Szíria
Szíria (Syria, persa Szorisztán, török Szuria, arab es-Sám), az ázsiai török birodalomhoz tartozó folyásától a Szinai-félszigetig és az arab sivatagig nyulik; területe 159,040 km2, lakóinak száma 2.676,943. Sz. egészében két egymással és a tengerparttal egyközü hegységből áll, amelyeknek lejtői a tenger felé meredekek, a kontinens belseje felé pedig szelidek. A két hegységet egymástól több összefüggő völgy választja el. D-en van a Jordán völgye és a Holt-tenger, amelyet Ny-on dombokkal takart fensík, K-en pedig mély folyóvölgyektől szaggatott fensík szegélyez. Középen van a Leitani- (a régi Leontesz, vagy még régebbi Nazana-) völgy, amelyet hajdan Coele-Syriának hivtak és amelynek Ny-i oldalán a hegységet Libanonnak, K-en pedig Anti-Libanonnak hivják; ez Sz.-nak legmagasabban fekvő része. Végül É-on van a régi Orontesz és a mai Nahr-el-Asszi völgye, amelynek Ny-i oldalán a Dsebel-Anszarieh vonul el. Az alsó Oronteszen túl, amley itt Ny-i irányban a hegységen áttör, a hegyek a Taurusz rendszeréhez tartoznak. A törökök ezen ÉÉK-nek húzódó hegyláncokat Guzel-, Akma-dag és Dsebel-Bereket nevekkel illetik. Ezen hegyláncok, az Orontesz és Eufrát közt van a Hauran nevü, csaknem lakhatatlan, tisztán vulkáni hegység, amelynek legmagasabb csúcsai a Kllib és Abu-Tumeisz a 2000 m.-nyi magasságot nem érik el, míg a Dsebel-Makmel, a Libanon legmagasabb csúcsa, 3067 és a Dsebel-es-Seik, az Anti-Libanon legnagyobb hegye, 2759 m.-nyire emelkednek föl. A Sz. középső részét alkotó völgyeket egykoron tavak vizei takarták, amelyeket azonban az Orontesz és Leitani, midőn maguknak a Földközi-tengerhez utat törtek, kiszárítottak. A partok kiválóbb hegyfokai: a Rasz-el-Khanzir, a Rasz-Ibn-Hani, a Rasz-el-Kelb, Rasz-Beirut és Rasz-en-Nakura. A számos hegyfoknak azonban csak nagyon csekély számu kikötő felel meg; a leglátogatottabbak a beiruti és jaffai. Az éghajlat az alacsonyabb helyeken meleg, a magasabbakon mérsékelt. Beirutban az évi középhőmérséklet 26,6° (a januári 12,9° és a juliusi 27,8°), Jeruzsálemé 17,2° (8,5°, 24,5°). Az évi esőmennyiség amott 55, emitt 92 cm.; kevesebb az eső Sz. K-i részeiben. A magasabb hegyes vidékeken a hó télen gyakori, de a belső részeken az alacsonyabb hegyeket is eltakarja néha-néha a téli hótakaró. A flóra Földközi-tenger-melléki; az olajfa mintegy 500 m.-nyi magasaba jut fel; az olajfaligetek fölött tölgy- és bükkerdők, majd cipruszok és 1500 m. magasban a Libanonban a most már gyér cédruserdők következnek. A földmívelés legmagasabb hatása 2000 m., ahol az alpi növényzet kezdődik. A K-i és D-i részeken az erdők lassankint eltünnek és helyükbe a sivatag flórája lép. A fauna még 80 faj emlőst tüntet föl. Az oroszlán már egészen ki van irtva, de a párduc és hiéna Galilea hegyein meg a Karmel hegyen, a sakál pedig mindenütt gyakori; a szarvas ritka, míg a gazellák száma igen nagy. A Nahr-Zerkában krokodilusok és élnek. Arábiából néha-néha ellátogatnak a sáskák. Az ásványkincsek gyérek. Alexandrette és Antiokia közelében az angolok krómércet bányásznak; van azonkivül márványa, vasérce, sőt szene is, de nem bányászszák. A föld kellő megmívelés és különösen öntözés esetén gazdagon terem; csakhogy a földmívelés nagyon primitv. Az állattenyésztés jelentéktelen; a Hule-tó környékén virágzó a méhtenyésztés. A nagyon kevert lakosság túlnyomó része semita. Legtöbb benne a mohammedánus, még pedig számos bevándorolt arab, a K-i részeken nomadizáló beduin, de csak kevés török és néhány kurd. Jó sokan vannak a keresztények is. Mindezeknél a társalgás nyelve az arab, mert a Sz.-i nyelv már csaknem kihalt. A fentieken kívűl vannak Palesztinában zsidók, a városokban görögök és frankok, a kolostorokban európai szerzetesek, végül amerikai hittérítők és vándorcigányok. Az ipar kizárólag házi ipar. A kereskedelem nem nagyon élénk. Hét kikötőjében egy évben mintegy 7000 hajó fordul meg, körülbelül 2,4 millió t. tartalommal. Vilajetjei: Haleb, Zor, Sz., Beirut; Jeruzsálem mutesszerifatus és Libanon autonom tartomány. Legjelentékenyebb városai Damaszkus és Haleb (l. o.)
Sz. történetének első csiráit azok az államalkotó arameus törzsek hintették el, melyeket Kappadócia fehér bőrü szirusaitól akarván megkülönböztetni, fekete szirusoknak nevezett az ókor. Az asszirokkal és Mezopotámia népeivel törzs- és fajrokonságban, egymás között szövetségben állottak. Ügyes iparosok és kereskedők, pásztorok, gazdák és hajóácsok voltak, kivált kenőcseik (olaj, nárdus-balzsam) messze földön hirre jutottak. Az ázsiai nagy monárkiák egymásután vonták Sz.-t hatalmi köreikbe. Kr. e. 738. a szirus, 637-től fogva a méd főhatóság alá tartozott; Kyros ideján a persa, Nagy Sándor alatt a makedon uralom alá jutott Sz., a diadochok közül pedig először Antigonosnak, Kr. e. 301. Seleukos Nikatornak jutott, kinek idején a hellenizmus virágait élvezte. A déli rész inkább Egyiptom hatását érezte, s a Libanon cédrusai okozták a leghevesebb vetékedéseket a seleukidák és lagidák között. Mikor a rómaiak amazokat egyre jobban szorongatták, Sz. még mindig megmaradt Seleukos utódainak birtokában, miglen Kr. e. 79. Tigranes ragadta magához, de Kr. e. 64. Kommagene kivételével a győztes Pompejusnak engedte által, s igy Sz. római tartománynyá lett. Augusztus idején új fény áradt belőle, de a parthusok berohanásai előkészíték azt a hanyatlást, mely a keletrómai császárok erélytelen kormánya alatt a régi dicsőséget követte. A kipusztult ország aztán jóformán ellentállás nélkül került a szaracénok kezére.
A XVI. sz.-ban (1518) a törökök hódították meg, s azóta folyton az oszmán birodalomnak közvetlen kiegészítő részét tette, kivévén azt a rövid időt, melyen át Mehemed Ali egyiptomi alkirály (1833-40) uralkodott, akinek bukása után Sz. ismét a porta hatalma alá került. A török uralom helyreállítása óta az országban az elvadulás és a közbiztonság hiánya csak növekedtek, mint azt a drúzok és maroniták közt előforduló gyakori véres viszálkodások, a keresztények rettenetes vérfürdője és városnegyedüknek (Damaszkus, 1860 jul.) felgyujtása bizonyítják. Újabban a szendsirlii (l. o.) ásatások nagy jelentőséget nyertek É.-Sz. régi történetének megismerésére nézve.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
