Aerarii
Aerarii Servius Tullius alkotmánya szerint azok voltak, a kik tribusokba osztva nem voltak; épen azért nem volt szavazati joguk s a legiókba sem vették fel őket. A capite censitől azonban különböztek annyiban, hogy fizettek adót, csakhogy nem földbirtok után, mint kezdetben a tribusokba osztott polgárok (tribules), hanem általában vagyonuk és jövedelmük után, minthogy jómódúak lehettek. Vagyonuk bevallása végett ők is megjelentek a censusokon s azon censori jegyzéknek, mely az adókivetésnek szolgált alapjául, két főrésze közül az egyik a tribusok egyikéhez tartozó, a másik pedig a tribusokon kívül álló személyeket ölelte föl. Később azonban, és pedig, a mint látszik, jókorán, midőn már a felek lekötöttsége megszünt s így a földbirtok és a vagyoni állapot nagyobb ingadozásnak volt kitéve, a censorok a polgárokat változott vagyoni viszonyaikhoz képest hol egyik, hol a másik tribusba, vagy esetleg az aerarii közé jegyezték be (tribu movere, aerarium facere, in Caeritum tabulas referre. Gell. 16, 13. Liv.4, 24, 7: 24, 43, 3: 44, 16, 8; 45, 25, 8). Ez az eljárás, melyet a becslő tisztviselők valószinűleg már kezdettől fogva bizonyos mértékben önkényüleg gyakorolhattak, annál fontosabb volt, mert az aerarius föltétlen adófizető volt, a tribulis ellenben csak kivételesen, s az aerarius adóját a censor tetszése szerint emelhette. Az áthelyezés alsóbbrendű tribusba vagy az aerarii közé censori megrovásból is történhetett. Miután azonban a becslés adóügyi szempontból többé nem földbirtok, hanem általában vagyon szerint történt, a tribules és aerarii közti ellentétnek is el kellett simulnia, s Ap. Claudius mint Censor (Kr. e. 312) a változott viszonyoknak megfelelően egyenlőknek is veszi őket. A polgárok megkülönböztetése most már a vagyon mértéke szerint történik: a földbirtokos polgárságot a tekintélyesebb tribus rusticaebe, az aerariusokat, szabadosokat és a capitae censit a négy tribus urbanába osztják be. Ezentúl is megmarad a censorok ama joga, hogy egyeseket a tekintélyebb tribusból a kevésbbé tekintélyesbe, pl. tr. rusticából urbanába tehetnek át, vagy megfordítva; de annak legfölebb hadszolgálati s szavazatjogi tekintetben volt káros következménye, adóra nézve azonban nem (Cic. de rep. 4, 6: censoris judicium nihil fere damnato nisi rubore adfert); aerarium facere azontúl nem a tribusokból való kizárást jelenti, hanem alsóbbrendű tribusba való áttételt. A censorok esetleges visszaéléseit (pl. Liv. 29, 37) a következő censoroknak jogukban volt megszüntetni (Ascon. in Cic. div. 3), a senatus meg a censori büntetést súlyosbíthatta. Liv. 24, 18. – Irodalom: Marquartdt-Mommsen, i. m. II, 335; 343; 362 sk., 371 skk. Müller, Handb. 4 klass. alt. IV, 2, 549 skk. Zumpt, Die Lustra d. Römer, Rh. Mus. 25 sk. Beloch, Die röm. Censusliste u. 32. Delavaud, Le cens et la censure. Paris, 1884. CS. JÓ.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
