Alapozás
Alapozás alatt értendők mindazok az építő munkák, amelyekkel valamely építménynek (épület, hídpillér, partfal, zsilip stb.) az alapon való megállását bármely irányu elmozdulás ellen biztosítják. Az építmény nagyságához (sulyához) és céljához képest, valamint a különböző talaj- és vízviszonyok szerint és végül a különféle építő-anyagok szerint a legkülönbözőbb alapozási módokat ösmerjük. A talajviszonyok szerint I. a talaj már a felszínén vagy kevéssel alatta elég szilárd, II. az alapfenékül alkalmas szilárd réteg csak nagyobb, de elérhető mélységben következik és III. ily réteg egyáltalán el nem érhető, a talaj mindvégig többé-kevésbbé laza rétegekből áll. Ami pedig a vízviszonyokat illeti, - eltekintve attól az esettől, midőn az alapozást, mint az épületeknél rendesen, szárazon hajthatják végre - megkülönböztetjük azt az esetet a) midőn a talaj víz, illetőleg nyiltvíz (folyó, tenger) a körülzárt építő gödörből kimeríthető ( kiszivattyuzható) és b) midőn ez bármely okból p. a nagy vízmélység v. az építőgödör körülzárásának nehézségei miatt nem lehetséges s az alapozást a vízben (a vizen keresztül) kell végrehajtani.
Az I. esetben (szilárd felső talaj) az alapozás arra szoritkozhatik, hogy az építmény lábát a talaj kisebb v. nagyobb szilárdságához képest jobban v. kevésbbé kiszélesítjük, a tehernek nagyobb alapterületre való szétosztása végett (l. az «Alapozás» képmellékletet, 1-3. ábra). Az 1. ábra szerint a kiszélesítés (szárazban) magából a falazatból készül falfokokkal. A 2. ábra szerint a falfokokon kivül még egy kereszt- és hosszirányu gerendákból és pallózatból álló u. n. talprács is alkalmaztatik, mely még az által, hogy az alapzat egyes részeit egymással összeköti, az építmény sulyát egyenletesebben is osztja el az alapfenékre. Fontos, hogy a talprács a talaj vagy folyóviz legmélyebb színe alá helyeztessék, nehogy elrothadjon s ezáltal az építmény sülyedését vonja maga után. A 3. ábra szerint a kiszélesítés betonréteggel történik. Vizben végrehajtandó alapozásoknál ez a legyakoribb eset. Ujabb időben nagyobb épületek alapját is (igy a budapesti uj országházét is) az épület egész alapterületére kiterjedő ily betonrétegből állítják elő, - szintén abból a célból, hogy az építmény sulyát egyenletesebben oszszák el az alapra, s azonfölül, hogy a talajvíz fölnyomulását is megakadályozzák.
Alapozás
1. ábra. Falfokok
2. ábra. Talprács
3. ábra. Betonalap
4. ábra. Alappillér
5. ábra. Fenékboltozat
6. ábra. Cölöprács
7. ábra. Csavarcölöpök
8. ábra. Kútalapozás
9. ábra. Pneumatikus alapozás
A II. esetben, amidőn a szilárd talajt csak nagyobb mélységben érjük el, némelykor a felső talajnak mesterséges tömörítése által is elfogadható alapot kaphatunk (kisebb sulyu építmények számára). A tömörítést rövid (1-2 m. hosszu) cölöpöknek beverése, v. nehány réteg élére állított kőnek v. kavicsnak besulykolása által érjük el. Nagyobb építményeknél ez azonban nem elegendő, hanem az építmény sulyát a laza rétegeken keresztül át- illetőleg le kell vinnünk a szilárd rétegre. Az átvitelre szolgálhatnak: falazott pillérek, facölöpök (cölöprács), vascölöpök, ú. n. csavarcölöpök, kutak módjára lesülyesztett ú. n. alapkutak és végül pneumatikus módon lesülyesztett egységes falazott alaptestek. A falazott egyes pilléreknél (4. ábra) az épület egész terhe ezekre koncentrálódván, alkalmazásuk csupán abban a ritkán előforduló esetben van helyén, amikor az alapréteg szilárdsága mindenütt egyenlő és az egyes pillérekre eső teher sem nagyon különböző; ekkor az elkerülhetetlen ülepedések az épület minden részén közel egyenlők lesznek (ami az épületre nézve nem jár veszélylyel), míg az ellenkező esetben az egyenlőtlen ülepedések következtében az épület kárt szenvedhet. Ezért célszerü, ha már ily pillérekkel alapozunk, azokat lefelé fordított fenékboltozatokkal egymással összekötni (5. ábra).
A cölöprács (6. ábra) az alapcölöpökből és az ezek által hordott talprácsból áll. Az egyes cölöpöket nemcsak az tartja meg szilárd állásukban, hogy végeikkel a szilárd talajban állanak, hanem az oldalfelületük mentén keletkező surlódás is; többé-kevésbbé tehát már a felső lazább talaj is részt vesz a cölöp megtartásában, kivéve ha iszapból v. más teljesen laza anyagból áll. A csavarcölöpök (7. ábra) v. öntöttvasból (belül üresen) v. kovácsolt vasból (tömören) állíttatnak elő, az alsó végüket képező sarun egy-két széleslapu csavarmenettel. Becsavarolásuk vízszintesen fekvő nagy átmérőjü küllős kerékkel történik, melynek a cölöp képezi a forgástengelyét.
A kutalapozásnál (8. ábra) fából v. vasból készült talpkoszorú, melynek keresztmetszete az élével lefelé irányított éket képez, belül üres hengert falaznak fel, s ezt a talajba sülyesztik az által, hogy a belsejéből a földet kiássák v. kikotorják s a burokfalazatot a sülyedéshez mérten tovább falazzák; miután a talpkoszoruval a szilárd talajba értek, a kút belsejét alul rendesen betonnal, e fölött pedig falazattal kitöltik. Ily módon falazatból és betonból álló hengeralaku faltesteket, ú. n. kutakat nyerünk; rendesen több ily kút, melyeket az építmény alaprajzi alakjának megfelelő számban és elrendezésben közel egymáshoz lesülyesztenek, képezi az alapzatot. Igy a 8. ábra egy hidpillér alapzatát mutatja, mely 3 kutból áll. Az egyes kutak között maradó ürt egy-egy kis boltozat hidalja át. Falazat helyett vasból is készítik a kút burkolatát, melyet a sülyedéshez mérten ujabb vaslemez-gyürük rácsavarolása v. rászögecselése által felfelé meghosszabbítanak. Ezeknek a vaskutaknak azonban az a hátrányuk, hogy nem lévén elég súlyosak, mesterséges megterheléssel kell a sülyedésüket elősegíteni, aminek szüksége különben - a kút oldalfelületén keletkező nagy surlódás következtében - a falazott kutaknál is nem ritkán beáll. A kútalapozás főkép homogén szerkezetü talajban előnyös, mely lehetőleg mentes legyen nagyobb beágyazásoktól, ú. m. fatörzsek, nagyobb kövek, régi építmények maradványai stb., minthogy ezek csak nagy nehézséggel távolíthatók el a talpkoszoru alól.
A pneumatikus alapozási módnál, melyet ujabb időben a nagyobb hídalapozásoknál Magyarországon is gyakran alkalmaztak, a falazott alaptest úgy készül, hogy egy alul nyitott, oldalt és fölül zárt vasszekrénynek, a munkakamrának (caisson, 9. ábra) erős vasfedelére - a vízszín fölött falazatot raknak s a falazást - mindig vízszín fölött - tovább folytatva, a munkakamrát lesülyesztik a mederfenékre, illetőleg be a mederfenékbe az által, hogy a belsejéből a talajt eltávolítják. Ily módon egész 30 méterre a víz színe alá érő falazott alaptestet nyerhetünk, amely egészen a víz színe fölött készült. A munkakamrával egy kisebb fajta vasszekrény, a légzsilip van az aknacső által összeköttetésben, és pedig ugy, hogy e 3 alkatrész: munkakamra, légzsilip és aknacső ugyanegy, légmentesen zárt tért képezhet. A munkások tartózkodása a munkakamrában már most az által válik lehetségessé, hogy a légvezetéken át sürített levegőt nyomnak az említett zárt térbe s abban a vízszint a légnyomás kellő fokozásával egészen a kamra alsó éléig leszorítják, vagyis a munkakamrából a vizet kiszorítják. A légzsilip a közlekedést közvetíti a belső sűrített levegő és a külső levegő között, amely utóbbival az (A) befelé nyiló vasajtó által van összeköttetésben; az aknacsőtől a (B) ajtó által zárható el. Az (a) ajtók által a légzsilippel 2 kisebb melléktér áll összeköttetésben, az u. n. anyagzsilipek, melyek a kamrában kiásott anyagnak kiszállítására szolgálnak, ami a (b) ajtókon át történik. A munkafolyamat már most abból áll, hogy a kamrából a megoldott anyagot vedrekkel felszállítják és az egyik anyagzsilipbe töltik. Amint az megtelt, az (a) tolóajtót becsukják, s a sürített levegőt egy kivülről nyitható szelepen át az anyagzsilipből kibocsátván, a (b) ajtót kinyitják s az anyagot eltávolítják. Az (a) ajtót azért kell a (b) ajtó kinyitása előtt becsukni, mert ha az elmulasztatnék, a sürített levegő az anyagzsilip tartalmát nagy erővel kilökné s rohamosan kitódulna, ami a munkakamrában levőkre életveszélylyel járna a nagymérvü hirtelen légnyomás-változás és a kamrába betóduló víz következtében. Ezért ugy az anyagnak kiszállítása, mint a munkásoknak ki- és beszállása (ki- és bezsilipelés) mindig 2 ajtó közvetítésével és a légnyomáskülönbségeknek kis nyilásu szelepeken át lassan végbemenő kiegyenlítésével történik. Minden ki- és bezsilipelésnél előbb a mozgás irányára vonatkoztatott hátulsó ajtót csukják be, azután az ily módon két ajtó által elzárt zsiliptér légnyomását (szelepen át) kiegyenlítik az elülső tér légnyomásával, s csak ha ez megtörtent, nyitják ki az elülső ajtót. Igy p. a munkások kiszállása a légzsilipből ugy történik, hogy a (B) ajtót maguk után becsukják, azután a zsilip sürített levegőjét szelepen át kíbocsátják a szabadba, s csak azután nyitják ki az (A) ajtót. Amint a munkakamra s vele együtt az egész alapzat leért az alapfenékül alkalmas talajrétegbe, a kamrát a zsilipen át beszállított betonnal kitöltik, mire a sürített levegőt teljesen kibocsátják, a zsilipet eltávolítják, az aknacsövet kihuzzák és az aknacső helyén a falazatban maradt aknaürt szintén betonnal kitöltik s ezzel a pneumatikusan lesülyesztett alaptest építése be van fejezve. - A pneumatikus A.-mód előnye abban áll, hogy vele a talajban rejlő vagy a vízviszonyokból eredő nehézségeket sokkal biztosabban vagyunk képesek legyőzni mint a többi módoknál, melyeknél a legnagyobb elővigyázat mellett is az építő gödör körülzárásának v. a vízmerítés nehézségeivel, vagy csak a kúttalp utjába eső fatörzszsel is olykor hetekig kell elbajlódni; eltekintve attól, hogy nagy mélységre (20-30 m.) falazott alapzatokat létesíteni eddigelé csupán ezzel a módszerrel vagyunk képesek.
A módszer alapelvét, mely kétségkivül egyik legszebb vivmánya a technikai tudományoknak, legelőször (1840-ben) Triger francia bányamérnök alkalmazta (aknahajtásra). Egyike a legelső pneumatikusan alapozott hidaknak az 1857-ben épült szegedi vasuti Tiszahíd. Ujabb keletü nagy Duna- és Tiszahídjaink alapozása csaknem kivétel nélkül e módszer szerint lett végrehajtva. (A pneumatikus A. módszer kifejlődésére nézve l. E. Gärtner, Entwickelung der pneumatischen Fundirungs-Methode, Wien, Lehmann-Wentzel. 1879.)
A talajviszonyok tekintetében megkülönböztetett III. esetben, amidőn a talaj mindvégig kisebb szilárdságu rétegekből áll, melyek közül egyik sem alkalmas arra, hogy az építmény sulyát egymagában hordja, az alapzatok megtartásában nem annyira az alapfenéken v. cölöpvégeken történő közvetlen teherátadásra, hanem inkább az alapzatok oldalfelülete mentén keletkező - föntebb is említett - surlódásra számítunk. Az alapozási módok ugyanazok itt, mint a tárgyalt II. esetben, azzal a különbséggel, hogy a cölöpökkel, kutakkal, pneumatikus alaptestekkel lehetőleg mélyre megyünk be a talajba, hogy elég nagy surlódó felületet kapjunk.
Végül még megemlítendők azok az eljárások, amelyekkel hídpillérek és partfalak alapozásánál a víz alatti betonalapzatokat és a közvetlenül a mederfenékre v. cölöprácsra alapozott pilléreknél a pillérfalazat víz alatti lábát létesítik. Az egyik eljárási mód abban áll, hogy pallófalak közé tömött vízhatlan (agyagos) földfalakkal, u. n. zárógátakkal (l. Zárógát) v. csupán oldalfalakkal biró s egy darabban a mederfenékre állított zárt és tömített (fa vagy vas) burkolatokkal a pillér helyét lehetőleg vízhatlanul körülzárják s a körülzárt építő gödörből a vizet kímerítik v. kiszivattyuzzák. A másik eljárási mód pedig a sülyesztőszekrénynyel való alapozás, amelyet (ma már ritkábban) ott alkalmaznak, ahol az építőgödör körülzárása nehézségekkel jár; ez abból áll, hogy vízhatlan fenékkel és ugyanolyan oldalfalakkal bíró, fönt nyitott ácsolt szekrényt (mely tehát a vízen uszik), a kellőkép előkészített (egyengetett) természetes vagy a mesterséges (cölöpözött) alapfenékre lesülyesztenek az által, hogy a fenekére a pillért felfalazzák, miközben a vízhatlan oldalfalak, amelyeknek felső széle mindig víz fölött marad, védelmül szolgálnak; lesülyesztés után az oldalfalakat rendesen eltávolítják, míg a szekrény feneke talprács gyanánt szolgál.
A. a mázolásnál, higabb és olcsóbb festékkel a fát beereszteni, hogy az abba jól beszivárogjon és a felső festékréteget jól megtartsa. Fémek befestésénél is szerepel, bár másként. - A. aranyozásnál, a fát hegyi krétapéppel bevonni, hogy ezen az aranyozásnál szükséges finom és sima réteget megkapják.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
