tőkeszék, ágszék, ágülőke, fatörzsszék, tuskószék
tőkeszék, ágszék, ágülőke, fatörzsszék, tuskószék: 1. ülésre használt faragatlan tuskó (ülőtőke vagy -tuskó, fejőtőke, székely csutakszék), néha apró becsapolt lábakkal is ellátva. – 2. Kettéhasított fatörzsdarabból kialakított → gyalogszék, melynél a lábakat ágcsonkok képezik (áglábú szék, kecskeszék). – 3. Gyalogszék, melynél a lábazatot alkotó 3–4 felé ágazó faderékdarabra külön erősítik fel a deszka ülőlapot. – 4. Támlásszék, melynek ülését és támláját egyetlen teknőszerűen kimélyített fatörzsdarab alkotja, általában különálló, becsapolt lábakkal. – A tőkeszék a részekből szerkesztett szék nyomán, szükségbútorként alakult ki. Az első ilyen jellegű ülőkék Egyiptomból mutathatók ki: az ülőtőke, ill. az egyetlen fatömbből kifaragott kisszék, amelyek a dolgozó rétegek körében kialakult 3-lábú gyalogszék hatására jelentek meg az újbirodalom idején (i. e. 1550–1070). – A tőkeszékek a jelenkorban, a fejlettebb ülőbútoroktól egyre inkább háttérbe szorítva, Európa-szerte megtalálhatók. Mo.-on is fellelhető minden lényeges változatuk. (→ még: bodonszék) – Irod. Szendrey Ákos: Magyar gyalogszékek (Népr. Ért., 1931); Krüger, F.: El mobiliario popular en los países románicos (Anales del Instituto de Lingüística, 1959); Kallós Zoltán: Asztalok, székek a gyímesi és moldvai magyaroknál (Népr. Közl., 1960); Peesch, R.,: Holzgerät in seinen Urformen (Berlin, 1966); K. Csilléry Klára: „Ősi hagyaték” – „felülről érkezett szálladék”? (a szék történetének kezdetei) (Ethn., 1970).
Gyalogszék, borókahusángból, áglábakkal. Pásztormunka (Szilvásvárad, Heves m., 20. sz. első fele)
Gyalogszék, három lábát egy tőből szétágazó ágak alkotják (É-Magyarország, 19–20. sz.) Bp. Néprajzi Múzeum
Pincebeli tőkeszék (Bihardiószeg, v. Bihar m., 19. sz.) Bp. Néprajzi Múzeum
K. Csilléry Klára
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
