Mogyorófa
Mogyorófa (növ., magyaró Erdélyben, Corylus Tourn.,l. a mellékelt képet), a tölgyfélék gyertyánfanemüinek fája vagy cserjéje; 7 faja (hazánkban 2) az É-i földgömb mérséklet vidékein terem. Levele kerekded vagy széles hosszas, kétszer fürészelt, vagy rövid karéjos. Himes barkája 2-3-ával a tavalyi ágakon, lombfakadás előtt kora tavaszszal kész és porzik; tulajdonképen már őszkor készen volt, de akkor merevebb, tömött és felálló. Termő virága apró rügyforma, de a tetején kibuvó piros bibeszála a rügytől könnyen megkülönbözteti. Makkja, a mogyoró fás héju, végre egyrekeszü, egymagu; széthasadozott szélü zöld guba takarja, mely a két előlevélnek a hegyelevéllel való összenövéséből támad. Legismertesebb alakja a C. avellana L., Avellino olasz városról nevezve, 2-4 m. magas cserje v . kis fa, hajtása piros mirigysertés, levele kerekded, szivalaku, kihegyezett. Makkgubája harangforma, körülbelül akkora hosszu, mint a mogyoró. Egész Európában, Afrika D-i részén, Elő-Ázsiában a Kaspi-tengerig, itt a hegyek csúcsáig, valamint Japánban is terem. Tőhajtásról és bujtás útján szaporítják. Különféle ojtással és szemzés útján nemesítik. Erősebb vesszejéből sétavessző, rácsozat, abroncs, virágkaró, puskavessző, gúzs, poroló vessző, csordáskutya (l. o.) lesz. Magva ízére nézve a mandolával vetélkedik. Fája fehér, finom, puha, jól hasad, hajlékony, szívós. Szene mint rajzoló szén és puskaporgyártásra használatos. A közönséges mogyoró aug.-szept.-ben érik. A csöves M. (Lambert-M., C. maxima Mill., C. tubulosa Willd.) magasabbra nő, gyakran faalaku, a levele gyakran nagyon sötét barnapirosba játszó. maghéja vörös, azért vér-M.-nak is hivják. A C. Pontica C. Koch Kis-Ázsia hegyein nő, makkgubája a makknál szintén hosszabb, de fölfelé nem szűkül el, egyik oldalán hosszan hasadt. Mogyoróját Nuces Ponticae néven szállítják. A török M. (C. Colurna L.) hazánkban, kivált Krassó-Szörény vmegye erdejében, s innen DK-i irányban terem, itt-ott erdőcske is van belőle; egész a Himálajáig hat, erre-arra termesztik is. Ez fanagyságra szokott megnőni, egész 20 m. magas. Fája szép világosbarna, a bécsiek butornak és faragványnak szivesen megveszik. V. ö. Palandt, Der Haselstrauch (Berlin 1882); Rosenthal, Vorzügliche Haselsträuche (Bécs 1883); Spach, Annales de scienc. nat. (2. folyam XVI.); Göschke, Die Haselnuss (Berlin 1887).
)
A mogyorófa
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
