villanyvilágítás
villanyvilágítás: a polgárosodó falusi, mezővárosi parasztság a hazai villamosítás legkorábbi időszakától kezdve ha anyagi lehetőségei megengedték, részt vett a villamosításban. Ennek jellegzetes példája, hogy az első villanyvilágítással ellátott mo.-i település a túlnyomólag agrár népességű Mátészalka volt még 1890-ben. Továbbá az első villamosított vasútvonal Mo.-on az aradhegyaljai volt, amely Arad városát kötötte össze a szőlőtermelő körzet helységeivel (1896). Mindaddig, amíg egységes energia-gazdálkodási rendszer nem alakult ki, a helyi áramfejlesztő telepek szolgáltatták a villamos energiát. Ezek kiépítésében a 19. sz. végétől jelentékeny szerepe volt agrárvárosaink polgárságának, tekintettel arra, hogy mind a beruházás, mind az üzemeltetés sokfelé városi vagy közösségi szervezésben folyt. Az így kialakuló villanytelepekhez csatlakoztak, ha arra kapacitás volt, a közel fekvő, szomszédos kisebb városok, községek. A villanyvilágítás elterjedésében az ipari körzetek erőművei is szerepet játszottak, hiszen szomszédságuk falvai könnyebben csatlakozhattak hálózatukhoz. Az egyes települések villannyal való ellátottsága azonban korántsem jelentette a teljes lakosság bekapcsolását, mivel a bekötéseket meglehetősen nagy összeg lefizetése ellenében engedélyezték. Így az elektrifikált településeken is a lakosság jelentékeny százaléka megmaradt az 1950-es évek végéig, a hatvanas évek elejéig a petróleumvilágítás mellett. A falusi parasztság érdeklődése a villanyvilágítás iránt a két világháború közötti időszakban kezdett jelentékeny méretűvé válni. Az ekkor kezdődő távvezeték-építések során a vezetékek szomszédságába kerülő községek tettek kísérletet településeik villamosítására, azonban legtöbbször elutasításra találtak. A II. világháborút követően több lépésben törekedett a kormányzat az egész ország egységes energiarendszerben történő villamosítására. Valamennyi zárt település villanyárammal való ellátására 1955-ben került sor, utolsóként a Szabolcs m.-i Bátorligetet kapcsolták be. 1960-tól lényegében csak idős, magános emberek, ill. családok maradtak meg a petróleumos világítás mellett. Sőt már korábban lendületessé vált a külterületi, nagyüzemi, mezőgazdasági telephelyek villamosítása. Kertészkedő, nagy intenzitással dolgozó tanyaközségeink egy részében is megindult a villamosítás (pl. Szeged körzetében). Kedvező természeti feltételek mellett a helyi vízi energia felhasználásával is állítottak elő elektromos áramot. Több, évszázados múlttal rendelkező vízimalom rendezkedett be, más feladatainak ellátása, mellett, a falusi villamos hálózat táplálására. Magányos tanyák villamosítására elvétve alkalmaztak szélkerekes generátorokat az 1920-as, 30-as évektől. – A villanyvilágítás mellett a villanyenergia felhasználása a mezőgazdasági üzemekben, kisvárosaink, falvaink kisipari műhelyeiben az 1930-as évekig jelentéktelennek mondható. Attól kezdve terjedtek morzsoló, daráló, szecskázó berendezések a középparasztság vagy kedvezőbb körülményű rétegek körében. Újabban magánházaknál is megszaporodtak a vízhúzó gépek, valamint a fejőgépek is. Az 1960-as évek elejétől fogva széles körben elterjedtek a háztartási gépek, elsősorban a mosógépek. A kisiparosok kezén különösen az asztalos, bognár, kerékgyártó műhelyekben alkalmaztak elektromos meghajtást szalagkörfűrészek, deszkametszők, fúró- és gyalugépek üzemeltetésénél. A termelőszövetkezetek megszervezése után elterjedt számos munkagép az utóbbi években alkalmazást nyert a háztáji gazdaságban is. A villanyvilágítás felszerelésénél az 1960-as évekig a régi házakban érvényesült a hagyományos elrendezés. A lámpát az ablaknál levő sarokba állított asztal fölé szerelték, de már az ötvenes évek közepétől gyakran a szoba közepére helyezték a világító testeket. Kedveltek voltak a változtatható magasságú mennyezetlámpák. Újabban a többkarú csillárszerű lámpák váltak divatossá. A konyhákban, a pitvar részen függesztett mennyezetlámpákat helyeztek el, a kéményaljában, ha volt fényforrás, falra szerelt villanyégőket használtak, a kamrákban szintén. Az istállókban eleinte nem használtak villanyvilágítást. Újabban azonban sokfelé bevezették, sőt a kisebb ólak igényesebb világításáról is gondoskodtak. Az udvarokra is fényt adó ereszalji folyosói lámpák országszerte folyamatosan gyakoribbá váltak már az 1920-as–30-as évek óta. Elemes, akkumulátoros berendezések is elterjedtek az 1930–40-es évektől. Az aggregátoros áramfejlesztés elterjesztésére ugyan többször történt kísérlet, szórványtelepüléseink villamosítását azonban mindeddig ezen az úton csak részben sikerült megoldani. A villanyvilágításnak korszakalkotóan jelentős szerepe van a parasztság kulturális felemelkedésében. Hozzákapcsolódott a rádió, majd televízió elterjedéséhez.
Filep Antal
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
