Mentelmi jog
Mentelmi jog (immunitas), az országgyülési tag sérthetetlensége. A törvény által nálunk még nem szabályozott M. a képviselőháznak Böszörményi László képviselőnek közkeresete alá vétele alkalmából hozott és 1867 nov. 18. kelt határozata és az azóta állandóan követett gyakorlat szerint a következő két sarkalatos tételen nyugszik: 1. hogy amit az országgyülési tag «mint olyan» a házban és a házon kivül mond v. tesz, azért csak az országgyülés, és pedig annak ama háza által vonható feleletre, amelyhez tartozik; 2. hogy amit az országgyülési tag nem mint olyan és nem törvényhozói hivatásának gyakorlása közben mond v. tesz, azért csak a ház engedelmével vonható közkereset alá, s a tetten érés esetét kivéve, csak a ház előzetes engedelmével záratható el. Minthogy a M.-ot törvény nem szabályozza, mely esetben a vonatkozó törvénynek mint minden más törvénynek magyarázata s értelmezése birói hatáskörbe tartozik, a hivatkozott képviselőházi határozatnak birói magyarázata és értelmezése csak addig irányadó, mig az országgyülés esetleg ellenkezően nem határoz. Igy a választókhoz intézett nyilatkozat a magyar királyi Kuriának 1889 máj. 9. a Doda Traján ügyében hozott határozata szerint nem tekinthető a képviselői hivatás teljesítésével összekötött működésnek, s azért az 1867. képviselőházi határozatnak nem 1., hanem 2. pontja alá tartozik. A nézet helyes, mert a választók előtt nyilatkozó képviselő nem szól s nem nyilatkozik sem: «a házban a házhoz», sem pedig: «a házon kivül, de a háznak megbizásából». A kérdés, vajjon a képviselő M.-a a megválasztással v. az igazolással veszi-e kezdetét, a vitás kérdések közé tartozik. Francia- és Olaszországban a kérdést a M.-ot megszorító értelmében döntötték el a biróságok. A bűnvádi eljárás alá vont képviselők arra hivatkoztak ugyan, hogy a képviselői mandátumnak alapja, a képviselői minőségnek egyedüli jogcíme a választás, amely ennélfogva mindaddig érvényes, mig az igazolási eljárás meg nem semmisíti. Továbbá arra, hogy a még nem igazolt képviselő is képviselői hivatást teljesít, már csak azért, mert az általános választásokból kikerült ház megalakulásában részt vesz. Ennek ellenében a biróságok álláspontja az volt, hogy a képviselőknek adott alkotmányos biztosíték, minthogy célja a képviselői hivatás szabad gyakorlatának biztosítása s minthogy azért az «a hivatásnak biztosítéka» és nem «a személynek privilegiuma», csakis az igazolt képviselőt illetheti. Semmi esetre sem terjeszthető ki pedig a biztosíték az országgyülés tartama alatt megválasztott képviselőkre. Ugy Francia- mint Olaszországban tételes törvény értelmezéséről volt szó, amire a biróság kétségtelenül jogosítva van, ámbátor Odillon Barrot 1847 ápr. 20. a képviselőházban ugy nyilatkozott, hogy a M. kezdőpontja körül felmerült kérdés eldöntésére csak a ház lehet illetékes. Hazánkban előforduló esetben a képviselőház a kérdést a M.-ot kiterjesztő értelemben döntötte el, akként t. i., hogy a képviselő a M. élvezetébe megválasztatása percében lép (1878 dec. 9. határozat).
Az országgyülési tagot megillető M. addig tart, mig az illetőnek országgyülési tagsága meg nem szünik. A M. terjedelme tehát nálunk jelentékenyebb mint p. Olaszországban, ahol a Statutum 45. §-a szerint a képviselőket a M. csak az ülésszak tartama alatt illeti meg. A képviselőházi határozat 1. és 2. pontja között mégis az a különbség, hogy az 1. pont esetében az országgyülési tag ebbeli minőségének megszünte után sem vonható felelősségre (máskülönben a mentesség illuzóriussá válnék); a 2. pont esetében ellenben az országgyülési tag e minőségének tartama alatt elkövetett büntetendő cselekmény miatt is, e minőségének megszünte után bűnvádi eljárás alá szabadon vonható. Viszont a határozat 2. pontjából nem látszik ugyan következni, de mégis kétségtelen, hogy az országgyülési tag e minőségének tartama alatt a ház engedélye nélkül oly cselekmény miatt sem vonható bűnvádi eljárás alá, melyet országgyülési tagsága előtt való időben elkövetett. A M. szempontjából nem tesz különbséget, vajjon az országgyülési tag terhére rótt büntetendő cselekmény hivatalból v. csak a sértett fél indítványára üldözendő-e; s kiterjed a M. ugy a bűntett és vétség, mint a kihágás eseteire. Tetten érés esetében az országgyülési tag a ház engedélyezése nélkül is letartóztatható, a bűnvádi eljárás megindítása azonban ebben az esetben is a ház előzetes engedélyéhez van kötve. Ez a két, egymással látszólag ellentétben álló elv akként egyeztethető össze, hogy a tetten ért s letartóztatott országgyülési tag ügyében az illetékes ház azonnal értesítendő s engedélye a további eljárásra kikérendő, amelynek megtagadása esetében azonnal szabadlábra helyezendő. Az előnyomozást a M. ki nem zárja. Magának az országgyülési tagnak kihallgatásáról természetesen nem lehet szó, mert ez már a M.-ba ütköznék. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy a nyomozásról értesült országgyülési tag más alkalmas módon önként ne hozhassa a nyomozó közeg tudomására azokat a körülményeket, melyeket saját érdekében a gyanu eloszlatására alkalmasaknak tart. A M., habár nem személyes privilegium, mégis előjog, s nem válhatik annak hátrányára, akit illet.
A M. felfüggesztése a bűnvádi eljárás megindításának, illetve folytatásának levén feltétele, az országgyülési tag ellen beadott bűnvádi feljelentés félretételéhez, elvetéséhez a M. felfüggesztésének kieszközlése nem szükséges. Az országgyülési tagságnak megszerzése a megszerzés idejében már folyamatban volt bűnvádi eljárást megakasztja; annak folytatásához a M. felfüggesztése szükséges. A M. felfüggesztése csak addig érvényes, mig a kiadott országgyülési tag annak a háznak tagja, amely M.-át felfüggesztette; ha tehát a kiadott tag M.-ának felfüggesztése után más háznak tagjává lesz - p. a főrendiházi tagot képviselőnek megválasztották, v. a kiadott képviselőt képviselői mandátumának lejártával újra megválasztották - a bűnvádi eljárás a M. újabb felfüggesztése nélkül nem folytatható.
A tanuzási kényszer kérdésében a képviselőháznak 1889 ápr. 10. kelt határozata a következő: «az országgyülési képviselőnek tanuságtétel végett megidéztetéséhez a képviselőház engedélye nem szükséges. A tanuként megidézett képviselő ellen személyes szabadságot korlátozó kényszereszközök azonban csakis a M. felfüggesztésének előzetes kieszközlése után alkalmazhatók». Minthogy az országgyülési tagok M.-ának tartalma és terjedelme egyforma, ez az elv a főrendiház tagjaival szemben is érvényes. A M.-nak közhivatalnok által történt megsértését illetőleg Herman Ottó képviselő megtámadtatása alkalmából, a képviselőház mentelmi bizottságának véleménye szerint, a M.-ot sértő közhivatalnok csupán fegyelmileg büntethető, az igazságügyi bizottságnak 1884 máj. 8. a ház által elfogadott jelentése szerint ellenben a közhivatalnok, aki képviselőt M.-a felfüggesztése előtt elfogat vagy letartóztat, a btkv 193. és következő §-aiban meghatározott személyes szabadság megsértését követi el, és a 193., illetve 195. §-os szerint büntetendő. Az igazságügyminiszter a kormány nevében kijelentette, hogy a kormány az igazságügyi bizottság véleményében osztozik.
E szerint a vélemény szerint a közhivatalnok, aki gyilkossággal alaposan terhelt képviselőt, akit a ház kétségtelenül ki is adott volna, a M. felfüggesztésének kieszközlése nélkül letartóztatott, 10 évig terjedhető fegyházzal büntetendő. A háznak ez a határozata azonban, minthogy nem a M. tartalmának és terjedelmének meghatározására, hanem a büntetőtörvénykönyv magyarázatára vonatkozik, a biróságokra kötelező erővel nem bir. Érdemileg el nem fogadható azért, mert a btkv 193. s következő §-aiban meghatározott bűntettnek tárgya nem a M., hanem a személyes szabadság. A M. s a személyes szabadság pedig nem azonos fogalmak.
Magánszemély által a M. meg nem sérthető. A M.-nak magánszemély által megsértése fogalmi lehetetlenség. Az országgyülési tagnak a házban mondottakért p. testi bántalmazás, párbajra kihivása az általános büntető törvények szerint itélendő meg. Az 1867-iki képviselőházi határozat 1. pontjában említett feleletre vonás alatt csak hatóság által való feleletre vonás értendő, az, hogy az országgyülési tagot a hivatása gyakorlatában mondottakért semminemü hatóság által és semmiféle hatóság előtt feleletre vonni nem lehet. A határozatot a képviselőház is mindig ilykép értelmezte, s ezt az álláspontot fogadta el az igazságügyi bizottságnak 1884-iki fentemlített jelentése is, midőn nem találta helyesnek a Mocsári Lajosnak azt az indítványát, hogy a képviselő ellen egyesek által elkövetett jogsértő bűncselekmények a M. szempontjából külön intézkedés tárgyává tétessenek. A mentelmi bizottság azonban 1891 aug. 10. kelt s a ház által elfogadott jelentésében, annak kiemelése után, hogy a magánosok cselekményeit a ház mindenkor ugy tekintette, hogy azoknak megtorlása a törvény rendes útjára tartozik, a nélkül, hogy ezeket a cselekményeket a M. megsértésének fogalma alá vonta volna, annak a nézetének adott kifejezést, hogy minden cselekmény, amely oda irányul, hogy a képviselőtől hivatása gyakorlatában mondottakért a házon kivül elégtétel követeltessék, a M.-ot érinti, s hogy e szempontból kivánatos, hogy a ház tagjait megillető M. fokozottabb büntetőjogi védelemben részesüljön. Az eszme javított és bővített kiadásban megvalósítva büntetőtörvénykönyvünk egy feltünő hézagának kitöltésére van hivatva. A magánosok jogtalan támadása a M.-ot nem érinti, mert a M. alkotmányos biztosíték; védelem a hatalom ellen. De fokozottabb büntető jogi védelmet igényelhet az országgyülési tag személye, mert kétségtelen, hogy hivatásának lelkiismeretes gyakorlásában igen gyakran összeütközésbe jő másoknak többé-kevésbbé jogosulatlan önző érdekeivel, s igy nagyobb mérvben, mint a magánember, ki van téve azok boszujának, akiknek érdekköreit kötelességszerüleg megzavarta. De ami ő reá áll, az legalább épp oly mérvben áll minden közhivatalnokra. A fokozott veszély pedig fokozott védelmet igényel. Az országgyülési tag, a közhivatalnok ellen intézett merénylet azért súlyosabban büntetendő, ha hivatalos eljárása miatt boszuból követtetett el. A magyar büntetőtörvénykönyv csodálatos módon ezt az általánosan elismert büntetőjogi szempontot csak a vagyonrongálásnál vette figyelembe, midőn a különben csak vétséget alkotó vagyonrongálást bűntettnek minősíti, és jelentékenyan szigorubban bünteti, ha azt a tettes közhivatalnoknak vagyonán hivatalos eljárása miatt boszuból követte el. A törvény tehát fokozottabb büntető védelemben részesíti a közhivatalnoknak tyúkjait és pulykáit, de magától a közhivatalnoktól a fokozottabb védelmet megtagadja.
A közösügyi bizottság (delegáció) tagjainak M.-áról az 1867. XII. t.-c. 47. §-a intézkedik, melynél az országgyülési tagok M.-ára felállított elvek irányadók. A M. a hivatásnak alkotmányos biztosítéka levén és nem személyes privilegium, arról az országgyülési tag le nem mondhat. V. ö. Daruváry G., A mentelmi jogról (Budapest 1890); Jellinek A., A mentelmi jog (u. o. 1890).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
