Βουλη
Βουλη, tanács. A nemesek, előkelők tanácsát, szemben az egész sereg közgyűlésével már Homerus is említi. Il. 2, 53. kk. A későbbi aristocratikában is ilyen, születésen és társadalmi rangon alapuló tanácsot találunk, a democratikus államokban pedig a polgárok összességéből választott vagy kisorsolt testületeket, melyek a βουλη név alatt intézték az állami ügyeket, míg amaz aristocratikus tanácsok többnyire (így Spartában is) a γερουσια nevet viselték. A βουλη hatásköre az egyes államokban különböző volt; legpontosabban az athenaei «ötszázak tanácsát» (β. οι πεντακοσιοι) ismerjük. Ez Solon korában, vagy talán már a Dracóéban (Aristot. pol. Ath. 4, 3, de ezt a tudósítást nem tartják hitelesnek) még csak 400 tagból állott, Draco idejében állítólag az összes fegyvertviselő polgárokból alakult, Solon törvényei szerint pedig a három első vagyonosztályba tartozó harmincz évesnél idősebb polgárokból, oly módon, hogy a régi négy phylétől megválasztott jelöltekből százat-százat sorsoltak ki minden évben. Az ötszázas szám Clisthenestől ered s az új phylerenden alapúl; attól kezdve a tíz phyle mindenikéből 50–50 tanácsost sorsoltak ki. Aristides óta a thetes osztálya is bejutott a tanácsba, s attól kezdve (életében legfellebb kétszer) minden athenaei polgár lehetett a tanács tagja. 306-ban, a két új phyle (Antigonis és Demetrias) alakításakor a tanács száma 600-ra emelkedett. Később ismét visszatértek a tíz phyléhez és a nekik megfelelő 500-as számhoz; míg aztán 265-ben ismét egy új Ptolemais, 200-ban egy Attalis phyle alakult; ekkor, úgy látszik, megint 600 lett a tanácsosok száma, míg aztán Hadrianus alatt a tizenharmadik (Hadrianis) phyle alakulásakor ismét visszatértek az ötszázas számra. A tanács tagjait kisorsolásuk után vizsgálat (δοχιμασια) alá vetették, mint a többi állami tisztviselőket, még pedig a régi tanács előtt; visszautasítása esetén a jelölt későbbi időben a heliaeához felebbezhetett. Hivatalba lépésekor, mely ünnepies áldozással (εισιτηρια) volt összekötve, megesküdött a tanács, hogy az állam érdekeit gondozni fogja, és hatalma körén nem lép túl. A tanács tagjai hivataloskodásuk alatt fel voltak mentve a hadiszolgálat alól, díszhelyük volt a szinházban, s ha testületileg mutatkoztak, myrtuskoszorút viselhettek. A democratia kifejlődése óta napidíjuk is volt, kezdetben egy drachma, a 4. század végétől öt obulus, egy drachma pedig csak az ügyvivő bizottság tagjainak (μισϑος βουλευτικος). Az év folyamán a tanács maga is kitaszíthatta kebeléből valamely tagját (εκϕυλλοϕορια), ki azonban a törvényszékhez felebbezhetett. Az év végén a tanácsosok ép úgy számot tartoztak adni hivataloskodásukról, mint a többi tisztviselők. Szokás volt, hogy a nép, ha meg volt elégedve a tanács működésével, arany koszorút szavazott meg neki, melyet aztán valamely templomban őriztek. A tanács feladata első sorban az volt, hogy előre megvitasson minden ügyet, mielőtt még a népgyűlés elé került, és a vita eredményét előleges határozat (προβουλευμα) alakjában terjeszsze a népgyűlés elé: tehát a féktelen tömeguralom mérséklésére volt hivatva, noha bizony a nép nem egyszer a tanács véleményének meghallgatása nélkül is határozott. A tanács fogadta a hadvezérek jelentéseit, ő vezetett idegen követségeket a népgyűlés elé. Kiterjedt közigazgatási hatásköre is volt, kivált a pénzügyek terén. Ő adta bérbe az állami jószágok jövedelmét, a vámokat, fej- és másnemű adókat, ő hajtatta is be (a poleták útján) a bérösszegeket, s a késedelmes bérlőket börtönbe vethette. Dem. Timor. 146. Birságolási joga is volt, de csak ötszáz drachma erejéig; a nagyobb büntetést kivánó ügyeket a népgyűlés vagy a heliaea elé terjesztette. A kilencz archon előleges vizsgálatát (δοκιμασια-ját) ő vezette. Teljes hatalma azonban csak akkor volt, ha a nép külön határozat útján felruházta vele (β. αυτοκρατωρ, Dem. de falsa leg. 154). Az ügyvitel megkönnyítése végett a tanács a tíz törzs szerint tíz ügyvivő bizottságra oszlott, melynek tagjait πρυτανεις néven nevezték. Az ügyvivő phylék sorát sors útján határozták meg. Az ügyvitel ideje (egy πρυτανεια) az év egy tizedére, tehát 35–36, szökőévben 38–39 napra terjedt. Az ügyvivő phylébe (ϕυλη πρυτανευουσα) tartozó tanácsosok, a πρυτανεις, ezen idő alatt legalább egy harmad részben (Arist. pol. Ath. 44, 1) mindig együtt voltak hivatalos helyiségükben, a piaczon, a tanácsház és okirattár szomszédságában lévő ú. n. Sciasban vagy Tholusban (Θολος). Elnökük (επιστατης των τρυτανεων) mindég csak egy-egy napon és éjszakán át viselte sors útján kapott hivatalát, és egy prytania alatt csupán csak egyszer; ez őrizte az államkincstár és okirattár kulcsát, s az állam pecsétjét, s az 5. században ő elnökölt a tanács ülésein is, a népgyűléseken is. A 4. századtól kezdve azonban (378/7 óta) ezt a tisztet nem ő, hanem egy másik επιστατης, az ú. n. ε. των τροεδρων viselte. Ugyanis ettől az időtől kezdve az ε. των πρυτανεων minden tanács- és népgyűlés előtt az ügyvivő phylén kívül lévő kilencz többi phyléből kilencz tanácsost sorsolt ki, az ú. n. προεδος-okat, s ezek közül ismét sors útján a most említett másik επιστατης-t, ki a proedrusokkal együtt a prytanisoktól meghatározott napirend (προγραμμα) szerint a tanács- és népgyűlés tárgyalásait vezette, úgy hogy az előbb említett επιστατης-nak hatásköre épen csak a proedrusok és az új epistates kisorsolására szorítkozott. Az επιστατης των προεδρων tiszte évenkint csak egyszer, a proedrus tiszte egy prytania alatt csak egyszer volt elnyerhető. – A tanácshoz tartozó tisztviselők közt az első helyet a tanácsjegyző (γραμματεις της βουχης, vagy csak: γραμματευς) foglalta el. Ezt kezdetben az ügyvitelben épen részt nem vevő phylék tancásosai közül választották, prtaniánként mást és mást, 368/7-től kezdve pedig egy évessé vált a hivatal. Teendője a tanács és népgyűlés végzéseinek saját nevével hitelesített följegyeztetése volt. Az említett évtől kezdve egy másik jegyzőt is említenek a feliratok, γρ. ο κατα πρυτανειαν néven. 322/1 óta a γραμματευς της βουλης helyett egy αναγραϕευς nevű egy-éves jegyző szerepel a feliratokban, kinek czíme 319/8 óta γραμματευς της βουλης, και του δημου, vagy csak γρ. του δημου lett. A negyedik század közepén egy ideig egy αντιγραϕευς nevű tisztviselő is szerepel, ki a népnek az államjövedelmekről pyrtaniánként jelentést tett. A második század kezdetén ez a név szintén tanácsjegyzőt jelölt. A tanácsosokból való jegyzőkön kívül voltak még nemtanácsos másodjegyzők (υπογραμματευς) is, kik a jegyzőt munkájában támogatták. A tanács pénztárát a tanácsosok közül választott pénztárosok (ταμιαι) kezelték. – Irodalom. A. Meier, Busolt, Gilbert és Schömann – Lipsius f. államrégiségi kézikönyvek illető fejezetein kívül v. ö. Heydemann, De senatu Ath. quaestiones epigraphicae, Strassburg 1880. Nálunk: Krcsméry Károly, Értekezés Athén ötszáz tanácsáról, Turócz Szt. Márton, 1882. GY. GY.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
