Ír vízispániel
Ír vízispániel
(Irish Water Spaniel). Egyesek szerint valamennyi mai spániel őse; mások úgy gondolják, hogy a fajta franciaországi » uszkárokkal való keresztezés révén alakult ki. Akadnak olyan kinológusok is, akik a » göndör szőrű retrievert tartják az ősének. Felépítésre és külső megjelenésre lényegesen különbözik a többi spánielfajtától; jóval nagyobb termetű, más formájú, mások az ált. jellemzői. Az egyetlen hosszú farkú spániel, de főképpen a bundája tér el a többiétől: a spánielekre jellemző enyhén hullámos szőrzettel szemben az ~ feltűnően sűrű, jellegzetes, göndör gyűrűcskékből álló bundát visel.
Nyilvánvaló a rokonság az ~ és az uszkár között, csak az a kérdés, hogy melyik volt előbb? Valószínű, hogy a spániel, ugyanis a Közel-Keleten már az ókorban is éltek hasonló jellegű kutyák. Lehetséges, hogy ezek vándoroltak É felé az Ibériai-félszigeten át és hagyták ott utódaikat, amelyeket ma » portugál vízikutyaként ismerünk. Valószínűleg Európában is ezek az ebek terjesztették el a későbbi uszkár őseit; Írországban pedig a leszármazottaikból fejlődhetett ki az ~. A Kr. e. 4000-ből származó perzsa kéziratok már említést tesznek bizonyos vízikutyákról; Kr. e. 17-ben ugyancsak találunk utalást vízikutyákra, sőt vízispánielekre is. Nem vitás, hogy a három előbb említett fajtának olyan külső és belső tulajdonságai vannak, amelyek alátámasztják a közös eredetről szóló elméleteket; pl. a munkára való hajlandóság, a tárgyak felkutatására és a gazdához való visszavitelére irányuló készség, valamint az, hogy különösen vízben szeretnek feladatokat végezni. Remek vadászkutyák; főként vadkacsavadászatra használják őket.
Tömör, szilárd felépítésű, kitartó, tüzes kutya. Koponyája domború, elég hosszú és megfelelően széles. Szeme aránylag kicsi, sötétbarna, eleven tekintetű. Füle nagyon hosszú, karéj formájú, szorosan a feje mellett lelóg. Háta rövid, széles, egyenes, ágyéka feszes. Végtagjai erőteljesek, izmosak. Farka közepesen hosszú, a tövénél vastag, a hegye felé elvékonyodik; a hátvonal alatt egyenesen tartja, a tövénél fürtök borítják, a többi részét finom, rövid szőrzet fedi. Szőrzete vastag, göndör, de nem gyapjas jellegű fürtökben áll; a mellső végtagokat egészen a mancsokig göndör rojtok szegélyezik. Színe: sötét májszínű, ibolyás árnyalattal v. a fajtára jellemző bársonyszerűséggel. A kanok marmagassága 53-58, a szukáké 51-56 cm; testtömege 25-27 kg.
Ír vízispániel
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
