kissé emelkedett. Az érverés, a lélegzés szaporább, a beteg hangja gyönge, szemei beesnek, sötét gyűrüvel övezvék, arckifejezése szörnyü állapotot mutat. Ez az állapot 2-3 óráig, de 1-2 napig is eltarthat; ha a bántalom még súlyosbodik, ugy a hasmenések és hányás némileg ritkábbá válnak ugyan, de a beteg ereje még inkább csökken, bőre sápadtsága ellenben fokozódik; hőmérséke csökken, kínjai még súlyosbodnak, nagy szomjuság gyötri őket, vizeletelválasztásuk szünetel, vérük igen besűrüdött s ha még rosszabra fordul állapotuk, ugy a hasmenés és hányás megszünnek, de a betegek öntudata zavarodik, érverésük kimarad s beáll a halál. Ez a végzetes kimenet (mintegy 60%) gyakran már az első napon bekövetkezik, sőt néha, amidőn a betegek a kezdeti hasmenést nem veszik tekintetbe, látszólag még gyorsabban is. A halálozási százalék az egyes epidémiák alatt különböző. A gyógyulás lassankint áll be, néha lázas hőemelkedések, sőt valóságos tifuszos állapot mellett s a teljes helyreállásig több hét telik el. Kedvező jelként a vizelet megindulása tekinthető. Az anatomiai elváltozásoknál a vért rendkivül besűrüsödöttnek, a bélfalak ereit pedig kitágulva találjuk, a belek folyadékkal erősen telvék s e folyadékban számtalan kommabacillus, a bél falzata hurutos elváltozásba ment át. A K. kórjelzése nem könnyü s K.-epidémia idejében minden hasmenés gyanus szemmel tekintendő, a kifejezett eseteknél persze kétség nem lehet.
A K. gyógyításánál fontos szerepe jut a megóvásnak. K. idejében lehetőleg mértékletes életmód követendő, a gyümölcsevés beszüntetendő, mert a gyümölcs s általában a nyers étel felületén megtenyészhet a kommabacillus. Fő figyelem fordítandó az ivóvizre, csak megbizható ásványvizet v. még helyesebben gondosan felforralt és lehűtött vizet igyunk. A viz megfiltrálása csak akkor mentesít, ha a szűrőkészülék egészen tisztán marad s nem hibás, aminek ellenőrzése majdnem lehetetlen. Idegen árnyékszékek kerülendők s a test tisztaságára nagy gond fordítandó. Ha egy házban K. üt ki, tanácsos a házat elhagyni, de gyanus egyéneket megfigyelés végett ellenőrizni kellene. A betegek elkülönítendők, székük és hányadékuk, fehérnemüjük gondosan fertőtlenítendő. A legkönnyebbnek látszó gyomor- és bélhurut K. idején gondos orvoslásba veendő; a kitört K. ellen meleg izgató italok, opium, kalomel, meleg fürdők stb. rendelendők. Újabban a bél kimosásai és a bőr alá fecskendett viz, amely a vér besűrüsödését ellensúlyozza, jó eredményt tüntettek fel. Sajátlagos orvossága e betegségnek még nem ösmeretes, bár a legutóbbi epidémiák alatt sok kisérlet történt ezen irányban is. Hazánkban a K.-val főleg Korányi, Ángyán, Pertik és Ötvös foglalkoztak.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
