szív | Magyar néprajzi lexikon

Full text search

szív: a népművészet kedvelt motívuma Európa nagy részén, így Mo.-on is. Leggyakrabban virágtő és indadísz járuléka, egyrészt ezek alján, mintegy tő vagy edény szerepben, másrészt egyes ágak végén, levél vagy bimbó gyanánt. A szív motívum előzménye a római kori ornamentikában jelenik meg, a babérlevél stilizálásaként, részben mint magános levél, belőle fölnyúló két kis gyökérrel, vagy mint leveles ág – elsősorban bajelhárító funkcióval. A népművészetbe átöröklődő formáját a gótika idején kapta. – Mo.-ról legkorábbi emlékei sodronyzománcos 15. sz.-i ötvösművekről ismertek, elnépiesedésére a 17. sz.-tól vannak jelek. A 19. sz.-ban parasztok számára dolgozó mesteremberek, ill. parasztok és pásztorok munkáin egyaránt általános; eleinte mindenféle díszített tárgyon, így férfiak barátságát megpecsételő ajándéktárgyakon, később jelentős részben szerelmi ajándékokon. Önállóan mint mézeskalács ( mézeskalácsos) szerepel a szív, ilyen mézeskalácsszívre 1864-ből ismert a legkorábbi mo.-i példa. – Irod. Fél Edit–Hofer Tamás–K. Csilléry Klára: A magyar népművészet (Bp., 1969); Beitl, K.: Liebesgaben (Salzburg, 1974); K. Csilléry Klára: A szerelmi ajándék a magyar parasztságnál (Ethn., 1976).

Mézeskalácsütőfa. Vésett mintája szerelmi szimbólumokat mutat. A szívből virágbokor ágazik ki, alján lakat lóg (Selmecbánya, v. Hont m., 1684) Bp. Néprajzi Múzeum