Tévedés
Tévedés (error), hamis itéletnek igaz gyanánt való elfogadása. Szokás a formai T.-t a tartalmitól különböztetni meg; amaz a gondolkodás törvényeinek mellőzéséből, ellenök való vétségből származik; emez a tárgy mivoltának félreismeréséből, nem-ismeréséből. Többnyire azonban mindkét forrás együttesen szolgáltat a T.-re okokat. Mert valamely tárgy természetének félreismerése rendszerint abból származik, hogy a tárgyak megismerésének formai törvényei ellen vétettünk.
Jogi értelemben T. és tudatlanság (ignorantia) szorosabb értelemben abban különböznek egymástól, hogy az utóbbi valaminek nem tudását, az előbbi pedig valaminek a valóságtól eltérő tudását jelenti. Tudatlanság az, ha valaki nem tudja, hogy valami létezik vagy nem létezik; T. ellenben annál fordul elő, aki a létezőt nem létezőnek, a nem létezőt létezőnek veszi. Jogi hatályára nézve a kettő között nincs különbség, s az előbbi alatt az utóbbit is szokás érteni. A T. lehet kétféle: jogi T. (error juris) és ténybeli T. (error facti), a szerint, amint jogtételekre vagy jogi tényekre vonatkozik. A jogtételeknek nem tudása azoknak alkalmazását ki nem zárja, ami nagyon természetes, mert a törvény kötelező ereje nem tehető függővé attól, hogy az állampolgárok a törvénynyel megismerkedni akarnak-e vagy sem. Ez a tétel a magánjogban és a büntető jogban egyaránt áll. De megjegyzendő, hogy jogi T. alatt a büntető jogban csak a büntető törvényre vonatkozó T. értendő, mig a polgári jogra vonatkozó T. a ténybeli T. fogalma alá esik. A ténybeli T. ellenben igenis méltatásban részesül. A magánjogban azonban csak akkor, ha lényeges és menthető. Hogy mikor lényeges a T., az a különböző jogügyletek szerint különböző (l. Érvénytelen jogügyletek). A büntető jog a szándékos büncselekményeknél a ténybeli T.-re - amelyhez a polgári jogtételek körüli T. is tartozik - azt a szabályt tartalmazza, hogy: nem számíthatók be a bűntett tényálladékához tartozó, vagy annak súlyosabb beszámítását okozó ténykörülmények, ha az elkövető a cselekmény elkövetésekor azokról nem birt tudomással. Vajjon ez a T. menthető v. menthetetlen, az különbséget nem tesz. Ennek alapja az, hogy ily esetben bűnös szándékról szó nem lehet. Nem tolvaj az, aki azért veszi el a dolgot, mert az hiszi, hogy az övé, s nem tudja, hogy az másé. Éppen azért, mert a T. a bűntett alanyi elemét zárja ki, illetőleg módosítja, a szándékos büntetendő cselekményekre vonatkozó fenti szabály a gondatlanságból elkövetett cselekményekre csak az esetben alkalmazható, ha az érintett körülmények nemtudása már magában nem gondatlanság.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
