Kancellár
Kancellár (lat. cancellarius), régente az uralkodók mellett működő főtisztviselők, kik a fejedelmi rendeletek, kiváltságlevelek, egyéb közokiratok szerkesztését és kiadását eszközölték; rendszerint az irás tudományában jártas egyházi rendnek tagjai voltak. De némely államban hatáskörük az idővel igazságszolgáltatásra, valamint a külügyekre is kiterjedt. Emellett azonban egyetemek, lovagrendek és más testületek is birtak K.-ral. A régi római-német császárságban Németországot illetőleg a mainzi érsek, Olaszország részére a kölni érsek, Gallia részére (per Galliam et regnum Arelatense) a trieri érsek volt a főkancellár. De később jelentőséggel csak a mainzi érsek tisztsége birt, amennyiben a választásoknál a birodalmi gyüléseken stb. egészen a birodalom megdőltéig, mint K. szerepelt. Az 1867-iki észak-német szövetségnek pedig első tisztviselője a szövetségi K. volt, akinek helyébe a német birodalom visszaállításakor a birodalmi K. (l. o.) lépett. Franciaországban a K. (Chancelier de France) volt az első állami tisztviselő s mert hatásköre később az igazságügyekre is kiterjedt, a király, XI. Lajos óta rendszerint a jogtudósok közül nevezte ki, még pedig élthossziglan. Angliában a lord-K., Lord High Chancellor, az igazságügyminiszter, a lordok házának és a legfőbb biróságnak elnöke; a lancasteri hercegségi K. társanélküli miniszter, a Chancellor of the Exchequer, pénzügyminiszter. Ausztriában régente az udvari egyesített kancellária elnöke, ahova a külügyek is tartoztak, viselte e címet.
Hazánkban a K. tisztét hajdan szintén egyháziak látták el. Címök néha a notarius magister capellanus, comes capellae. Később, ugy látszik a XV. sz.-tól, megkülönböztetik a fő-K.-t (sammus cancellarius), ez a kettős-pecsét őre, a király személye mellett tényleg működő udvari K.-tól (cancellarius aulicus), aki a titkos pecsétet őrzi. A főkancellári cím az esztergomi érseket, mint az ország primását az 1741. X., 1751. III. t.-cikkek által megerősítve örökösen illeti meg és igy maig is viseli. A Habsburgok alat az udvari kancellária Bécsbe költözik és az osztrák kancelláriától több tekintetben függő helyzetbe jut, mignem II. Mátyás alatt visszanyeri önállóságát és I. Lipót, III. Károly, Mária Terézia, I. Ferenc idejében nyert szervezettel, mint magyar királyi udvari kancellária, az ország főkormányszéke lesz. Élén a főkancellár állott, mellette két alkancellár, tizenkét tanácsos a főpapi, főúri és nemesi rendből kinevezve működtek. A király e hivatal segélyével gyakorolta felségjogait ugy a törvényhozás, mint a pénz- és hadi ügyek kivételével, a kormányzás és biráskodás körében; sőt a kancelláriának a magyar államot érdeklő ügyekre is volt befolyása. Megszünt az 1848. III. t.-c.-kel, de az októberi diploma alapján 1861. visszaállíttatik és egész 1867-ig működött. Erdélynek szintén volt kancelláriája, körülbelül hasonló szervezettel és hatáskörrel, mely ugyancsak 1848., illetve 1867. oszlott fel. Horvátország és Szlavonia hajdan a kir. udvari kancellária alatt állottak, de 1860. külön kancellária szerveztettek részökre, mely az 1868. XXX. t.-c.-kel szünt meg.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
