JÓ
JÓ, mn. tt. jó-t, tb. ~k, fokozva: jobb, legjobb. Gyöke, a hajlékonyságot jelentő j vagy ja hang, mely a német nyelvben is, helybenhagyó indulatszó, s rokon hozzá a török ejü, sínai hao (bonum), jú (bene), finn hyvä s osztyák jem, hellén ευ, ευς, német ja és gut, mely porosznémetesen kiejtve jút; s ugyanaz a gyógyít, gyógyul szókban eléforduló gyó törzsökkel. Ja gyökelemből ó igenév-képzővel lett az igenév, egyszersmind melléknév ja-ó, összevonva, jó, v képzővel pedig a főnév jav, javaképen úgy, mint az elavult, de a müncheni codexben még önállólag használt fe gyökből fe-ő fő, és fej; a sa gyökből sa-ó só, és sav v. saj (sajmeggy, saj-t); a sza gyökből sza-ó szó és szav; a ve gyökből ve-ő vö és vej; a ne (ne-v-el) stb. gyökből ne-ő nő és nej; a tőgy szóban rejlő te gyökből te-ő, tő és tej. Mindezek képzésileg egymással rokon részént mellék-, részért főnevek. Ily különbség létezik az enyő és enyv, fenyő és fenyv (a magasságot jelentő fen gyöktől származó fény törzsök után), nyelő és nyelv, ölő és ölü v. ölv, redő és redv, oró és orv, örő és örv, séró és sérv, ó és av között; melyeknek elseje szintén igenév, másodika főnév. Sőt föltehető, hogy hajdan külön törzsökök voltak s fínom megkülönböztetésűl szolgáltak a tó és tav (ta-ó, ta-v) a ló és lov (lo gyöktől, honnan lo-ot, lót ige ered), hó és hav, (ha-ó, ha-v) hő és hev v. hév, (he-ő, he-v). Azt is alaposan vélhetni, hogy a kedv, nedv, rev, s a kiavult sorv, herv, senyv, görv, törzs főneveknek megfelelő kedő, nedő, revő, sovó, heró, senyő, görő ige- és melléknevek téteztek volt. A nyelvalkotó szellem sem fölösleget sem szükségtelent nem teremtett.
1) Tulajd. ért. tetszésünk, izlésünk szerént való, az érzékekre kedves hatásu. Jó iz, jó szag. Jó étel, ital. Jó gyümölcs. Jó bor, ser, hus, kenyér. Jó illatú virág. Jó ebéd, vacsora. Jó álom, jó heverés, fekvés, nyugvás, jó mulatság. Ellentéte: rosz.
2) A tárgynak, körülményeknek megfelelő. Jó tanács. Jó intézkedés, rendelkezés, terv. Jó felelet. Jó ötlet. Jó czáfolat, visszatorlás.
3) Czélnak, szükségnek megfelelő. Jó széllel evezni. Jó esztendő. Jó földek, rétek, szőlők. Jó aratás, szüret. Jó vásár. Jó kard, puska, kés, beretva. Jó épület. Jó gazdasági szerszámok. Jó út.
4) Rendeltetésének megfelelő. És látá Isten, hogy a világosság jó. (I. Mózs. l. 3.,) Jó szónok. Jó orvos. Jó diák, katona, kézmives, földmivelő. Jó tisztviselő. Szolga. Jó keresztény. Jó pap, szerzetes.
5) Szorosb ért. valódi, igazi, nem hamisított. Jó pénz, jó arany, jó ezüst, jó gyémánt.
6) A müvészet és tan szabályaival egyező. Jó arczkép. Jó zene, jó ének. Jó magyarsággal, németséggel irt könyv.
7) Rangra, külső tekintélyre nézve előkelő. Jó házból való. Jó szüléktől származott.
8) Jelent nagyságot, sokaságot, kiterjedést; s határozók előtt am. nagyon, igen. Jó darab kenyeret megevett. Jó sokan voltak. Jó messze, jó távol esik tőlünk. Azután jó falka idővel. (Telegdi.) Jó ideje, hogy eltávozott. Jó sokáig késik. Jó hajnalban. Jó reggel.
„De még hajnal előtt jó reggel,
Felköltnélek víg csörgésemmel.”
Felköltnélek víg csörgésemmel.”
| Kazinczy F. |
Hajnalban jó korán, ott terem az ispán. (Népd.) Jó két mérföld. Jó két szekér széna. Jó evő, ivó.
9) Erkölcsi ért. a) mondják emberről, ki nem haragos, nem indulatos, ki másnak nem árt, ki csendes, szelid természetü. A kapitányom jó ember, de a káplárom eleven ördög. Néha a gyáva együgyü embert is, mennyiben senkinek nem árt, jónak mondjuk.
Jó ember a szegény, de az asszony parancsol a háznál. b) am. kedves, kellemes, nyájas. Jó képe van. Jó móddal tud mindent eléadni. Jó szerrel sokat meg lehet tenni. Jó eléadás. Jó szó. Jó társalgó. c) Hajlandó. Igen jó minden emberhez. Jó testvér, jó atyafi, jó barát, jó szomszéd. d) Erkölcsi kötelességeit teljesitő; ellentéte: gonosz. A jó atya jóra oktatja gyermekeit. A jó cseléd hiven szolgálja urát. A jó keresztény nem káromolja az Istent.
Használják elvontan is főnév gyanánt. Minden ember szereti a jót. Adjon abból a jóból. Roszra hajlandóbb, mint jóra. Jóhoz szokott. Sok jót hozzá. Adjon Isten minden jót, diófából koporsót. (Km.). Köz jó.
„Én már éltem eleget, láttam gonoszt s jót.”
| Zrínyi Miklós. |
„Tégy jót a fával, öntözd, ásd körül:
S ad enyhe árnyat és gyümölcsöket;
Tégy jót az emberrel: s ezrek közül
Hálás ha egy lesz, áldjad az eget.”
S ad enyhe árnyat és gyümölcsöket;
Tégy jót az emberrel: s ezrek közül
Hálás ha egy lesz, áldjad az eget.”
| Tárkányi Béla. |
A régi halotti könyörgésben eléjön mint: jobb kéz, röviden: jobb, régiesen: jog. „Jó felől” (az ottani irásmód szerént: jov felevl) am. jobb felől.
Nevezetesebb szólásmódok, és közmondások:
Jó lélekkel tenni valamit. Jó dolga van. Jó szerencsével járni. Jó szerencsét tenni. Jó szinben lenni. Jót állani valakiért. Jóvá hagyni, jóvá tenni valamit. Jóra magyarázni. Jóra való ember. Milyen a jó nap, olyan a fogadj Isten. Jó ember, minta falat kenyér. A jó férfi hóna alól ugrik ki a kövér menyecske. Jó foggal roszat harapott. Jó az Isten, jót ad. Jó lakásnak jó hagyás a vége. Jó lesz jó. Jó, mi jó. Jó néven veszem. Jó pap holtig tanúl. Jobb a jó szomszéd a rosz atyafinál. Jó szóval kerülték meg. Jó tett v. tét helyébe jót ne várj. Jó voltából tette. Jó szántából magához vette. Meghajtotta a jó szó.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
