Timárság,
Timárság, a bőrgyártásnak az az ága, melynél cserzőanyagul timsót vagy más aluminiumsót, konyhasót, esetleg tojás sárgáját és keményítőt tartalmazó anyagokat használnak. A T.-ban a legkülönbözőbb bőröket dolgozzák fel, nehezeket és könnyüeket egyaránt; a kész termék a cserzővargaság készítette bőrtől abban tér el, hogy szine fehér és hogy a viz a cserzőanyagát ismét kioldja, miközben a bőrből enyv lesz. Ami az említett cserzőanyagoknak a szerepét illeti, erre nézve a következőket tudjuk: Az aluminiumsó (p. a timsó) a bőr coriinját duzzasztja és oldja, a konyhasó pedig kicsapja; a bőr konyhasó jelenlétében több timföldet vesz fel. A tojás sárgájának olajtartalma a bőr rostjait csuszamlóssá teszi, miáltal a bőr igen nyujthatóvá lesz. A tojás sárgája maga az aluminiumsónak kicsapásánál, a timföldnek a rögzítésénél szerepel. Itt hasonló esetünk van, mint a gyapju festésénél: a timsó a pác, a konyhasó a tojás sárgájával meg a liszttel a rögzítő anyagok szerepét játszák.
A T. négyféle, nevezetesen: 1. a közönséges T.; 2. a magyar T.; 3. a szőrme- és bundacserzés; 4. a glacé- (chair) és borjukidcserzés. 1. A közönséges T.-ban juh- és kecskebőröket szoktak feldolgozni. A gyapjas juhbőröket (bundákat) a gyapju kimélése céljából a húsoldalukon mészpéppel kennik és ezeket, két-két bőrt a húsoldallal egymásra fektetve, rakásra halmozzák. A bőrök felmelegednek; nemsokára a gyapjut eresztik, ugy hogy ezt késsel letéphetjük. A nyírt bőröket rendes úton-módon a meszesben kezelik. A meszezett és vizben kallózott, ványolt bőröket búzakorpával dagasztják. Ez a degesztőpép búzakorpán és meleg vizen kivül konyhasót is tartalmaz. Cserzésre pedig timsót és konyhasót használnak. A bőröket ezen anyagoknak tömény oldatában mozgatják és tapossák. A cserzés igen hamar megy. A cserzett bőrök megszárításuk után igen kemények ugyan, de bizonyos mekanikai műveletek révén különösen az íves vason (kaszán) való nyujtás által megpuhíthatók; csiszolva sima felületet kapnak.
2. A magyar T. ökör-, bivaly-, tehén- s lóbőröket nyereg- s szíjmunkáknak dolgoz fel. Ezt a bőrfajt Franciaországban is készítették s ott magyar bőrnek, azokat a timárokat pedig, kik azt a bőrt csinálták, hongroyeuröknek nevezték. De la Lande szerint a magyar bőr készítésével hazánkban már a XVI. sz. közepe óta foglalkoztak s ezt a bőrt mindenfelé nagyra becsülték. Colbert egy Larose nevezetü timárt Magyarországba küldött, hogy a magyar bőr készítésének a módját s azokat a fortélyokat, melyeknek ez a bőr a kitünő tulajdonságait köszöni, ellesse. A francia király 1705. azokat a timárokat, kik a magyar bőr készítésével foglalkoztak, kizárólagos joggal ruházta fel. Ezek a timárok a saintdenisi állami gyárral egyesültek s az onnan kikerülő bőröket külön bélyegzővel, mint magyar bőröket a királyi bőrgyárból, jelölték. A nevezett szabadalom 1716-ig volt értvényben. Ezekből látható, hogy ez a bőrfaj a külföldön is hires magyar specialitás volt. Az eljárás veleje ugyanaz, mint a közönséges T. szerint készített bőré; a különbség az, hogy a nyers bőröket nem meszezik s a készen cserzett bőröket meleg faggyuval itatják.
3. A szőrme-bunda-cserzést l. Szőrmeáruk.
4. A glacé-bőr készítéséhez csak tejen nevelt fiatal kecskék (gödölyék) s fiatal bárányok bőre használható. Ezt a bőrt csakis kesztyübőrre és finom cipőbőrre dolgozzák fel s miután ezektől a bőröktől nagy nyujthatóságot, puhaságot és tiszta fehér szint követelnek, érhető, hogy a gyártás minden szakaszában a lehető legnagyobb gond és elővigyázat szükséges. A meszezett bőröket alaposan mossák, mire a szőrtelenítéshez hozzáfognak. Ezen műveletet újabb mosás, továbbá a corholás és megtisztítás követi. Ign fontos művelete a glacé-bőr gyártásának a ganajozás. A ganajcsáva készítésére kutyaganéjt szoktak használni, melyet 2-3 hétig erjedni hagynak. Ezt az erjedt ganajt leforrázzák, szitán megszűrik, 40 C° -ra melegítik s a bőröket ebben a csávában 3-4 óráig tartják, mi alatt időről időre mozgatják; azután kiveszik őket s a húsoldalon kitaszítják, mossák v. motollázzák. Most következik a korpavizzel való degesztés. Korpát vizzel összekevernek s a bőröket vagy 2 óráig ebben a pépben hagyják, ezen idő lefolyása után a csávából kiveszik. Néha ezen korpaviz helyett savanyodott búzakorpadegesztőt használnak, azaz olyan korpavizet, melyet régi degesztővel való összekeverése révén erjedésbe hoztak. A duzzasztott bőröket a 36 C° meleg tojás sárgájából, búzalisztből és konyhasót tartalmazó timsóoldattal ványolva cserzik. Erre szolgál a ványoló hordó (Walkfass). Ahol ez nincs, ott a bőröket lábbal tapossák. A ványolt bőröket hordóba teszik, ahol éjjen át maradnak. Másnap megszárítják, ugy hogy barkás oldalukkal befelé összahajtják s rudakra felakasztják. A szárítókamara hőmérséklete 36-40 C°. A szárítókamrát fáradt gőzzel fűtik és szélszárnyas ventillátorokkal szellőzik. A bőrök igy 2-3 nap alatt megszáradnak. Azután 3-4 hétig veszteg maradnak. A cserzett bőröket kikészítésük végett néhány percre vizbe fektetik, azután ládába teszik és lábbal tapossák, majd kendőkkel betakarják. Innen kivéve őket, előbb ványolják vagy ványolóhordó hiányában a rácsozaton lábbal tapossák, mire újból a ládába kerülnek. Erre következik a nyujtás a kaszán. Ez kétféle, t. i. 1. nyujtás a tompa kaszán, melynél a hús legnagyobb része a bőrről leválik. Ezeket a bőröket most a levegőn szárítják s újból a ládákba tapossák; 2. Nyujtás az éles kaszán. Evvel a glacé-bőr kész. Ide tartozik még a Kidbőr is (l. o.). A glacé-bőrt festeni szokták (l. Bőr festése). A festékhez sokszor külön készülékeket használnak. Ilyenek p. Kristen J. festőgépe (Lieben, Prága mellett) és Goldschmidt gépe (Fürth, Bajorországban). L. még Kesztyü.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
