dörgölődzőfa
dörgölődzőfa: a gulyaálláson levert 2–3 m magas, combvastagságú karó, amelyhez a szarvasmarha hozzádörgölődzik (Hortobágy, Bugac, Kiskunság), hogy szőrét, bőrét tisztítsa. Ferde növésű fákat is keresnek erre a célra, hogy a jószág a hátát is dörgölhesse. A → cserénytől távol, a → járás síkabb részén is felállítják a dörgölődzőfákat (Kiskunság). A Hortobágyon a baromállás kiszemelt helyére a pásztorok egy elnyűtt tölgyvályút 50–60 cm-re függőlegesen beásnak a kemény szikes talajba, s a jószág este, amikor az állásra ér, ehhez dörzsöli a nyakát, testét. A gulyaálláson gyakran 3–4 dörgölődzőfát is felállítanak. Ha már 10–20 szarvasmarha ugyanahhoz a dörgölődzőfához hozzádörzsölődik, az oszlopon marad az állatok szaga, ezt a többi barom megérzi s mindig visszatér az oszlop köré (Hortobágy). A hortobágyi hagyomány szerint a dörgölődzőfának legelő-, területfoglaló jelentősége is volt. A dörgölődzőfa ma is jellegzetessége a hortobágyi legelőnek. Gyakran ül a csúcsán egy-egy parlagi sas, vércse vagy más nagyobb madár, s ilyenkor távolról úgy néz ki, mintha valami ’totemoszlop’ lenne. Erdős területen nincs szükség dörgölődzőfára. Ott a jószág a fák törzsét használja fel szőre, bőre tisztításához. – Irod. Herman Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse (Bp., 1914); Ecsedi István: A Hortobágy-puszta és élete (Debrecen, 1914); Nagy Czirok László: Pásztorélet a Kiskunságon (Bp., 1959); Gunda Béla: Significance of Ecological Factors in Herding (Acta Geographica Debrecina, tom. XIX. Ser. VII., Debrecen, 1968).
Gunda Béla
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
