Répafenyő
Répafenyő (növ., Pinus Tourn., búrfa v. búrfenyő, fáklyafenyő, tündérfenyő, peresznye, l. a mellékelt képet),
RÉPAFENYŐ.
1-6. Az erdei répafenyő (Pinus silvestris).
7-9. A törpe fenyő (Pinus montana).
10-12. A korzikai fenyő (Pinus Laricio).
1, 7, 10. A hajtás csúcsa a himes barkákkal.
2, 8, 11. A termő virág, vagyis fiatal toboz.
3. A himbarka, 4. a fiatal toboz külön, 5, 9, 12. a toboz.
6. A tobozpikkelyzászló, két maggal.
a fenyőfélék fája, 70 faja mind a két földségnek É-i tájain terem. Tűje csak a nagyon fiatal fácskán vagy a fiatal hajtáson magános, különben 2-5-ével van a nagyon kurta hajtáson s a tövén apró allevelekből alakuló hüvelyke (tűkapocs, vaginula) kapcsolja össze. A himes barkák a tavalyi hajtás végén csoportosulnak; a termő virágzata, a toboz magános v. csoportos, az idei hajtáson nő, zsindelyező fás vagy bőrnemü pikkelyek alkotják s a pikkely csúcsa többé-kevésbbé boltozatos címerré vastagodik. Minden tobozpikkely mellett két-két mag terem. A toboz nem hull szét, sem a pikkelye nem hull le. A mag csak másod évre érik meg, s többnyire zászlója van.
Első csoportját a mandolás fenyő (Pinus Pinea L.) alkotja, l. Pinia. - A második, vagyis Pinaster Endl. csoportot kéttűs fenyvek alkotják. Tűje a másod, ritkán harmad év végén hull le. Magva zászlós, a tobozpikkely címere lapos v. piramis-forma, ritkábban köldökforma mélyedése van, a közepéből pedig szúrós hegye nő ki. Ide tartozik az erdei fenyő v. igazi R. (P. silvestris L.). Itt-ott hazánkban is terem v. ültetik, de inkább hazánkon kivül egyike a legnevezetesebb erdei fáknak. Nyilt helyen 25-30 m. magas, néhol cserjés. Törzsének alsó részén vastag, hosszan repedezett kéreghaja van, felfelé a kéreg szine piros-barnán átcsillogó barna-sárgába hajlik. Tűje fénytelen, a termőhely jósága szerint 2,5-től majd 8 cm.-ig változik. Egylaki, de némelyik fán sok a himes barka, kevés a toboz. A him barka töméntelen kénszinü virágot termel, az esőpocsétákban összegyülhetik és a kénköves eső meséje keletkezett belőle. A csirázó növénykének tűalaku 5-6 szikje van. Tűi az első, néha még a 2-ik v. 3-ik évi hajtáson is magánosak. Életének első felében sokkal gyorsabban nő, mint a másodikban. 50-80. esztendejétől kezdve lassabban, de egyenletesen nő, s mintegy 300 esztendeig elél. Az európai fenyvek közt a R.-nek van legnagyobb földrajzi elterjedése. Kopár helyen, sőt homokon is megnő, de nálunk ide nem igen ültetik. Vágásnak is célszerü. (V. ö. Weise, Ertragstafeln für die Kiefer, Berlin 1880.) De nincs más fa, amely annyira ki lenne téve oly számtalan ellenség bántalmainak (bogár, hernyó).
A R. egyike a leghasznosabb fáknak, kivált mint szerszámfa, épületfa és tüzelő. Fája puha, durva, kissé fénylő, könnyen és szépen hasad, szárazon is, nedves helyen is tartós. sokféleképen feldolgozzák: hajónak, árbocnak, deszkának, lécnek stb. Gyántát is gyüjtenek róla. Kérgével cserzenek. Tűjéből erdei gyapot és olaj lesz. A R., továbbá a tengeri fenyő (P. Pinaster) meg az aleppói fenyő (P. Halepensis) folyékony gyántája a közönséges terpentin. A R.-ből ered továbbá a hegedügyánta v. kolofonium, a faecet, a híg szurok vagyis kátrány, mely mint kocsikenőcs s a hajódeszkák összefoglalásához használatos, a fenyőolaj és a fekete szurok. A bő gyántás búrfatuskók elégetésekor felszálló sűrü gőzből lesz a fénymáz, fenyőkorom vagy szurokkorom, mely mint fekete v. betüfesték és cipőmáz ismeretes. A fiatal hajtást azelőtt vértisztító orvosságnak használták, az angol és kanadai sört főz belőle. Rokon faj a déleurópai P. maritima Mill. vagy P. Laricio Poir., Franciaországban gyántájáért ültetik. A P. nigra Arn. (P. nigricans Host., P. Austriaca Hoss.) tűje sokkal hosszabb, szúrós, a kapocsa csaknem fekete. Toboza fényes, nagyobb, világos-szürke. Kérge fekete. Az osztrák birodalom hegyein, hazánkban Ny-on terem. Bőven gyántáz, gyántáját a papirosgyártó használja. Kertbe, valamint a budai hegyekre is ültetik; Francia- és Németországban nem sikerült. Ide tartozik még a törpe fenyő, sünfenyő, aleppói fenyő. A R.-nek harmadik csoportja a tömjénfenyő, a negyediket az öttűs havasi fenyő (l. o.), az ötödiket a selyemfenyő alkotja.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
