Gőtefélék
Gőtefélék (állat, l. a mellékelt képet), szorosabb értelemben a farkoskétéltüek rendjének egyik alrendje, Salamandrina v. Caducibranchita név alatt, tágabb értelemben pedig maga az egész Urodela-rend, melyet a G. elnevezés helyett a farkoskétéltüek illet meg helyesen. Főjellemvonásuk az, hogy testük megnyult, meglehetős nagy farokban végződik; rendesen négy, ritkábban két lábuk van; de ezek egymástól meglehetős távol állanak, rövidek és gyengék, az elsők 3-4, a hátulsók 2-5 ujjasok. Farkuk leggyakrabban oldalt összenyomott (triton, olm, axolotl) s ilyenkor evezésre szolgál, de a főleg szárazföldön élőké (salamandra) hengeres. Szemeik meglehetős kicsinyek, egy részüké szemhéjnélküli (olm), másrészüké szemhéjas (triton, salamandra). Fogakat az állkapcsok és szájpad viselnek. Nyelvük majdnem kivétel nélkül odanőtt és ki nem tolható. Egy részük még kifejlett állapotban is tüdőkkel és kopoltyukkal (Ichthyodea v. Perennibranchiata), mig más részük kifejlett állapotban csupán tüdőkkel lélegzik (Caducibranchiata v. Salamandrina). Az ivarzás idején egy részük himének hátán taraj nő ki s emellett nászruhát is öltenek (triton). Petéiket leggyakrabban vizinövényekre egyenként rakják le, de a salamandra eleventojó. Átalakulásuk hasonlít a békafélékhez, a lárva kopoltyúik elvesztésével, a kopoltyurészek eltünésével lesz az anyához hasonló (triton). Legnagyobb részük vizben élő, de van szárazföldi is (salamandra). Táplálékuk apró állatokból telik ki; különösen rovarokból, rákokból, csigákból, stb. Igen érdekes, hogy csupán az északi féltekét lakják s ez idő szerint mintegy 93 élőfajt ismerünk. Két alrendre osztatnak: 1. Salamandrina vagy Caducibranchiata, melyek kifejlett állapotban csupán tüdővel lélegzenek. Ide két család tartozik: Mecodonta és Lechriodonta. Az első család szájpadfogai két távolodó sorban, a másodiké félkörös sorban állanak. A Mecodonta-családba tartozik a Salamandra Wurf. génusz, melynek otromba teste hengeres farkban folytatódik, de ezen tarajok nincsenek; hátán hosszában kettős mirigysort visel; füle táján nagy mirigykiemelkedés van; első lábain 4, a hátulsókon 5 ujj látható; szájpadfogai S-forma sorban állanak. Fajai nedves helyeken élnek. Leggyakoribb faja a
foltos salamandra (S. maculosa Laur., 1. ábra), melynek alapszine sötétfekete, élénk sárga foltokkal tarkázott; hossza 14-18 cm. Nálunk is gyakori, különösen a nedves erdőségeket szereti. Régen sok mesét beszéltek felőle, azt hitték, hogy a tüzet kioltja s emiatt «foltos tüzöl» rossz magyar néven említették tankönyvekben. Bőrének mirigyváladékát mérgesnek tartották s Plinius szerint népeket is megmérgezhetett. Másik faja a fekete salamandra (S. atra Laur.) s ez egészen fekete, sárga foltok nélkül.
A tarajos gőte (Triton cristatus Laur)
a Triton génusznak legközönségesebb faja (l. 2. ábra), teste karcsu, farka oldalt összenyomott; szájpadfogai két egyenes sorban állanak, bőre szemcsés, háta sötétbarna, kerek fekete foltokkal tarkázott és fehér pontos; hasa sárga, de feketén foltozott; ivarzás idején a him háttaraja igen magos, szabálytalanul fogazott; hossza 12-16 cm. Hazánkban igen gyakori s különösen az állóvizeket szereti; de kivüle más fajai is találhatók nálunk. (V.ö. Méhely E.
3.ábra. Axolotl. (Amblystoma Axolot). Term.nagys.
közleményeit a magyar tudományos akadémia kiadásában.) A Lechriodonta családnak egyik képviselője az axolotl (Amblystoma mexcanum Cope, l. 3. és 4. ábra és az Amblystoma meg Axolotl
4. ábra. Kopoltyús axolotl. Term. nagys.
c. cikket). A második alrend az Ichthyodea vagy Perennibranchiatáké, melyek kifejlett korukban is legtöbbnyire kopoltyukkal és tüdőkkel is lélegeznek. Az idetartozó Cryptobranchiata-családnak külső kopoltyui nincsenek, a Phanerobranchiata-családnak ellenben külső kopoltyui is vannak; egyik képviselője az
Olm (Proteus anguineus Laur.),
hosszura nyult, angolnaszerü testtel (l. 5. ábra); farka rövid, oldalt összenyomott; első lábai három-, hátulsó lábai kétujjasok, szemei a bőr alá huzódottak, igen kicsinyek; fejének két oldalán két-két kopoltyurésze és három kopoltyubojtja van, szine áttetsző husszinü, világosságon azonban barnás v. feketés foltokat kap; hossza 20-30 cm.; a krajnai és dalmáciai barlangok földalatti vizeiben él; életmódja felől még eddig nem sokat tudunk.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
