Bankár
Bankár, τραπεζιτης, szó szerint: asztalos, nevét az athenaei piacz nyilt csarnokaiban elhelyezett pénzváltó asztalokról vette; ott töltötték a napot az athenaei bankárok, s ott kötötték, a nyilvánosság előtt, üzleteiket. ’Αργυραμοιβος v. κολλυβιστης a kicsinyben dolgozó pénzváltóknak volt a neve; οβολοστατης (rézpénzmérő) gúnyos v. megvető megnevezése volt az összes bankároknak, s az érczpénznek a kézi mérlegen való mérlegelésére czéloz. A görög magános ember nem szokta magánál tartani készpénzét, hanem jegyzéket vezetett bevételeiről és kiadásairól, s felesleges pénzét letétképen vagy csekélyebb kamat fejében valamelyik bankárra bízta, a ki aztán a pénzt saját hasznára vagy veszedelmére gyümölcsöztette. A fizetéseket is olyanformán teljesítették, mint mai napság; t. i. a bankár a maga könyvében átírta az összeget egyik fél vagyonoldaláról a másikéra. Hitelük akkora volt, hogy az üzleteket a felek többnyire tanúk nélkül kötötték előttük vagy velük, sőt gyakran okirataikat is rájuk bizták; viszont ők is egyszerű nyugtatványokra vagy kötelezvényeikre adtak ki pénzt a feleknek. Az adóssági törvények azonban, kivált régibb időben, igen szigorúak ovltak. Úgy látszik, a bankárok nagyobb része zsellér (megtelepedett idegen, μετοικος) volt; de többen megszerezték közülök a polgári jogot. – A rómaiaknál a pénzváltóknak vagy bankárnak argentarius volt a neve. Voltak 1) nyilvános bankárok, kik az állam nevében kötötték üzleteiket; ezeket részint mensarii, részint nummularii néven nevezték. Amazok dolga kivált az érczpénzek megvizsgálása és az állami pénzek elhelyezése volt, de magánüzletet is kötöttek, csakúgy, mint az argentariusok. A nummulariusok úgy, mint a görög αργυραμοιβος-ok csak pénzváltással és kölcsönzéssel foglalkoztak. 2) Az argentarii szűkebb értelemben a tulajdonképeni magánpénzváltók voltak, kik a mi ügynökeinkhez hasonlóan mindenféle rájuk bízott kereskedelmi és pénzüzletben eljártak. Üzleti körük igen sokféle volt: a) a permutatio, azaz: idegen pénzeknek belföldire, vagy fordítva való beváltása; de p.-nak hívták az idegen bankárokra szóló utalványozást is, a mi Ciceronál többször előfordul. b) Valóságos bankárok is voltak, kik idegen pénzeket depositum vagy creditum gyanánt tovább gyümölcsöztettek, mint a görög bankárok; sőt feleik egész vagyonát is elfogadták kezelésre, számadást (rationes) vezettek róla, s a felek nevében megbizásukra vagy utalványozásukra (perscriptio) fizetéseket teljesítettek (per mensam solvere v. per mensae scripturam, ellentétben a féltől teljesített, ex arca fizetésekkel). A fizetéseket gyakran ők is átirás útján eszközölték, mint a görög és mostani bankárok, s általában szabályszerű, a törvény előtt is hiteles könyveket vezettek, melyekben minden felüknek meg volt a maga vagyon- (credit) és tartozásoldala (debet), úgy hogy az egyenleg bármikor meg volt állapítható. c) Kereskedelmi ügyekben is közreműködtek, mint ügynökök (interpretes) s árveréseknél, mint jegyzők. Cic. Caec. 4. 6. A magánbankárok is, a nyilvánosak is külön zárt collegiumot alkottak, s hivatalos helyiségük a forumon volt, Castor temploma mellett, a középső Janus iv (Janus medius) alatt, külön boltocskákban, melyet a censorok engedélyére nyitottak. Liv. 9, 40. 26, 11. 27. 40, 51. GY. GY.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
