KÖLES
KÖLES, (köl-es, azaz kelős? l. alább); fn. tt. köles-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. A muharok neme alá tartozó növényfaj; bugája pongyola, lekonyult; csészepolyvája eres, szálkavégü; levélhüvelyei szőrösek. Van kopasz levélhüvelyü is; növénytani néven: kölesmuhar. (Panicum miliaceum). Ha a kölesnek azon sajátságos tulajdonságát veszszük, melynél fogva magvai igen sikamlók, s megéréskor hamar kiperegnek; valószinü, hogy nevét a menést, mozgást jelentő köl (kel) gyöktől vette, mely szerént köles eredetileg igéből alakult melléknév volna: kölös, mint takaros, piritos, költes. Vagy talán bőventermő (kelő, kelős) tulajdonságától neveztetett így; honnét e közmondat: fizet mint a köles. Ezek szerént vagy annyit tenne, mint kel-es vagyis kelő, azaz sikamló magu vagy szemü, vagy pedig a másik fogalom szerént bujánkelő, bőtermő (növény). A német Hirse is közel áll a Hirsch szóhoz, mely gyorsan futó állatot jelent, s melyet némely német nyelvészek a latin currere szótól származtatnak; így a latin milium rokonnak látszik azon szókkal, melyek a meo igéből származnak. Vagy talán végre szemeinek gömbölyű alakjától vette nevét? E tekintetben azon osztálybeli szókhoz volna sorozandó, melyekben a kö köl kerekdedet, gömbölyüt jelent. A nép nyelvén van kanári köles am. kanári polyvacsukk (phalaris canariensis), borköles am. bormuhar (panieum germanicum; melynek füzérgerincze borzas, tehát eredetileg borzköles), olasz v. rókafarka köles am. olasz muhar (panicum italicum).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
