Képviseleti rendszer,
Képviseleti rendszer, összesége több egymásba vágó szerves intézménynek, melyek által a polgárok a közhatalomban részesednek, de oly módon és alakban, amint az a mai nagy népállamokban megvalósulhat és hogy befolyásuk mintegy átszürődve és megtisztultan juthasson kifejezésre. A K. a nép egységét veszi kiindulási pontnak és közeget alkot az államban, mely a nép által választva, külsőleg annak akaratából, mintegy nevében és azt kötelezőleg jár el. De valójában nem személyek helyettesítése, hanem köztiszt; hatásköre és jogállása az alkotmányból folyik. A képviselő nem a kerület vagy a választókat képviseli, hanem országos képviselő, az állam élő organuma, akinek feladata a közérdeket legjobb meggyőződése szerint érvényre emelni. A mai képviselet egészen közjogi természetü és igy mindenben eltér a magánjog analogiájára fejlődött rendi képviselettől. A választás nem átszállítása a választók jogainak a választottakra, nem azt jelenti, hogy a választók akarata adassék elő a képviselő által, hanem mód és eszköz arra nézve, hogy a közügyeket lehetőleg a leghivatottabbak kezeljék. Ezért a képviselő nem felelős választóinak, utasításokkal meg nem köthető; ellenkezőleg, a tanácskozás és a határozás szabadsága a K. egyik alaptétele (l. Mentelmi jog). E kifejezéseket: «képviselő», «népképviselet», «mandátum», «megbizás», stb. ugyan átvettük a régi közjogi nyelvből, de jelenleg csak azon értelemben találók, melyet a mai alkotmány fűz hozzájok. Miután azonban a választás szabadsága a K.-nek szintén előfeltétele, ebből folyólag a választók azt fogják a közügyek intézésére küldeni, akit arra legalkalmasabbnak vélnek, illetve akinek elvei és nézetei felfogásukkal leginkább egyeznek. Igy érvényesülhet a választók nézete, a népakarat, tehát nem jogi, hanem bizalmi viszonyban, midőn a nemzet közügyei vezetését választottainak kezébe teszi le. A képviselet közvetlen ugyan nem kormányoz, de arra felügyel, azt ellenőrzi és a miniszteri (kormány-) felelősség a K.-nek kiegészítő része. Amennyiben pedig a K. a monárkiai v. köztársasági államalkatban valósul meg, keletkezik a képviseleti monárkia, vagy a képviseleti köztársaság, demokrácia.
A K. az újabb államélet terméke; sem az ókor, sem a középkor nem ismerte. Mert habár alapgondolatához a görögök egyes államai: Elisz, Kyme, Knidosz, Mantineia, valamint a rómaiak, midőn a Comitia tributákat megszavaztatták és a középkori rendi képviselet a fölszinen közeledni látszanak is, de azért a lényegben teljesen különböznek tőle. Szigoruan történeti fejlődéssel Angliában bir, ahol csiráira már a XIII. sz.-ban találunk, a XVI. és XVII. sz.-ban pedig megerősödik. A kontinensen ez iránynak Montesquieu volt lelkes szószólója, ki az angol alkotmányról irt világhirü kifejtegetéseiben (Esprit des lois, XI. köt.) hivta fel reá a világ figyelmét s bár a XVIII. sz. másik nagy szelleme, Rousseau elveti, mert az általa fejtett társasági állam fogalmával ellentétben van (Contrat social), mégis a franciáknál Mirabeau és Sieges, a németeknél Kant és Fichte hathatós támogatása mellett nagy népszerüségre jut és a művelt államokban mindenfelé elfogadásra talál, ugy hogy ma egymástól nem is az elvekben, hanem azok alkalmazásának mértékében különböznek; sőt a népek annyira buzgólkodtak a K.-en, hogy érette a történeti összefüggést multjukkal megszakították. A rendi alkotmáyosság és képviselet ugyan lehetett volna a megelőző fejlődési fok, csakhogy a kontinens legtöbb államában az abszolutizmus teljesen megtörte, midőn helyébe lépve több százados uralomra jutott és igy ezekben a K. csakis a történeti alap teljes feladásával valósulhatott meg. De hazánkban az abszolutizmus sohasem vert igazi gyökereket és azért, midőn az 1848-iki alkotmány a K.-t elfogadja, nem kellett egészben új állami rendet a történeti alap elvetésével építeni fel; az összefüggés a mult és jelen között továbbra is megmaradt.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
