VON
VON, áth. m. von-t. Valamely veszteglő, vagy feszült állapotban levő, vagy ellenszegülő erejű testet valamely irányban, de különösen maga felé vagy maga után indulni s mozogni kényszerit. Molnár Albertnél, és némely, származékaiban tájdivatosan ma is vony, pl. vonyó, vonyogó, vonyós, vonyalg stb. Ellentéte: tol v. taszit, azaz, valamely testet nyomva, neki feszített erővel vagy eszközzel távolodó irányban mozgat. Innen ezen ellentétek: a szekeret vonni, és a szekeret tolni. A nyelvszokás gyakran azonos érteményben s fölváltva használja a von és húz igéket. Az igásökör a szekeret húzza v. vonja. Hajót hozni v. vonni. Valaki ellen kardot huzni v. vonni. Húz-von innen: húza-vona, húzó-vonó. A borotvát szíjon meghúzni v. megvonni. Különböző irányu mozgatásra vonatkozik az igekötőkkel használt össztételben: bevonni, kivonni, fölvonni, levonni, elvonni, megvonni öszvevonni, szétvonni. Átv. ért. magát összevonni (v. húzni), megvonni (v. húzni). Szavát, igéretét visszavonni, (v. visszahúzni). „Mihelyt kivonta (v. kihúzta) lábát a házból“. (Szabó D.). Megjegyezzük, hogy szokottabban csak von divatozik, kivált átv. érteményben Valamire vállat vonni (nem: húzni). Kétségbe vonni valamit. Kérdőre, számadásra, feleletre vonni valakit. Mások haragját, boszuját vonni magára. Bizonyos eszméket, fogalmakat elvonni. Valamely szám gyökét kivonni. Ebből azon tanulságot lehet kivonni. Visszát vonni. (Molnár A.). „Jó mivelködetöktől megvontalak„ (= elvontalak. Nádorcod. 322. 1.). Midőn a mozgató erő vagy eszköz neve a von ige származéka, akkor a mozgató cselekvést rendesen a húz fejezi ki, pl. vonogóval szénát huzni. A hegedüt, nótát vonóval húzzák. A hajót vontatólovak húzzák. Ismét némely esetekben csak a húz, nem pedig a von divatozik; pl. harisngát, czipőt, csizmát, nadrágot húzni, nem: vonni. Sorsot, nyilat, kártyát húzni; a bort lehúzni; az állat bőrét lehúzni; átv. a levegő húz; valakire jót húzni, ráhúzni, ráütni; továbbá, midőn nyújt, tágít helyett haználtatik: húzza az éneket, mint varga a bőrt. (Km.). Széthúzni a rugalmas testet. – Magas hangú gyökben egyezik vele vi-sz, melynek határtalan módja vin-ni. Lugossy J. fen szóval hozza párhuzamba.
Ugy látszik általában, hogy húz és von valamint hangilag úgy fogalmilag véve is a hoz és visz szókkal viszonyban állanak azon különbséggel, hogy hoz és visz szók tulajdonkép a szállitási helyre vagy irányra is vonatkoznak, ellenben húz és von kiválólag azon erőre, mely a teherrel küzdésben valamit hoz vagy visz. Továbbá aki hoz az jön, és aki visz, az megyen; ellenben húz-von, mind a jövőről, mind a menőről mondható. V. ö. HOZ; VISZ, HORD.
Egyezik alaphangokban a szanszkrit vah igével (trahere, vehere [currum], ferre stb), melytől származtatja Bopp F. a latin veho, via szókat is (az utóbbira nézve igy szólván: ejecto h sicut in hib (ernico) feon currus. A Budenz J. egyeztetései egyszerű alakban inkább önható és közép jelentést mutatnak, pl. a finn veny-, észt veni-, lív venu-, lapp vatne, finnlapp vadna, mordvin veneme- stb. mind am. nyujtód-ni, nyujtózkod-ni, nyúl-ni.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
