Jókainé Laborfalvi
Jókainé Laborfalvi Róza (családi nevén Laborfalvi Benke Judit), a legkitünőbb magyar drámai szinésznők egyike, szül. Miskolcon 1817-ben, megh. Budapesten 1886 nov. 20. Atyja, a székely eredetü Benke József, egy olvasott és a francia nyelvet is értő férfi, előbb maga is szinész volt, az uttörő szinészek egyike, majd e pályát ott hagyva, Miskolcon a kat. leányiskola tanítója lett. Leányát, ki korán feltünő intelligenciát tanusított, megismertette az irodalom klasszikus termékeivel, 1833. pedig, engedve a szép növésü és hangu leányka művészi vágyainak, felhozta Döbrentei Gáborhoz, ki akkor a budai szinház felügyelője volt; bemutatták kis szerepekben, de elfogult volt, s mintegy kiábrándulva hazatért. Nemsokára azonban, mikor anyja meghalt, ismét erőt vett rajta a művészi vágy, feljött Budára s annak a szintársulatnak lett tagja, mely a Pesten kevéssel utóbb megnyilt nemzeti szinházat átvette. Ezuttal több sikerrel lépett föl, gyorsan fejlődött; kivált Egressi, látva benne a tehetséget, buzdította. Mikor ő feltünt, Kántorné volt a szinpad hősnője, akiben volt erős szenvedély, pátosz, de némely modorosság is. J.-ban nem volt később sem annyi tüz, de stilje egyszerübbé, nemesebbé vált, az érzelgősségtől is megóvta igaz magyar kedélye. Nemes alakja, finom arcéle, kifejező szemei és ritka szép hangja mély felfogással és komoly tanulmánynyal párosulván, J. Egyre nagyobb tért hódított a szinpadon, s 1837. már igen jó fiatal szinésznőnek tartották. Minthogy Kántorné nem lett a nemzeti szinház tagja, az összes drámai hősnői szerepeket ő kapta, s gazdag tehetsége változatos alakításokban remekelt. Legkitünőbb alkotásai voltak: Volumnia, Lady Macbeth (Scribe), Gertrud a Bánkbánban, Leóna Czakó Zsigm. drámájában, Stuart Mária (Schiller), Thitbe Hugó Viktor Angelójában, Szigligeti Rózsája. Rendkivül szépen tudta szavalni Vörösmarty jambusait. Szinpadon kivül is hires szavaló volt. Elsőrangu költők vele szavaltatták költeményeiket. Dicsősége tetőpontján állt, mikor 1848. kezét nyujtotta az akkor emelkedő Jókainak. Elkisérte férjét Debrecenbe, majd a bujdosásba. Az 50-es években is működött a szinművészet terén, az akkori legjobb drámairók, Szigligeti, Dobsa, Hegedüs Lajos, Jókai irtak neki drámai szerepeket. Két nagy körben: a nagy pátosz és a kedélyes anya szerepkörében uralkodott, s egyrészt a nemes haragot a viharos szenvedélyt, másrészt a lágy melancholiát tolmácsolta kitünően. 1859. egészen visszalépett a szinpadtól, a családi tüzhelynek élt, gazdasszonykodva svábhegyi és balatonfüredi nyaralójukban. Csak néha-néha lépett fel jótékonycélu előadások alkalmával. 1883 végén félszázados művészeti jubileumát ünnepelte a nemzeti szinház; akkor is fellépett. Ez alkalommal a király az arany érdemkereszttel tüntette ki. V. ö. Vadnai Károly nekrologját, Fővárosi Lapokat (1886. nov. 21.); arcképeit a Vasárnapi Ujság 1886. évfolyam.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
