Asclepius,
Asclepius, ’Ασκληπιος, Aesculapius, a görög hitregében a gyógyítás istene. Szülei az általánosan elfogadott költői hagyomány szerint (Hesiodus, Pindarus): Apollo és Coronis, Phlegyas lapitha fejedelemnek leánya. Mikor aztán Apollo Coronist féltékenységből megölte, a kisded Asclepiust neveltetés czéljából Chiron centaurusnak adta által, a ki őt egyéb tudományokon és művészeteken kívül a gyógyításban is oktatta. De nemcsak Thessalia tulajdonította magának azt a dicsőséget, hogy A.-nak létet adott; versenyre keltek vele ezért Epidaurus, de kivált Messenia, hol anyja állítólag Arsinoë, Leucippusnak leánya volt. Asc. a gyógyítás tudományát csakhamar gyakorolni is kezdette. Halálra vált embereket lábra állított, sőt még halottakat is föltámasztott. Zeus, attól tartván, hogy így majd megszűnik a földön a halandóság és a halálfélelemmel együtt vész ki az istenfélelem is, villámaival megölte Asclepiust, a kit isteni atyja Apollo hasztalan akart azzal megbosszulni, hogy megölte a Cyclopsokat, a kik Zeusnak a villámokat kovácsolták. A fentebbi hagyományok fonalán alakul által Asc.-nak mythologiai egyénisége. Homerusnál, Pindarusnál mégcsak heros, kitűnő orvos, később azonban a gyógyításnak és gyógyulásnak valóságos istene, kinek szentélyei berkekben, gyógyító források fejénél, de kivált a nagyvárosok területén jó levegőjű, jó vizű pontokon voltak. Ezen általános jellegnek keretén belül. Asc. tiszteletének terjedése bizonyos vándorlás tünetét mutatja. Legrégibb fészkeiből a lapithák ősi földjéről (Hestiaeotis, Pelasgiotis, Magnesia) elterjedt az egész görög anyaországban, az aegaeumi szigeteken, Cyrenaicában, Kisázsia nyugati partvidékén, nemkülönben a thrák-macedoni partok mentén is Byzantiumtól Dionig, sőt a nyugati görög gyarmatok kebelébe is bevésődött. Tiszteletének főbb pontjai mégis Tricca Thessaliában; továbbá Epidaurus, a hol minden öt évben nagyszabású ünnepségeit tartották (’Ασκληπιεια) és Pergamus, a honnan az A. tisztelet nagyszerűen fejlődött tovább. Nagy Sándor hódító hellenismusa a barbárok földjén is megszaporította A. szentélyeit. Ptolomaeus Epiphanes Philae szigetén, Egyptom déli határán is épített neki templomot. Szent helyein kigyókat tenyésztettek és azokat használták a gyógyítás eszközéül, ugyancsak divott templomaiban az incubatio, mikor a betegek az éjt ott töltötték, azon czélból, hogy az isten álmukban közölje velök a gyógyító erejű orvosságot. A ki meggyógyult, fogadalmi táblát akasztott föl a templomban, rajta a betegségnek és az orvosszernek leirásával. – A. ábrázolásai visszanyúlnak az archaistikus korba (fűzfavessző-kép a spartai stadiumnál), de határozott, typikus jellegök csakis Calamis chryselephantin szobrával kezdődik és Phidias iskolájának több művével folytatódik. Teljesen kialakulva a IV. század szobrászai mutatják A. typusát, mely kettős (hol álló, hol ülő) formájában némikép Zeusra emlékeztet (124. á. amelusi Asclepius a British Museumban, melyet Overbeck Kunstmyht. p. 89. Zeus Milichiusnak tart). Kifejezése szelid, arczán a borongó elmélkedés képe, leggyakrabban előforduló velejárója egy pálcza, melyen kigyó csavarodik fölfelé (igy mutatja a 125. á. egy berlini bronzszobrocska nyomán); néha a kettő külön-külön is előfordul. Áldozati állatja a kakas. Csoportképeknél gyakran látható mellette a gyermek Telesphorus (a gyógyulás geniusa; a 126. á. körelief Tordán, Botár úr házánál, Arch. epigr. (Mitth. 1894 p. 16); ritkábban Euamerion (Ευαμεριων) vagy Acesis (a jóllét megszemélyesítése). Paus. II, 11, 87. – A. felesége Epione (Ηπιονη), a fájdalmakat csillapító; gyermekei Hygiea vagy Hygea (rendesen viruló szép hajadon alakjában ábrázolják, baljában csészével, melyből egy kigyót itat), Panacea (a mindent gyógyító), végül a Homerusnál említett két mesés orvos: Machaon és Podalirius. Ilias, II, 731. – Rómában Aesculapius néven az isten tisztelete 291. Kr. e. honosult meg. akkor történt ugyanis, hogy egy pusztító dögvész idején a Sybilla-könyvek tanácsára kigyó alakjában Epidaurusból elhozták és a Tiberis szigetén templomot emeltek neki. Liv. X, 47; Ovid. Metam. XV, 622 skk. A római hódoltsággal Asc. cultusa Pannoniába is elszármazott. Tanuskodnak erről a nagyszámú fogadalmi feliratokon kívül a régi Pannonia területén talált szoborművek is. Igy találkozunk A.-szal a Sabariai Anubis-reliefen, Brigetio területén pedig két márványképét (szobor és haute-relief) találták, melyek magasabb művészetről tanuskodnak. L. Thraemer czikkét Pauly-Wissova szak-szótárában és az ott felsorolt irodalmon kívül még Kjelberg, Asclepius (Upsala, 1894–97). Columba, Le origine tessaliche del culto di A. (Palermo, 1898); Reinach, Répertoire de la statuaire grecque et romaine (Páris, 1897–98); Asclepiusnak pannoniai tiszteletére nézve l. Récsey, Pannonia ókori mythologiai emlékei, p. 47 és skk. L. M.
124. A melusi Asclepius (London).
125. Asclepius bronzszobrocskája (Berlin).
126. Asclepius, Hygiea és Telesphorus (Torda).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
