Engadin
Engadin (Engiadina), magasan fekvő völgy a Reti-Alpokban, Graubünden svájci kantonban, a Maloia v. Maloggia-hágótól, amely a Bregaglia-völgytől választja el, Dny.-ról ÉK. felé huzódik Tirol határáig a Finstermünzi- v. Martinsbrücki-szorosig. A völgy oly keskeny, hogy még legtágabb helyein is alig egy félórányi a szélessége. Puntnál egy mély hegyszakadék két részre választja; a Felső E. 28. km. hosszu és 1650 m. átlagos magasságu, az Alsó-E. ellenben 52 km. hosszu és 1000 méter átlagos magasságu. Az E. egész hosszában, a Septmier lejtőjén, a Lunghino-tóból fakadó Inn folyik végig; a völgy felső részében átmegy a Sils (4800 m. hosszu, 1400 m. széles), a Silvaplana, a Campfer és Sanct-Moritz-tavakon és csak ennek elhagyása után veszi fel az Inn nevet; 23 mellékvölgyből 55 glecser vize táplálja ezen részében. Az E.-t az Inn balpartján 3-3400 m. magas (a Piz Lagrev 3170 m., Piz d'Err 3395 m. magas (a Piz Kesch 3417 m., Piz Linard 3416 m., Piz Buin 3327 m.), glecserekkel takart hegyek választják el a graubündeni Oberhalbstein, Bergün, Davos, Prättigau és a tiroli Patznaun-völgytől; az Inn balpartján a hatalmas Piz Bernina (4052 m.), a Bernina-hágótól K.-re pedig alacsonyabb, sziklás hegyek: a Piz Languard (3266 m.), a Piz Quatervals (3157 m.), a Piz Seesvenna szegélyezik és különítik el Veltlintől, Bormiotól, a Münster-völgytől és a tiroli Vintschgautól. Az éghajlat, különösen Felső-E.-ban, igen zord. «Kilenc hónapig tart a tél és 3 hónapig hideg van», mondja az E.-i közmondás. A hőmérő néha 0 alá 30° -nyira száll le. Augusztus végétől éjszakánként fagy és néha nappal is havazik; októberben a tavakat és folyót már jégkéreg borítja; 1799 máj. 4-én Lecourbe generális átmehetett a Sils-tó jegén egész tüzérségével együtt. A föhn tavaszszal gyakran fuj; néha rendkivül heves. A levegő nyáron rendkivül könnyü; télen olyan száraz, hogy októbertől áprilisig a hust a szabad levegőre teszik kiszáradás végett; nyáron a hőmérő néha 30:0.04166670-ra emelkedik. Ennek dacára az E. éghajlata igen egészséges, különösen a tüdőbetegekre nézve kedvező, a miért sokan is látogatják; nagy számmal vannak azok is, a kik csak nyári tartózkodásul keresik fel. A Felső-E. kopár, glecserekkel takart hegycsucsai alatt, különösen a Berninán, a Rosegen, a Lanquardon, Sils és Silvaplana, továbbá Scanfs és Pontresina környékén sürü fenyőerdők terülnek el; az erdők közt ponpás havasi legelők láthatók, amelyeken főképen juhokat legeltetnek, s amelyek a barátságos helységekkel együtt az E. zord külsejének némi változatosságot kölcsönöznek. A Felső-E.-nak a széna az egyedüli terméke; az Alsó-E. éghajlata kevésbé hideg; rajta a rozs, az árpa, zab már jól megterem. A lakosok száma (1888) 12435; csaknem mindnyájan protestánsok, ladin nyelven beszélnek; egyedül Taraspban laknak katolikusok, kik németek. Mivel a mostoha természet az embereknek nem nyujt elég táplálékot, a lakosok közül sokan kivándorolnak Francia-, Olasz- és Németroszág városaiba, hogy ott mint cukrászok, kávésok, csokoládé- és likőrgyárosok szerezzék meg élelmöket, s a mint tehetik, visszatelepedjenek hazájukba.
Politikai tekintetben az E. 2 kerületre van felosztva: 1. az Inn, Alsó-E.t foglalja magában 1011 km.2 területtel, 6332 lak.; főhelye Schuls v. Sacol; jelentékenyebbek még: Zernetz, Süs v. Such, a hol a Fluela-hágón átvezető ut végződik, végre Tarasp (l. o.). - 2. Maloia-kerület Felső-E.-t foglalja magában 706 km.2 területtel, 6332 lak.; főhelye Samaden; egyéb jelentősebb helységek: Sanct-Moritz (San-Murezzan) ásványvizforrással, amelyet már 1539. Paracelsus dicsért; Silvaplana, Campfer, Sils, Cresta, Celerina, Punt v. Ponta Campovasto, ahol az Albulán át vezető ut végződik és Pontresina, az E. legszebb helysége egy mellékvölgyben, amelyet a Flatzbach öntöz.
Az E.-t az ókorban állítólag etruszkok népesítették meg, akik 587. kr. e. Rhaetus vezérlete alatt vándoroltak be. A lakosok külseje, fekete haj és szemek, barna arcbőr, D.-i eredetre vallanak. A rómaiak szintén behatoltak Svájc ezen részeibe. A középkorban Chur püspükei voltak az E. urai, akik azonban ez uralmat már korán kénytelenek voltak megosztani Tirol grófjaival. A német birodalmi hatalom gyengülésével a XIV. sz.-ban E. lakói a szomszéd völgyek lakóival, függetlenségük megóvása végett, szövetséget kötöttek. 1499. I. Miksa az osztrák hatalmat az E.-re is ki akarta terjeszteni és Alsó-E.-t el is foglalta, de a Calven mellett vivott csatában vereséget szenvedtek a hadai és a császár a baseli békében (1499 nov. 22.) hódításáról kényszerült lemondani. A 30 éves háboruban 1621. és 1622. Ausztria ujból elfoglalta Alsó-E.-t és a lakosok csak 1652. váltották meg magukat az idegen uralom alól, Tarasp kivételével, amely helység csak 1815. csatoltatott Svájchoz. V. ö. Rey: La Haute-E. 1851. Papon: E. Zeichnungen aus der Natur u. dem Volksleben eines unbekannten Alpenlandes. 1857.; Lebert H. dr.: Das E. 1861; Ziegler: Topogr. Karte v. Ober-E. 1: 50000. 1873; Liégeard: A travers l'E. 1877; Caviezel: Tourist's guide to the Upper-E. 1877; Waltenberger: Führer durch Unter-E. 1877; Biermann: St.-Moritz u. das Ober-E. 1881; Caviezel: Das Ober-E. 1886.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
