Törzsökös székely család Al-Csikszékben, ősi lakhelye s birtoka ott az Olt vize mellett fekvő Csatószegh helységben, honnan előnevét irja; innen a szomszéd Sz.-Simonra és Sz.-Királyra stb. elterjedt. Belőlök szakadt ki a XVI. század végén a delnei Csató család. Nevök hajdan – mint a lustralis könyvek mutatják – különféle változással iratott majd Cziato, Chiato, Csyato stb. alakban.
1604-ben Csatószegről lustrálnak Bocskor János századában Csató András és István; Sz.-Simonból István és Mihály .
1619-ben lustrálnak Csatószegről Csató Márton, János, Máté, Sz.-Simonból István mint lófő .
1643-ban Csatószegről mint régi lófők (primipili veteres) lustrálnak Csató Márton veje Korody Gergely, ennek fia Pál, és Csató Péternek fiai: János, György, Ferencz, István, Benedek, Mihók .
1660-ban Csatószegről idősb s ifjabb Csató György. – 1681-ben Henter Benedek századában lustrálnak Csató Mihály és György, Csatószeghről mint lófő Cs. Ferencz; 1685-ben ismét onnan Csató Ferencz két fia . Ekkor élt Cs. Máté s neje Kórody Kata, kinek valószinüleg fia János.
1694-ben Cs. János egyik küldöttje a tatár által kipusztitott Csikiaknak Szebenbe a német katonaság beszállásolása tárgyában Caprarához . 1698. és 1702-ben csikszéki alkirálybiró . 1715-ki aug. 29-kén III. Károly királytól saját, és gyermekei Ferencz, Mihály, György, András, János, és István fia s utódai részére czimeres nemes levelet vált, mely a szebeni országgyülésen 1717-ki január 18-kán, a Csik-Kászon székek közgyülésen pedig 1726-ki január 28-án kihirdettetett .
Czimere a családnak a paizs vörös mezejében magyar vitéz, jobb kezében levágott vérző törökfejet tartva. A paizs fölötti sisakon a fejedelmi korona, s azon fejedelmi bot fekszik, e fölött férfi-kar könyököl levágott törökfejet tartva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös. Jánostól a nemzékrend jelenig igy jő le:
«»János alkir. biró. 1698. (Kristó Anna); Ferencz.; I. Mihály. 1726. (Incze Klára); György.; András.; János.; István.; Ferencz szül. 1744. 1792. produc. (Beke Krisztina); II. Mihály szül. 1767. sept. 21. kijő Bihar vármegyébe, megh. 1837. oct. 5. (Visontai Kovács Róza); Krisztina (Darvas Ferencz); Ferencz Csatószeghen 1830.; József † 1854. lak. Csatószeghen. (András Zsuzsa † 1833.); Pál sz. Sarkadon 1804. megh. Pozsonyban 1841. (Gelle Karolina), Krisztina (Kastal Józsefné) †; Klementin; Ábrahám Csatószeghen 1858.; József alesperes Csik-Sz.-Györgyön 1854.; Máté Sz.-Imrén.; Mihály Csatószeghen.; János Branyicskán.; Éva (Csató Imre); Mária sz. 1837. (Nagy Ivánné)
Az egész család, a nem folytatott ágak is Erdélyben, nagyobb részben Csikszékben székelnek, egyedül II. Mihály (ki Csatószeghen született 1767-ben) miután a mult század végén mint fiatal a török háborúban végig katonáskodik, osztatlanul hagyva ősi birtokrészét, Magyarországba Bihar vármegyébe előbb Sarkadra telepszik, onnan Nagy-Szalontára megy, hol a postát vevé meg, majd meg ezt eladván, Nagyváradra vonul, s ott szerez gazdaságot. Nemességéről Bihar vármegyétől 1812-ben vesz ki bizonyitványt . Meghalt 1837-ben. Neje visontai Kovács Rozália volt. Fia Pál szül. Sarkadon 1804. jan. 7-én, megkereszteltetett Békes-Gyulán január 9-kén. A magyar tudós és Kisfaludy társaság tagja. Az 1839-ki országgyülésen báró valpói Prandau képviselője. Mint iró előkelő helyet foglalt el . Meghalt 36 éves korában Pozsonyban 1841-ki febr. 15-kén. Csak leánya maradván, benne családja fi-ágon Magyarországban kihalt.
II. Mihály testvéreinek Ferencznek fia Ábrahám és Józsefnek gyermekei Csikban élnek, ezek közül József alcsiki esperes, és csikszentgyörgyi lelkész, János testvére Hunyad vármegyében tiszt.
A család vallására nézve rom. kath.