Halántékgyürük.
Halántékgyürük. Az V-XIII. sz.-beli soros sirok temetkezéseinél a csontvázak koponyájának hátulján rendesen párosával találnak bronz, ezüst és néha arany nyilt sodronykarikákat, melyeknek azaz állandó jellemző sajátságuk, hogy az egyik végük mindig S-alaku kunkorodásban végződik. E karikák a német szakemberek tapasztalatai szerint rendesen a halánték táján fordulnak elő s ez okból nevezték el őket H.-nek (Schläfenringe). Sophus Müller dán régész különös tanulmány tárgyává tevén geográfiai elterjedésöket, arra a a tapasztalatra jutott, hogy azon területeken, amelyeken ezek a gyürük előfordulnak, abban az időben, amikor a földbe kerültek, szlávok laktak s ennélfogva speciális szláv ékszereknek tartja őket. Hazánkban szintén igen gyakoriak az oly soros temetők, melyekben H. fordulnak elő, de e hazai leleteink bizonyos tekintetben a külföldiektől eltérő tapasztalatokra nyujtottak alkalmat. és pedig 1. nálunk sokkal korábban fordulnak elő e gyürük, mint a külföldi leletekben, és pedig oly időben, mikor hazánkban egy uj nép, t. i. a hunnok jelennek meg, vagyis az V. sz.-ban, mig a külföldiek közt a legkorábbiak is csak a VII. sz.-ból valók s igy egy eddig ismeretlen, uj divat keletkezése összeesnék egy uj népfaj felléptével; 2. a mi legkorábbi halántékgyürüink még nem mutatják azt a kifejtett jellemző s mindig ugyanazonos S-forma végződést, hanem végső kunkorodásuk különféle változatot mutat s igy ez is egy keletkezőben levő divatra vall, mert hogy ezek is ugyanarra acélra szolgáltak, mint a későbbi kifejlett formák, azt előfordulásuk körülményei kétségen kivül helyezik; 3. a mi halántékgyürüink sohasem találtatnak a halánték táján, hanem a koponya hátulján levő u. n. csecsnyulvány felett, ha csak kettő van; ha pedig négy vagy hat fordul elő egy koponyán, akkor a másik kettő a koponya hátuljának közepe felé, a harmadik pár pedig ezek felett s ez a helyzetük mindig oly határozott, hogy azt máskép meg nem magyarázhatjuk, mint ha feltesszük, hogy ezek a hajba voltak fonva. Ennélfogva a magyar régészetben már többen inkább hajkarikáknak nevezik őket. Ha pedig azon körülményt, hogy nálunk a hunokkal egy időben tünnek fel, egybevetjük azzal, hogy egy VII. sz.-beli bizanci iró említi, hogy az avarok hajokat befonva viselték s hogy a fonatokba különféle kösöntyüket fontak bele, meg hogy még a XIII. sz.-ban is azt irják Frigyes osztrák hercegről, hogy haját magyarosan befonva viselte: akkor legalább is kételkednünk szabad e karikáknak tisztán szláv eredetében.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
