esztrenga, dranka, fejőkarám, isztronga, kosár, lécka, sztronga
esztrenga, dranka, fejőkarám, isztronga, kosár, lécka, sztronga: 1. négy- vagy többszögletű, könnyen szétszedhető és összeállítható, továbbhelyezhető kerítés, másutt fedett építmény, amely a legelőn a juhok egybetartására, ill. fejőkarámjául és a nyáj védelmére szolgál. Az egész karámot kb. 3–5 m hosszú és 1–1,2 m magas, karókból, lécekből vagy deszkákból, régebben vesszőfonadékokból összeállított részekből, ún. lészákból, léckákból állítják össze oly módon, hogy a két rész összetalálkozásánál mindkét oldalon egy-egy karót vernek a földbe, amelynek a tetejét vesszőgúzzsal, újabban dróttal kötik össze. A Hortobágyon gyakran a → szárnyék két ága közé állítják az egyrekeszes esztrengát, máshol ismeretes volt a két- vagy több rekeszes, két- vagy több udvaros is, ahol külön zárták a fejő anyajuhokat és a bárányokat vagy a meddőket. Az esztrenga egyik sarkánál alakították ki a fejőhelyet, ahol az állatállomány és a pásztorok számától függően 1–2–3 lyuk volt. A lyukak mellé állított fejőszéken ülnek a fejőjuhászok. A fejőhelyet, amelyet néhol esztrengának neveznek, a Hortobágyon, a Hajdúságban lábakon álló félereszes tetővel is védték. Az erdélyi juhászatban az esztrenga a kosárnak az a része, ahová fejés előtt hajtják a juhokat. Az esztrenga másik fontos funkciója az ún. → kosarazás, a folyamatos továbbhelyezéssel történő trágyázás. Az eszköz elnevezése igen változatos képet mutat: esztrenga Erdélyben (esztrunga), a Hajdúságban és részben a Hortobágyon; isztronga a Kiskunságban és Szeged vidékén; sztronga, sztrunga Bereg megyében; dranka a Hortobágy és a Hajdúság némely területein; lécke Bereg, Szatmár és Szabolcs m.-ben; kosár a Székelyföldön és Erdély-szerte; fejőkarám a Nagykunságban és pl. Maros-Torda m.-ben. – A sztronga, isztronga és az esztrenga román eredetű szó (strunga ’a juhszállás bekerített része, karám, fejőrekesz’), feltehető a szlovák közvetítés is. A lésza, lészka, lécka elnevezés északi szláv, szlovák vagy ukrán eredetű, a kosár román és szláv többszörös átvételű szó. Ez utóbbi a 14. sz. elején már a legelőn álló nyitott karám volt, amelybe állatokat, különösen juhokat hajtottak éjszakára, Az ugyanazon eszköznek többféle elnevezése arra utal, hogy több hasonló eszköz keveredéséről is lehet szó. A kosár pl. lehetett vesszőből font és tetőzettel is részben ellátott (→ akol) teleltető építmény is; az esztrenga a Hortobágy vidékén és a Felső-Tiszántúl ugyancsak nem mozgatható, magas nádfalazat (esetleg színnel) is lehetett. A Kiskunságban a 18. sz.-ban az ún. magyar isztronga is a legelőn álló nádfalazat, ellentétben az ún. német isztrongával, amely birkaszínbe beépített fejőakol volt. Valószínűnek tűnik, hogy a szétszedhető, könnyen mozgatható esztrenga az alföldi juhtartásban a 18. sz.-ban honosodott meg. (→ külterjes állattenyésztés) – 2. A sztronga, sztrongálás 16–17. sz.-i szó Erdélyben az első tavaszi próbafejést, az adó megállapítását, sőt talán jobbágyszolgáltatásként pénz- vagy természetbeli adózást is jelentett. Bár ugyanebben az időszakban az építményt is jelölték a szóval. Az esztrenga a vlach pásztorkodás (→ vlachok) egész területén elterjedt. – Irod. Sztripszky Hiador: Sztronga, esztrengába fog (Magy. Nyelv, 1891); Takáts Sándor: Sztronga (Magy. Nyelv, 1906); Györffy István: Das Bauwesen der Hirten im ungarischen Tiefland (Debrecen, 1927); Györffy István: Pásztorépítkezés a magyar Alföldön (Magyar falu – magyar ház, Bp., 1943); Kniezsa István: A magyar nyelv szláv jövevényszavai (I., Bp., 1955); Földes László: Kosár, „karám, ól” (Ethn., 1960); Szabadfalvi József: Az extenzív állattenyésztés Magyarországon (Műveltség és Hagyomány, XII., 1970).
Esztrenga (Hajdúszoboszló)
Szabadfalvi József–Török Katalin
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
