kéverakás
kéverakás: a kévébe kötött szálas gabona meghatározott rendben és formában a tarlón történő összerakása. Célja a kévéket úgy csomókba szedni, hogy a kalászok kiszáradása biztosítva legyen, és a meghatározott kéveszámú csomókkal mint egységekkel a termésmennyiséget számolni lehessen. A csomókba rakott kévék megnevezése igen változatos és nagy táji különbségeket mutat: kereszt (Tiszántúlon, Ny-Dunántúlon, Kisalföldön, ÉK-i Felföldön), csomó (Duna–Tisza közén, a Felföld középső részén), kepe (Közép- és É-Dunántúlon), kalangya (D-Dunántúlon, Erdélyben). Előfordulnak még a rakás, sarok, hetes, kilences, tízes stb. megnevezések is. A kévék összerakásánál arra ügyelnek, hogy a kalászok lehetőleg ne érjenek a földre, az esetleges csapadék zavartalanul lefolyjon a kévékről, és a szél ne tegyen kárt bennük. Ezért meghatározott rend szerint helyezik el a legalsó kévét (bújtató kéve, rejtett kéve, völgy kéve, tolvaj kéve, sárkéve, fűalj kéve stb.) és arra a többit (vállkévék). Különös rendeltetése van a legfelső kévének (a magyar nyelvterület túlnyomó részén papkéve a neve), melyet többé-kevésbé megbontva helyeznek el, hogy az alatta levőket betakarja, és a szél kártétele ellen társaihoz kötik. A kéverakás formája a Kárpát-medencében és egész Közép-Európában általánosan négyágú kereszt, ritkán három- vagy ötágú csillagalak. A kupacba egymáshoz borogatott kéverakási mód csupán a magyar nyelvterület É-i, Ny-i és K-i peremének néhány pontján szokás. Az egy alapegységbe rakott kévék száma 7 és 30 között ingadozik tájilag, de egy-egy kisebb területi egységen, sőt településen belül is változatosságot mutat. Feltehetően korábbi századok – esetleg a jobbágyi terményszolgáltatással kapcsolatos – számolási rendjének emlékeként hetes, kilences és tízes mennyiségi rendszerek nyomai bontakoznak ki a 19–20. sz.-i kéverakási módokból. A nagyobb egységek kéveszáma rendszerint a kisebbek többszöröse. A Dunántúlon és Erdélyben az egyes kéverakási alapegységek kétszeresével vagy háromszorosával számolnak, azt nevezik kepének, keresztnek vagy kalangyának. A kéverakásokban leggyakoribb a 17–18 kéve (az Alföldön és a vele közvetlenül szomszédos területeken, a Dunántúl középső részén), gyakori a 13–15 kéve (a Dunántúlon sűrűn, másutt szórványosan), a 20–21 kéve (Ny-Mo.-on), 26–30 kéve (Erdély középső és keleti részein). Az elmúlt évszázadban részben a sarló-kasza eszközváltás teljes végbemenetelével párhuzamosan a 17–18-as, ill. a 13–15-ös kéveszám lett általánossá. A kévék számát befolyásolhatja a termény fajtája is: árpa- vagy zabkévét általában kevesebbet raknak egy csomóba, mint búzát vagy rozsot; függhet a kéve nagyságától: a sarlós aratók nagyobb és nehezebb kévéket kötnek és rendszerint kevesebbet (7–9) raknak belőle egy kéverakási alapegységbe, mint a kisebb és könnyebb kévéket kötő kaszás aratók. Sok vidéken a kévéket csomóba rakás előtt rövid időre – általában az aratás napjának estéjéig – bizonyos egységek szerint csoportosítják. Az Alföldön a leendő keresztek kévéiből a keresztrakás helye mellett jobbra és balra 5–6 egymásra rakott kévéből rövid kévesort, halhét, halhéjt raknak. Ritkán nem két sorban, hanem kör alakban fektetik le a kévéket az összerakandó kereszt helye körül. Dombos és hegyes vidékeken, ha vihart vagy szeles időjárást várnak az aratók, ideiglenesen szintén kisebb egységekbe rakják a kévéket: pl. két-két kévét egymásra tesznek, rá az ötödiket (ötös), vagy legyezőszerűen egy hatodikat is ráborítanak (hatos, mágla) stb. Csapadékosabb vidékeken (Erdély) a kévéket földbe vert hegyes nyársra húzzák (kalangyakaró) és hosszabb időre rajta hagyják száradni. Ha az eső eláztatta, a szél szétdobálta a gabonakereszteket, az Alföldön a tarlón kibontva, hegy- és dombvidékeken tusájukra állítva szárítják a kévéket. – Irod. Balassa Iván: A kévébe kötött szálasgabona összerakása és számolása (Ethn., 1956); Tálasi István: A termelés és a nyelv kapcsolata aratóműveleteinkben (Ethn., 1957).
Kévefogás (1974, Drégelypalánk, Nógrád m.)
Keresztrakás (Alföld)
Kósa László
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
