Gorgo, Gorgók
Gorgo, Gorgók, Γοργω. Homerus még csak egy G.-t ismer, annak is csupán a fejét (Γοργειη χεϕαλη), mely a Hades legrettentőbb rémeinek egyike, s melyet Zeus ép azért pajzsára tűz, hogy ellenségeit már puszta látásával is ijedtségbe ejtse. Hom. Od. 11, 634. 5, 741. 8, 349. A későbbi irók (de Hesiodus is. Theog. 274 skk.) már a teljes G.-ról is megemlékeznek, egy rettentő nőnemű szörnyetegről, mely nevét borzasztó ordításáról vette; ugyancsak Hesiodusnál (Theog. 270) három G. fordul elő; nevezetesen: Stheno (a hatalmas), Euryale (a messzire ugró) és a halandó Medusa (az uralkodó), a kit magával a Homerus által említett G.-val azonosnak vett a mythikus genealogia. Valamennyi G. gyermeke volt Phorcysnak és Cetónak (azért Φοριχιδες). A földnek nyugati végén laknak, túl az Oceanuson, a Hesperidák kertjének közelében; arczuk rettentő, kerek, tompaorrú, dühtől kipirúlt; fejükön érczfürtök, melyek közé kígyók csavarodnak; szájuk tele van hosszú, fehéren fénylő disznófogakkal; szemök dühtől villámló és nagyra nyilt, a kire rávetik, az elébb megmerevedik, utóbb kővé válik. Ezt az alakot az archaistikus művészet is magáévá tette, míg a későbbi művészek az összes G.-kat, de különösen Medusát, ifjú leányok képében ábrázolták (szép typus), hol nyugodt arczkifejezéssel (Medusa Rondanini a müncheni glyptothekában, 407. á.), hol pathetikus alakban (fájdalomtól megkövülten, berlini cameo). Általában Medusa alakja nemcsak a művészetben, de a genealogiában is kiválik a G.-k közül. Ő hozzá közeledik szerelmi fölgerjedésében Posidon és vele nemzi Chrysaort (Geryonesnek és Echidnának atyját, Hes. Theog. 287) és Pegasust, a kik, midőn Perseus (l. ezt) a G. fejét leüti, a magasra felszökellő vértől támadnak. A G. testvérei a Graeák Γραιαι), a vénség megszemélyesítései, Hesiodusnál (Theog. 270) még csak ketten vannak: Pephredo és Enyo. Széparczuak, de születésük óta őszfürtűek. Később (Pherecydesnél, Schol. Apollon. Rhod. 4, 1515) még egy harmadik járul hozzájuk, a rettenetes Dino (Δεινω). Aeschylus szerint (Prom. 793) hattyútestűek, csak egy közös szemök és egy közös foguk van, a G.-kat őrzik (l. Empusa) és Cisthene táján laknak (Liybában), hová sem a nap nem süt, sem a hold nem világít. A művészet csakis Perseusszal egyetemben foglalkozott velök (etruriai tükrökön stb.). V. ö. a szakszótárnak czikkein kívül: Roscher, Gorgonen u. Verwandtes (Leipzig, 1879). Lewezow, Über die Entwicklung des G.-ideals (akad. értekezés, Berlin, 1832). Six, De Gorgone (Amsterdam, 1885). L. M.
407. Medusa Rondanini. Márványrelief. (München, ghyptotheca).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
