Ipsissima vox Jesu
Ipsissima vox Jesu Jézus saját beszéde. Jézus szóbeli megnyilatkozásainak, ill. tanításainak ÚSZ-i, közelebbről ev-i hagyományozásával kapcsolatban problémát jelent az a tény, hogy azok nem közvetlenül elhangzásukkor kerültek leírásra, hanem szóbeli hagyományozás útján maradtak fenn, és Jézus halála után hosszabb-rövidebb idővel rögzítették őket az EVANGÉLISTÁK, akik maguk minden valószínűség szerint nem voltak szemtanúk (vö. EVANGÉLIUMOK). Mindebből két probléma is adódik: egyfelől, bár az ókorban a szóbeli hagyományozás az írásbeliség szűk rétegekre terjedő volta miatt rendszerint hűségesen adta tovább a megőrzendő szöveget, elkerülhetetlen, hogy az idegen elemekkel ne keveredjen. Másfelől maguk az evangélisták határozott írói koncepcióval rendelkeztek, és elképzelhető, hogy ők maguk is kiegészítették a rendelkezésükre álló hagyomány-anyagot. Ilyenformán felmerül a szükségszerűség, Jézus saját beszédét (ipsissima vox) különválasztani a rárakódott, hozzáfűzött kiegészítésektől. E törekvés tudományos módszere elsősorban azokra a sajátosságokra igyekszik figyelemmel lenni, amelyek a korabeli nyelvi környezethez képest jelentős és feltűnő eltéréseket mutatnak. Ez a vizsgálódás elsősorban a syn-ra terjed ki.
Az ipsissima vox Jesu fontosabb ismertetőjelei, sajátosságai a következők: Jézus által előszeretettel használt nyelvi fordulatok: passivum divinum (Isten nevének passzív igealakkal történő megkerülése, pl. Mt 10,30 par; Lk 12,7). Az antitetikus paralelizmus, amelynek több alfaja ismerhető fel (pl. Mk 3,33 par; Mk 8,35 par; Mk 4,25 par; Mt 11,11). Sajátos ritmikai formák: Jellegzetes jézusi műfaj a PÉLDÁZAT, a rejtvényszerű mondások (pl. Mk 2,21 par). Ugyancsak sajátos jézusi szóhasználat az, amelyik Isten országával kapcsolatos, valamint az ÁMEN és az ABBA szavak használata.
SzCs
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
