fejalj
fejalj: 1. fa fejtámasz, az alvóhely kiegészítője. Egyéb elnevezései: fűajj, fűajjdeszka, fejfa, fejvánkus. Tekintélyes múltú tárgy, használata már az i. e. 3. évezredből, az egyiptomi óbirodalom idejéből kimutatható. Európában, Afrikában, K-Ázsiában, ill. számos óceániai szigeten ismert; elterjedésében jóval megelőzi az ágyat. A fejalj elemi formája a megmunkálatlan tuskó. Faragott, ill. részekből szerkesztett, esetleg egyéb anyagból előállított változatai területenként eltérőek, Európára az ék alakú fejalj jellemző. Itt, az ágyhasználathoz igazodva, részben már korán a puha párna alátámasztója volt; ilyen fejalj a római korból is fennmaradt bronzból. Népi alkalmazásban fejaljul használt tuskót a 16. sz.-i Angliából említenek. Az Alpok vidékén az ék alakú fejalj a közelmúltig meg volt a kályha melletti pótágyon, s használatban maradt a finneknél, oroszoknál is. – A magyaroknál a fejalj valószínűleg finnugor eredetű. A 18. sz.-ban debreceni iparoscsaládnál még található „fa párnatartó vagy támasz”. A 19–20. sz.-ban Szabolcsban párnatartó fejalj egészen szegényeknél fordult már csak elő, egyébként országosan tartozék-településekre, pásztorok, favágók szállására szorult vissza. A alkalmazás továbbéléséhez hozzájárult az, hogy az ébresztőórák terjedése előtt kemény fejtámasszal kellett biztosítani az éberebb alvást, ehhez a felaljon kívül használták a nyerget vagy pl. → gyalogszéket, → lókoponya ülőkét is. – 2. Általános értelemben fejaljnak számít minden, alváskor a fej alá tett magasító, így a → párna is. A palócoknál a fejel a régebbi, keskeny formátumú, csíkos szőttes párna megkülönböztető neve. – 3. fejaljnak szokás nevezni a fa fejalj analógiájára egyes formájukban vagy elhelyezésükben hasonló tárgyakat, így pl. a tűzgyújtásnál alulra tett fadarabot vagy vas tüzikutyát, az Alföldön a gabonakereszt legalsó kévéjét stb. – Irod. Beke Ödön: Fejalj (Magyar Nyelvőr, 1912); Bátky Zsigmond: Feljel (cervical) (Népr. Ért., 1931); Fernald, Helen E.: Chinese Mortuary Pillows in the Royal-Ontario Museum (Toronto, 1952); K. Csilléry Klára: Egy régies népi bútordarab: a fából készült fejalj (A Néprajzi Múzeum Adattárának Ért.-je, 1956); Krüger, Fritz: El mobiliario popular en los países románicos (Coimbra, 1963).
Fejalj
Felaljuk használt kisszék (Dunapataj, Pest m.)
K. Csilléry Klára
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
