Durazzo
Durazzo (szlávul: Draé, törökül: Durc, albánul: Duresszi), egykoron jelentékeny és virágzó, most nagyobbára romokban heverő város, Szkutari török vilajetben, sziklás félszigeten, az Adriai-tenger egy széles öble mellett, kat. érseki székhely, 1200 lak., düledező kőfalakkal, egy bizanci citadella romjaival, rakodóparttal, a parti mocsárokon átvezető 240 m. hosszu hiddal; az osztrák-magyar Lloyd hajók állomáshelye és egy osztrák-magyar konzul székhelye. Egykori virágzását annak köszönhette, hogy a Balkán-félsziget városai közül legközelebb volt Olaszországhoz és hogy kikötője biztos horgonyzó helyül szolgált; most azonban kikötője elhomokosodott és a szárazföld belsejébe csak gyalog ösvények vezetnek. Kereskedelme csak Trieszttel és még egy néhány osztrák és magyar kikötővel van. A kivitel cikkei: gyapju, köles, buza, lenmag, nyers selyem, juh- és kecskebőrök, tölgyfa és pióca. D.-nál végződik az Adrián átvezető tenger alatti kábel. Közelében széntelepek vannak. D., a görögök Epidammusa, az illir taulantiaiak földjén 625. Kr. e. Phalius korintusi vezértől alapított gyarmat volt; polgárháborui szolgáltattak közvetetlen okot a peloponnezoszi háboru kitörésére. A rómaiaktól, akik 229. Kr. e. fönhatóságuk alá vetették, Dyrrhachium nevet nyert; később római gyarmattá vált és a Brunndusiumból Görögországba evező hajók rendesen D.-nál kötöttek ki. A hires egnatiai ut innen vezetett Macedonián és Trácián át Tessalonikán, Amphipolison és Philippin keresztül Bizancba. 48. Pompejus fő táborhelyévé tette; Caesar ostrom alá fogta, de kéz izben vereséget szenvedett. Cicero számüzetése helyéül választotta. Virágzása akkor volt legnagyobb, midőn a III. sz.-ban Epirus nova római tartomány fővárosává tették. Bizanci uralom alá is fővárosa volt egy Dyrrhachiumi kerületnek (Thema). 481. Theodorik, a keleti gótok királya, a X. és XI. sz.-ban pedig a bolgárok ostromolták és foglalták el. A bolgároktól Dukasz Mihály elvette és hercegségként Bryennios Nikephorosnak adományozta. 1081 okt. 18. Guiscard Róbert falai alatt megverte Elek görög császárt és a következő év jan. 16. a várost magát is bevette, de 1085. ismét elvesztette. A XIII. században Mihály, a Konstantinápolyban detronizált dinasztia egyik tagja, Epirusz deszpotaságot alkotta itt, amelyhez egész Albániát és Thesszáliát is hozzácsatolta. 1257-ben II. Mihály deszpota vejére, Manfréd királyra hagyta. 1272-1302-ig csekély megszakítással az Anjouk birták; ekkor Velencének, 1501-ben pedig a törököknek jutott birtokába. Régi templomai és egyéb épületei részint a 345. földrengés alkalmával, részint a különböző háborukban és a török uralom alatt teljesen elpusztultak; gondos ásatások azonban valószinüleg sok római épületmaradványt hozhatnának napvilágra.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
