ÚR
ÚR, v. UR, fn. tt. ur-at, harm. szr. ~a. Ragozatlan állapotban helyesebb szokással megnyujtva ejtetik: úr, továbbá az öszvetételekben is mind megnyujtva, mind röviden ejtethetik, mint: úr- v. urbér, úrfi, úrgomba, úrnap, úrszék stb. ámbár sokan, kivált a dunántúliak rövidítni szeretik. A viszonyragok előtt, kivévén a tárgyesetet és ettől függőleg a többest, hasonlóképen lehet az ú hosszú is, rövid is: úrral v. urral, úrhoz v. urhoz, úrnál v. urnál, úrtól v. urtól; így úrba, úrban, úrból, úrra, úron, úrról, úrig; ellenkezőleg a tárgyesetben (mint föntebb), továbbá a többesben s a személyragok és képzők előtt rendszerént megrövidűl: urat, urak, uram, urad, ura, urunk (a régi Halotti beszédben: uromk), uratok stb. továbbá: uracs, ural, uralkodik, uraság, urodalom, uratlan. Az i, és birtokot jelentő é s éi képzők előtt lehet úri v. uri, úrias v. urias, úrilag v. urilag; úré v. uré, úréi v. uréi. Amely származékok a hosszú Ú alatt nem fordulnak elé, azokat l. a rövid U alatt. Egyébiránt V. ö. Ú betü. – 1) Férfi személy, ki a társadalomban bizonyos rang, méltóság, vagy hivatalnál fogva mások fölött áll, s némi hatalmat gyakorol, A fejedelem a maga országában legnagyobb úr. A király a mi legkegyelmesb urunk. Fő úr, zászlós úr, ne-mes urak. Vármegye, város urai. Sós urak. Felséges, fenséges, főméltóságu, nagyméltóságú, méltóságos, nagyságos, tekintetes, nemzetes úr. Főtisztelendő, tisztelendő, tiszteletes úr. Püspök, kanonok, prépost, apát, esperes urak. Gróf, báró úr. Urak kérése parancsolás (Km.). Mikor az urak tanácsból fölkelnek, mindig okosabbak. (Km.). Nagy úr, előkelő rangú úr. Nagy úrnak is van ura. (Km.). Nagy urak kedve nyúlháton jár. (Km.). Nagyurak keveset adni szégyenlenek, sokat adni nem akarnak. (Km.). Senki sem nagy úr szolgája előtt. (Km.). Nincsen oly nagy úr, ki meg nem szorúl. (Km.). Némelyek a ,nádor’ szót is ,nagy úr’-ból származottnak vélik. l. NÁDOR. Bibliai nyelven kitünőleg az Isten és Megváltó neve mind más szókkal együtt, mind önmagában. Úristen. Menny és föld ura. Seregek ura. Uraknak ura. Úr angyala. Uram fia! (Jézusom!) Monda az úr az én uramnak. (105. zsoltár). Elnyugodott az úrban. Az úr adta, az úr elvette. Krisztus urunk. Úr asztala. Úr vacsorája. Úrnap v. Úr napja. Úr mennybemenetele. Úr szine változása (transfiguratio domini). Úr születése. Tréfásan szólva, alig úr, v. kurta úr, ki külső viseletre és módjára nézve alig különbözik a köz embertől, de mégis urat játszik, s annak tartja magát: 2) Szélesb ért. minden férfi személy, kinek hatalma van parancsolni valakivel. Ki sarkalja urát, inkább veszi hasznát. (Km.).
Ki urával perel, Isten az orvosa. (Km.). Minden gazda ura a maga szolgájának, cselédjének. A mester ura az inasának. Gazd’ uram, mester uram. „Bódogok a szolgák, kiket mükor jövend az úr, lelend vigyázattok.“ (Müncheni cod. Lukács. XII.). Az úr és szolga viszonyos fogalmak honnan e közmondatok: Magad uram ha szolgád nincs. Eb ura fakó, eb ura kurta, azaz, nekem nem parancsol, ebnek parancsol. Aki jó szolga nem volt, nem lesz abból jó úr. Nincs oly nagy úr, kinek ura nem volna. Majd uradra találok én. Maga ura, ki másoktól független, s tetteiről kénye szerint rendelkezik. 4) A magyar asszony urának nevezi férjét, (mely törökül: er, mongolul: ere, szürjänül: veräsz); s férje testvérbátyját néhutt öregbik, v. nagyobbik, öcscsét pedig ifjabbik v. kisebbik urának.
„Nem szeretem az uramat, hajja ha!
Csak az ifjabbik uramat, hajja ha!“
Csak az ifjabbik uramat, hajja ha!“
| (Népd.). |
Ura hagyott asszony. „Ez jámbor asszonynak az ű ura.“ „Felele ez asszonyi állat, ez kórokat az én uram igön nem szereti.“ „Ezön közbe az asszonynak ura haza jöve.“ (Góry-codex, 40. 1.). 5) Bizonyos jószágnak birtokosa. Földes úr, házi úr v. ház ura. Hamar lehet valaki úr, de későre jó. (Km.). E jószágnak nincs ura, azaz, elhagyott, bitang. 6) Közönséges tiszteletczim, melylyel nem csak rangban levő, hanem a köznéphez tartozó személyeket is szokás megtisztelni. Tanácsos úr, elnök úr, szolgabiró úr, jegyző úr, ezredes, kapitány, hadnagyi őrmester úr. Szomszéd úr. Különösen a rokonsági nevekhez kapcsoljuk: atyám v. apám uram, bátyám uram, öcsém uram, komám uram, sógor uram, ipam uram, vőm uram, vőtárs uram, nász uram, fiam uram, melyek közől némelyeket idegen szokás szerint megforditva használnak, kivált az úri renden levők, minthogy az eredeti magyar szórendet köznépiesnek tartják, mint: uram atyám, uram bátyám, uram öcsém. Régi közdivat szerint és a közrendüeknél ma is szokásban van az uram czímezés akkor is, midőn az illető személyről mint távollevőről szólunk, pl. Biró uramhoz megyek. Ispán uramnál voltam. Tegnap Szabó Pál urammal találkoztam. Kis Péter uramat tiszteltetem. l. URAM (U betü alatt) 7) Átv. Szavának ura, megtartja szavát. Urát adni valaminek, okát, eredetét kimutatni, igazolni.
Minthogy az úr tulajdon értelemben bizonyos rangi, és hatalmi fokon, magasságon álló személyt jelent: okszerüleg azon hasonló gyökü szók neme alá sorozható, melyek valami magasat, emelkedettet jelentenek, mint orr, orj, orom (mongolul: oroi), óriás, hóri stb. V. ö. R, gyökhang. Hasonló véleményen van Adelung a Herr szóra nézve, mely valamint a latin her-us, és hellen χυριο−ς a magyar úr szóhoz hasonló. Vámbéry szerént is ujgur neyelven uri v. üri am. magas; előkelő. – A régieknél és némely palócztáji kiejtéssel or v. ór, honnan: ország, régiesen: urszág, pl. a régi Halotti beszédben: mönnyi urusság (írva: munhi uruzag, azaz mennyország), am. urság. Igen nevezetes rokonsága van a Zoroaster alapította vallásos rendszerben eléforduló Ormuzd szó (az ó persa vallásban a jó istenség neve) első részében (or), mely a nyelvészek általános tanuságtétele szerént am. dominus, Herr, tehát legközelebbi rokonságban áll vele a magyar ,úr’. Egyébiránt az teljes alakjában eredeti zend v. óbaktriai nyelven ahura v. ahuró s összetéve mazdáo szóval: ahuro mazdáo (innen a késöbbi nyelvekben ormand, ormuzd, Ωρομαζης) v. mazdáo ahuró (Schleicher. Chrestomathie.) am. nagybölcs úr, v. nagyhatalmú úr.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
