vasaló
vasaló: a Tiszántúl északi részén, a Hortobágy környéki pusztai legelőkön pásztorok által használt, a tűzhely védelmére állított fedetlen, kör, ovális vagy körte alaprajzú nád- vagy kukoricakóró építmény. A debreceni Hortobágyon a pásztorkunyhó szerves része volt, kezdetleges formái azonban a II. világháborúig mindenütt megtalálhatók voltak, ahol a tűzhely a pásztorkunyhóban nem kapott helyet. A vasaló és az ugyanezen funkciót betöltő tüzelőkarám mindig külön állott a kunyhótól, általában a kunyhó bejáratával szemben. A földbe ásott árokba állított, befelé dűlő, két-három rendben megkorcolt nádfal a tüzet és az ételt főző pásztort védelmezte az esőtől és a széltől. A vasalóban csak az élelemtartó láda, a főző- és evőeszközök kaptak helyet. A tűz a közepén égett, fölötte → szolgafán lógott a bogrács. A fejős juhászok vasalószerű tüzelőkarámjában sárból rakott katlanban tüzeltek. A név eredete ismeretlen. Hasonló rendeltetésű a → cserény. – Irod. Ecsedi István: A Hortobágy-puszta és élete (Debrecen, 1914); Györffy István: Pásztorépítkezés a Magyar Alföldön (Magyar falu – magyar ház, Bp., 1943).
Juhásztanya vasalóval (Debrecen, 1934)
Juhászkunyhó vasalóval (Hortobágy)
Balogh István
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
