Példázatok
Példázatok A h. másál és a g. parabolé, ill. paroimia olyan beszédmódot jelöl, amely a gondolatokat szóképekkel, hasonlatokkal, példatörténetekkel szemlélteti. Ez a beszédmód minden vallásos tanítás és költészet jellegzetes formája. A szakirodalom különbséget tesz a képes beszédmód fajtái között: a) képes beszéd (pl. ordít, mint egy oroszlán); b) metafora (ilyenkor hiányzik a hasonlító szócska: pl. Júda oroszlánja); c) példázat vagy parabola (részletesen elbeszélt példatörténet); d) allegória (több metafora szemlélteti részletekbe menően a gondolatot). A példázat gyűjtőfogalom, mivel az egyszerű összehasonlítástól a művészi kidolgozottságú allegóriáig minden formát magába foglal. Ez azért lehetséges, mert a h. másál (és az arám mathla) a már említett kategóriák mindegyikét jelöli, sőt ide tartozik a mese, a közmondás és a rejtvény is. A képes beszéd egyes formái közötti határvonalak elmosódnak, ezért a szakirodalmi kategorizálásoknak nincs különösebb jelentőségük.
1. Izráelben az absztrakt kifejezési mód szokatlan volt, helyette a képes beszéd számtalan formáját használták. Az ÓSZ tele van példázatokkal, hasonlatokkal, példatörténetekkel, a képes beszédmód ezernyi formájával. Amikor pl. Ámós a prófétálás kényszerét említi, amely ránehezedik, akkor ezt mondja: »Ha oroszlán ordít, ki ne félne? Ha az én Uram, az Úr szól, ki ne prófétálna?« (Ám 3,8). Amikor a 2Kir 18,21-ben az asszír király udvarmestere az ostrom alá fogott jeruzsálemiekkel azt akarja érzékeltetni, hogy a megbízható szövetségesnek tűnő Egyiptomban ne bízzanak, mert az pusztulásukat fogja okozni, akkor ezt a hasonlatot mondja: »Talán Egyiptomnak, ennek a törött nádszálnak a támogatásában bíztál? Aki erre támaszkodik, annak belemegy a tenyerébe és átszúrja azt.« Különösen a bölcsességirodalom gazdag képes fordulatokban. »Ordít-e a vadszamár a fűben, bőg-e az ökör a takarmány mellett? Megeszik-e az ízetlen ételt sótlanul, vagy van-e íze a nyers tojásnak?« - kérdezi Jób, hogy fájdalmas siránkozását indokolja (Jób 6,5). Gyakori a képes beszéd a Péld-ben: »Mint disznó orrában az aranykarika, olyan a szép asszony, ha nincs szép ízlése« (11,22); »Felhő és szél eső nélkül: ilyen az, aki meg nem adott ajándékkal dicsekszik« (25,14).
A parabola mint példálózó történet az ÓSZ-ben is megtalálható. Ezek a történetek szemléletesen fogalmaznak meg egy-egy élethelyzetet, magatartásformát vagy tanítást. Ilyen parabola pl. az a példatörténet, amelyet a tekóai bölcs asszony mond Dávidnak, hogy Absolonnal kapcsolatos véleményének megváltoztatására rábírja (2Sám 14). A parabolákat különösen a próféták szerették. Ezek közül talán a legszebb Nátán próféta példázata a szegény ember báránykájáról, amelyben tudomására hozza Dávidnak, hogy mindaz, amit Úriással szemben tett, elítélendő (2Sám 12). Az Ám 5,19 utal annak a pórul járt embernek az esetére, aki az oroszlán és a medve elől szerencsésen el tud ugyan menekülni, de amikor hazaér, és már biztonságban érzi magát, akkor marja meg a kígyó. Ilyen lesz az Úr napja is. A példatörténet egyik fajtája a mese, amelynek szereplői az állat- és növényvilágból valók. Leghíresebb ezek közül a Jótám meséje, aki a fák királyválasztása ürügyén gúnyolja ki a királyság intézményét (Bír 9,8kk). Ézsaiás próféta a vándordalnokok módján (tkp. egy szerelmi énekparódiában) mondja el véleményét Júda férfiairól, akiket terméketlen szőlőnek nevez (Ézs 5,1-7). A műfajon belül legmesterségesebbnek az allegória tűnik. Néhány allegóriát Ez 16; 17; 23 és 27-ben találunk, de ide sorolható Gal 4,24 is.
2. Jézus tanításának jellegzetes formája a példázat. A felhasznált képekben a Jézus korabeli palesztinai emberek világa tükröződik vissza, bár nyilvánvaló, hogy a példázatok realizmusa látszólagos. Sokszor csak stilizált válogatást adnak a valóságos élet motívumaiból. Irodalmi hatékonyságuk sínylené meg, ha csupán a korabeli valóság leképezései volnának. De még így is meglehetősen pontos adatokat kapunk a szegények égbekiáltó szegénységéről, a rabszolgák kiszolgáltatottságáról, a napszámos fáradozásairól, a gazdagok pazarló életmódjáról.
A példázat címszó alatt a szakirodalom gyakran Jézus képeit, hasonlatait is tárgyalja, de mindenekelőtt azt a 40 példázatot, amelyek elsősorban a syn-ban fordulnak elő. A szakemberek úgy vélik, hogy eredetileg keret nélküliek voltak a példázatok (idő, hely, hallgatóság megnevezése nélkül) és csak a hagyományozás során kaptak keretet. Ekkor történt meg a csoportosításuk is (pl. Mt 13; Mk 4). Mindezek ellenére a kutatóknak az a véleményük, hogy a példázatok a legmegbízhatóbban hagyományozott szavai Jézusnak. A világirodalom legszebb darabjai közé tartoznak.
A szakirodalom különbséget tesz három példázatforma között: a) a hasonlatok egy tipikusnak tekinthető eseményt vesznek a hasonlítás alapjául (pl. egy bárány elvesztése - Mt 18,12kk par); b) a parabolák egyedi eseteket beszélnek el (pl. a tékozló fiú története - Lk 15,11-32); c) a példaelbeszélések egy mintaszerű magatartásformát mondanak el (pl. az irgalmas samaritánus - Lk 10,30-36). Az ev-okban így oszlanak meg a példázatok: Mk ev-ban 6 példázat található, Mt ev-ban 23, ebből 5 Mk ev-ban is előfordul, 9 Lk anyagával közös, 10 pedig csak Mt-ban van meg. Lk ev-ban 29 példázat van, melyből 15 csak itt található, 5 Mk ev-ban is szerepel, 9 pedig Mt-val közös.
A példázatok Jézus igehirdetésének főbb témáira reflektálnak. Mindenekelőtt az Isten országáról szólnak, de nem tekinthetők igehirdetéseknek. Jó részüket ellenségeinek mondta Jézus, viták hevében, védekezésképpen (a végső szándékot csak feltételezhetjük). A példázatok tehát nem illusztrációk, hanem érvelések és bizonyítások. Pl. Mt 18,12kk a pásztor képével nem Isten magatartását akarja illusztrálni, hanem a pásztor magatartásából kíván következtetni Istenre.
A példázatok elbeszélési technikája egyszerűnek és takarékosnak mondható. Nagyon kevés főszereplőjük van. Ezek is inkább Mt-ban és Lk-ban fordulnak elő. Mt élénk K-i színekkel ábrázolja példázatainak szereplőit (despota, király, nagy szolgahaddal stb.). Lk példázatainak szereplői sokkal valóságosabb, földibb, hétköznapibb emberek.
Az ÓSZ-i próféták kb. 30 jelképes cselekedetéről olvasunk (pl. 1Kir 19,19kk; Ez 4). Jézus is vitt végbe ilyen jelképes cselekedeteket. Ezek közé tartoznak az étkezések a nép kitaszítottjaival (pl. Mk 2,15kk par); a templom megtisztítása (pl. Mk 11,15kk par); a fügefa megátkozása (Mt 21,18kk); a lábmosás (Jn 13) és maga az úrvacsora is ennek tekinthető (Mt 26,17kk par).
Jn-ban nincs egyetlen jézusi példázat sem, viszont számtalan képes beszédfordulat van benne: pl. Jézus az élet kenyere, a jó pásztor az igazi szőlőtő (6,32kk; 10,1kk; 15,1kk). Ezek a beszédek nem allegóriák, hanem Jézus megváltói munkájának jelképei. Jn-nál vannak rövid hasonlatok is, amelyek valamit szemléltetni akarnak (3,8; 4,36k; 8,35; 11,9; 12,24; 15,15; 16,21). Gyakoribbak ennél a titokzatosan jelképes és többértelmű szófordulatok (2,19; 3,3; 4,10.32; 6,27; 9,39-41), amelyeknek a titokzatosságát az is hangsúlyozza, hogy a hallgató esetleg meg sem érti, vagy helytelenül érti.
Pál apostol mint képzett rabbi az ÓSZ allegórikus értelmezésének szakavatott ismerője, de ő sem él a példázatok műfajával. Rengeteg hasonlat fordul elő leveleiben, ami a hellénizmus hatására mutat (1Kor 9,27k; 12,12kk; Fil 3,13k). Néha részletez is egy-egy hasonlatot (Róm 6,16kk; 9,21kk; 1Kor 12,12kk; Gal 3,24k; 4,1kk; 6,7kk), tkp.-i példázatot azonban sohasem ad. Hasonlatai néha a várt fordulat ellentétével zárulnak (Róm 7,1kk; 11,17kk; 1Kor 3,10kk; 2Kor 5,1kk).
Valóságos példázatok az ÚSZ további részeiben sem fordulnak elő, de a kép vagy képes szófordulat igen gyakori (Ef 6,10kk; vö. 1Thessz 5,8; Róm 13,12; Zsid 4,12k; 5,12). Nagyszerű képei vannak a Jak-nak (1,6; 3,3-8.12; 5,2k.7.9), a Jel-re jellemző az allegorizálás.
VG
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
