Leviták könyve
Leviták könyve, Leviticus, Lev: protokanonikus ósz-i könyv, a ® Pentateuchus 3. könyve. – I. Elnevezése. A héb. kánonban az első szaváról (vajjikra ’és hívta’) Vajjikrának nevezték. A LXX: Leveitikon, mert a kv. anyaga a papsággal, az istentisztelettel és a levitákkal kapcsolatos. A Vg és a nemzeti fordítások is ezt a nevet vették át. A protestáns kánonban Mózes harmadik kv.-e. A ~ a tudományos kutatásban háttérben maradt, irodalom- és hagyománytört.-i kutatása a kezdeteknél tart, pedig értékes anyagot rejt magában Izr. jogi és kultikus fejlődéséről. – II. Tartalma. 1. az áldozatok szertartása (Lev 1–7); 2. a papság beiktatása (8–10); 3. tisztasági törv.-ek (11–15); 4. az ® engesztelés napja (16); 5. a ® szentség törvénye (17–26); 6. a fogadalmi és az Úrnak szentelt egyéb ajándékokra vonatkozó szabályok (27). – III. Irodalmi elemzése. A. Már az előbbi felsorolás is elárulja, hogy a kv.-ben elbeszélő részeket és jogi szabályokat találunk együtt, s szinte magától adódik a kérdés, vajon az egész miként keletkezett, és a részei honnan erednek. A kutatás a kv.-et, amely csak azóta számít önállónak, hogy a Tórát mesterségesen 5 részre osztották, egészében a Pentateuchus P forrásához kapcsolja. De mint a Pentateuchus többi kv.-e esetében, a ~ben sem tekintik a ® Papi iratot egységes műnek, bár újabban némelyek ismét nagyobb szerepet tulajdonítanak a P ún. alapszövegének, a későbbi rétegek számát pedig csökkenteni akarják. Abban is egyetértenek az exegéták, hogy – függetlenül attól, hogy hány irodalmi réteget tételeznek fel, amely az alapszövegre rárakódott – különösen a törv.-eket felölelő részekben az anyag, ill. a formák zöme mögött szóbeli, sőt már írott hagyomány áll, amelynek nemegyszer meglehetősen bonyolult az irodalom előtti tört.-e, míg végül bele nem épült a P valamelyik rétegébe. – Az alapszöveggel általában a ~ben is csak az elbeszélő részeknél számolnak, a törv.-eket tartalmazó részekben csak akkor, ha ezek közvetlenül az elbeszélésből következnek: 8–10 és a Kiv 12 tartalmazta húsvéti előírások mintájára az engesztelés napjára előírtak (Lev 16). Az alapszöveg feltevése nem zárja ki, hogy már formába öntött, kész részek is belekerültek a kv.-be; ezt elsősorban Nadab és Abihu tört.-e tanúsítja (10); de feltehető az is, hogy az eredeti papi elbeszélés csak meglehetősen nagymérvű átdolgozás után kapta meg azt a mértékadó változatot, amelyhez a későbbi hagyománytört. folyamán újabb részleteket csatoltak. Így az engesztelés napjára vonatkozó szabályokat is, amelyeket eredeti formájukban a 2. alapszövegre lehet visszavezetni, az 1. átdolgozás után később még egyszer átdolgozták, így kapta meg végleges formáját (lásd főleg a befejező részt: 16,29–34a). – B. A törv.-eket tartalmazó, több részre oszló jogi tömbben is kérdéses, vajon a még önálló papi tört.-i műbe v. az e mű alapján különféle régi források és további szerkezeti átdolgozások révén keletkezett Pentateuchusba épült-e bele, sőt az is, hogy egyáltalán, eleve az adott célra készült-e. – 1. Elsősorban a szentség törv.-e (17–26) esetében lehet arra gondolni, hogy a kultusz rendje mintájára (Kiv 25–Lev 10/16) az alapszövegben is a szt. nép életrendjét szabályozta, alaptörv.-ként. A szentség törv.-e megkülönböztethető 4 rétegéből a legrégebbi réteg lehetett az alaptörv. magva. Ez az alaptörv. mindenekelőtt egy olyan erkölcsi törv.-t ölel fel, amely párhuzamos az E és a MTörv tartalmazta Tízparancsolattal, és amelyben összefonódik egy egyes számú megszólítást alkalmazó régebbi 12 parancs egy többes számú megszólító formával élő régebbi Tízparancsolattal (vö. Lev 18); de ezenkívül még külön törv.-eket is tartalmaz a földbirtokról (vö. 25), a házasságról (vö. 18) és feltehetően még a vérbosszúról (vö. 17) is, végül áldással, ill. átokkal zárul (vö. 26). Az 1. szerkezet még ebben a keretben maradt, amikor főleg a 25. és 26. f.-et egészítette ki nagyobb részekkel és a 20. f.-en (?) kívül, amely lényegében párhuzamos a 18. f.-tel, csak egy új résszel bővítette ki a kv.-et: beiktatta a Papi törv.-ből az első törv.-eket (vö. 21,1–15). Összehasonlíthatatlanul jobban érdeklődött a papi kultusz kérdései iránt a következő szerkesztő, aki a korábbi változatot csaknem érintetlenül hagyta ugyan, de több új részlettel kiegészítette a törv.-t: a papságra való alkalmasság szabályaival (22,16–24), az áldozati állattal szemben támasztandó kívánalmakkal (22,17–25) és egy ünnepi törv.-nyel (vö. 22,23). Ehhez a réteghez járult egy 4. réteg: egy 3. Papi törv. (22,1–16), további áldozati szabályok (vö. 2,24–32); előírás a mécsesekről és a kitett kenyerekről (vö. 24,1–8), egy etiológiai elbeszéléssel bevezetett törv. a főbenjáró bűnökről. Ezek a rétegek mind saját stílust és teol.-i felfogást mutatnak. A legfontosabb mégis az, hogy képet nyújtanak a Kr. e. 6/5. sz. állapotairól, törekvéseiről. Jelentős régebbi anyagot is tartalmaznak, amely részben (pl. a nemi érintkezés szabályai, 18; a földbirtoklás törv.-einek bizonyos részei, 25) sokkal messzebbre nyúlik vissza, talán egészen az államalkotás koráig. – 2. A ~nek 2 másik törv.-t felölelő nagy tömbjéről lényegében ugyanez mondható el, bár a még mindig önálló papi tört.-i műbe vsz. csak utólag kerültek bele, esetleg csak akkor, amikor a korábbi J E forrással összeolvasztották. Az áldozati szertartások tömbjében (1–7) egy első szabálysorozathoz (1–5) később még egy másodikat is csatoltak (6); ezekben megkülönböztethető egy-egy fő réteg, amelyben felismerhető egy elő- és egy utótört. Ez utóbbi betoldások és függelékek formájában, amelyek az áldozatok fajtáit mutatják be. Az egyik lényegében a szertartás menetéhez igazodik, és a különféle áldozatok bemutatásának feltételeit ismerteti. Ugyanakkor a másik elsősorban az áldozat szentségét emeli ki és azt a felelősséget, amely ebből következően a papokra, sőt a laikusokra is hárul. Míg az első feltehetően a fogság idején keletkezett, addig a második a fogság utáni kultusztört.-et tükrözi. – 3. A tisztasági törv. tömbje (11–16) szorosabb irodalmi értelemben gyűjtemény, amelyben a ~ többi tömbjétől eltérően nem ismerhetők fel minden részletre kiterjedő rétegek, úgyhogy arra a következtetésre lehet jutni, hogy e törv.-ek mindegyikének saját keletkezési tört.-e volt, mielőtt viszonylag lezárt formában belekerült volna a gyűjteménybe. Ez nem zárja ki, hogy még később is alakítottak rajta. Így pl. a leprával kapcsolatos f.-ben a leprás ruhájára és a leprás házára vonatkozó törv. későbbi kiegészítésnek látszik, a szülő asszonyt illető törv. pedig biztosan teljes egészében betoldás a már kész gyűjteménybe (12). Másfelől az is kétségtelen, hogy e törv.-ek közül mindegyiknek megvolt már a tört.-e, mielőtt az alapgyűjteménybe belekerült. Példát is említve: a tiszta és tisztátalan állatokra vonatkozó törv. a szabályoknak 2, eredetileg önálló sorából állt össze, amelyek közül az egyik bizonyos állatok fogyasztását tiltja, a másik pedig a hulla érintésével foglalkozik. Az is figyelmet érdemel, hogy mindkét listának nagyon réginek kell lennie. – A ~ legkésőbbi törv.-e a fogadalom beváltását szabályozza (27). Egészében egyöntetű, és csak a végén mutatkozik néhány hozzátoldás. Olyan, mintha függeléknek szánták volna a már lezárt szentségtörv.-hez.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
