Apostol
Apostol Az ÚSZ-ben azoknak a megjelölése, akiket maga Jézus hívott el és küldött ki feltámadása után a misszióba és az egyház vezetésére.
A g. aposztello (ki-, elküldeni) igéből eredő főnév (aposztolosz = kiküldött) a h. sálah (küldeni, kiküldeni) igéből ered. A LXX-ban nem pusztán a kiküldetés, inkább annak célja hangsúlyozására használták ezt az igét. Főnévként csak egyszer szerepel a LXX-ban. Jézus idejében a zsidó jog ismerte a sáliah intézményét, a küldött (= követ vagy meghatalmazott) a kiküldő teljhatalmú megbízottja és helyettese volt.
Az ÚSZ-ben az aposztello ige mintegy 130-szor fordul elő, a belőle képzett aposztolosz főnév 79-szer, ebből 34 esetben Lk-nál (Lk ev-ában 6-szor, az ApCsel-ben 28 esetben). A másik 3 ev-ban feltűnően keveset említik.
1. Két könyvében (Lk és ApCsel) Lukács a fogalmat csaknem kivétel (Lk 11,49 és ApCsel 14,14) nélkül a 12 tanítványra alkalmazza. Őket maga Jézus hívta el erre a tisztre (Lk 6,13), nyilvános működése alatt az ő követői-kísérői voltak (Lk 9,10; 17,5), nekik jelent meg feltámadása után (Lk 24,36kk; ApCsel 1,3), ők ismerték legjobban azt, amit Jézus tanított és cselekedett, tehát tanúi voltak. Ők kapták először a Szentlélek ígéretét, a világmisszió parancsát s az első pünkösd alkalmával ők nyerték el először a Szentlelket (ApCsel 1,4.8; 2,1kk). Ők lettek az első gyülekezet vezetőivé (ApCsel 2,14.37; 4,33.37), minden fontos döntésben ők voltak a kezdeményezők (ApCsel 6,6; 15,6.23). Az első keresztyénüldözés alkalmával nem menekültek el Jeruzsálemből, hanem még egy ideig ott maradtak (ApCsel 8,1). »Az apostolok« azonosak Lukács nézete szerint magával a »tizenkettővel« (a 12 tanítvánnyal) úgy, hogy a hiányzó Júdás helyébe Mátyást választották (ApCsel 1,16kk). Pált Lukács általában nem nevezi apostolnak (kivétel: ApCsel 14,14). Azt azonban kiemeli, hogy az apostolok kezdték meg a pogánymissziót (Péter, ApCsel 10-11) és az apostolok vezették azt a megbeszélést (zsinatot), mely a pogánykeresztyéneket felmentette a mózesi törvény igája alól (ApCsel 15).
2. Pál is hangsúlyozza, Lukáccsal egyezően, azt, hogy az apostoli tisztre maga Jézus hívta el azokat, akiket akart (Gal 1,1; 1Kor 1,1; 2Kor 1,1). Az apostoli tiszthez szerinte is hozzátartozik a találkozás a feltámadott Úrral (1Kor 15,7; Gal 1,16). A feltámadott Krisztus adta át apostolainak az ev-ot, melyet hirdetniük kell (1Kor 11,23; 2Kor 4,6; Gal 1,12).
Pálnál azonban az apostolátus nem jogi intézmény, hanem szorosan összefügg a népek közti misszió végzésével (Róm 11,13; Gal 2,8). Feladatuk elsősorban az ev hirdetése és nem a keresztelés (1Kor 1,17). Az apostoli szolgálatra Pált is a feltámadott Krisztus hívta el (1Kor 15,1kk). Pál olyanokra is alkalmazza az »apostol« megjelölést, akik biztosan nem találkoztak személyesen Jézussal, s a feltámadott Úr sem jelent meg nekik úgy, mint neki. Így, Péter mellett, apostolként említi Juniászt, Andronikoszt (Róm 16,7) és Barnabást (Gal 2,1.9.13). Vagyis ő nem a »tizenkettő«-vel azonosítja az apostolokat, hanem a szó tartalmára: a küldetésre figyel. Mivel szerepel nála a »gyülekezetek apostolai« (2Kor 8,23 és Fil 2,25) kifejezés is, okunk van feltételezni, hogy Pál minden missziói küldöttet »apostol«-nak tekint. Azaz: nem szakkifejezésként használja a szót, hanem eredeti értelmének (= »küldött«) megfelelően.
Megtaláljuk Pál leveleiben az apostoli tiszt leírását, az apostoli szolgálat méltóságát. Különösen a 2Kor levél bővelkedik ilyen részletekben. Az apostolok az új szövetséget szolgálják a Lélek által (3,6). Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán: az apostoli szolgálat »kincse«, ez a törékeny emberi természet »cserépedényébe« van elrejtve (2Kor 4,6-7). Az apostoli tiszttel együtt jár a Krisztusért vállalt szenvedés (2Kor 4,11.17-18; 6,3-10), valamint a megbékélés ev-ának hirdetése (2Kor 5,6). Ők »látványosságává« lettek »a világnak, az angyaloknak és az embereknek« (1Kor 4,9). Isten olyan titkokat jelentett ki előttük, amelyek azelőtt elrejtve voltak (Ef 3,5-6).
| 3. Természetesen az »apostol« szó az ÚSZ egyéb irataiban is szerepel. | Mt-nál, Mk-nál, Jn-nál, a Zsid-ben és Júd-ban 1-1 esetben, 3-3-szor 1-2 Pt-ben és a Jel-ben. Első jelentése: követ, megbízott. Második jelentése: egyházi tisztségviselő. |
4. Az ÚSZ egészének tanítása szerint az apostol: a) Jézus Krisztus küldötte. b) Küldetésüket személyes elhívásuk, a feltámadott Úrral történt találkozásuk előzte meg. c) Felhatalmazást kaptak Tőle. d) Küldetésük a jézusi tanítás továbbadására, a misszióra, a gyülekezet vezetésére vonatkozott. e) Ők voltak a zsidó ősgyülekezet vezetői, s a népek közti ev-hirdetés elkezdői. f) A pogányok apostola Pál lett, ezt a többi apostol elismerte. g) A szó először csak a »tizenkét tanítványra« vonatkozott, majd az egyház missziói küldötteire is. h) Sorsuk nem volt könnyű, osztozniok kellett Jézus szenvedéseiben, de tapasztalhatták Isten megsegítő kegyelmét munkájuk során (2Kor 12,9).
5. A Zsid 3,1 magát Jézust nevezi vallásunk »apostolának« és főpapjának. Jézus apostolátusa, isteni küldetése Jn-ban ugyancsak sokszor előfordul, azonban nem főnévként, hanem a »küldeni« ige különféle összetételeiben.
BJ
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
