Téba
Téba (Thebai, Thebe), 1. hires ókori város Felső-Egyiptomban. Nevének jelentése mindeddig megfejtetlen; régi egyiptomi neve ugyanis Uészet, templomvárosa pedig (a mostani Karnak, l. o.) Opet. Egyiptom történetében a XI. dinasztia óta kezd szerepelni (körülbelül Kr. e. 2300.), mely Tébából vette eredetét, szerepének tetőpontjára pedig a hikszószok elűzetésekor emelkedett (Kr. e. 1500 körül, l. Egyiptom történetét). Igy lett Egyiptomnak fővárosa, s ekkor épültek benne a hires sírok és templomok, melyek maig bámulat tárgyai. Maga a város a Nilus folyó keleti partján feküdt, a mai Karnak helyén; sok templommal, melyek közül legkiálóbb volt az Ammon istené. Egy félórányira délnek, már a folyó mentén, ugyancsak egy nagy Ammon-szentélylyel volt a kikötőváros; ez idő szerint Lukszor (l. o.). A nyugati parton voltak a temetők, melyek a királyok emlékének voltak szentelve. Ezt a városrészt a görögök Memnonionnak nevezték; a mai neve Gurnah. A gazdag régészeti irodalomból kiemelendők: Jollois és Devilliers, Description générale de Thebes (Páris 1813); Rhind, Theba, its tombs and their tenants (London 1252); Greene, Fouilles exécutées a Thebes dans l'année 1855 (Páris 1855); Lefevbre, Les hypogées royaux de Thebes (u. o. 1889); Dümichen, Grabpalast des Patuamenap in der thebanischen Necropolis (Lipcse 1884-85).
Téba, nevezetes ókori város Beociában. Valószinü, hogy feniciai semiták alapították, akikhez később Tesszáliából beözönlő eol törzsü beótok csatlakoztak. Lassankint Téba ragadta magához a vezérszerepet a beociai városok szövetségében, hatalmát azonban első sorban a gyengébbek elnyomására használta. A demokráciát üldözte, saját alkotmánya szigoruan arisztokratikus, külpolitikája a legnagyobb mértékben önző volt. Plateánál a persák oldalán harcolt Athén és Spára ellen, a persa háboruk után pedig a nemzeti eszmét egy teljes századon által feláldozta az Athén elleni vak gyülöletnek. A peloponnezusi háboru után elszakadt Spártától és hévvel vett részt az utóbbi elleni szövetségben. A leuktrai csatában (371) nemcsak hogy felülkerekedett, de egyúttal az egész Görögország fölött való hegemoniát is kezeibe ragadta és Epaminondas haláláig (l. o. és Görögország történetét) meg is tartotta. Fókisz elleni vak gyűlöletében lobbantotta lángra az egész Hellasz végromlására vezető fókiszi v. szent háborut (356-346), mi több, beavatkozásra szólította fel II. Fülöpöt, ki 355. kemény ostrom után csaknem teljesen lerombolván, oly csapást mért a városra, melyet Téba kiheverni többé sohasem tudott. Mikor pedig Sulla Kr. e. 86-ban elragadta Tébától régi területének felét, annyira megfogyott, hogy lassankint már csak a Kadmoszról elnevezett régi fellegvárnak helye volt beépítve. Ugyanitt fekszik a mostani Thiva nevü városka, mely bár püspöki székhely és közigazgatási központ, a gyakori földrengések következtében csak tengődik és nem tud erőre kapni. A Tébára vonatkozó irodalomból kiemelendők: Unger, Thebana paradoxa (2. köt., Halle 1839); Forchhammer, Topographia Thebarum heptapylarum (Kiel 1854); Fabricius, Thebe (Freiburg 1890).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
