Kancsalság,
Kancsalság, bandsalítás, sandaság (strabismus), a szemnek hibás állása. A két szem vagy összébb fordul, vagy széjjelebb tér a rendes szemálláshoz képest, amennyiben csak egyik szem nézi a tárgyat, a másik egy közelebb levő vagy távolabb levő pontra irányul, a szerint, amint összetérő v. széttérő a K. Némelykor az egyik szem fölfelé vagy lefelé tér ki a nézés irányából. A szemorvos a ferde szemállásban megkülönbözteti az igazi K.-ot a szembénulástól. A két szemet mozgató hat pár izom közül egy vagy több izmot is érhet bénulás, amikor a baj kisebb fokán csak a kettős látás vall bénulásra, nagyobb fokán kancsal állásba is fordul a bénaizmu szem. A kettős látás nagy mértékben zavarja az embert az eligazodásban, ferde fejtartással vagy az egyik szem összehunyorításával, bekötésével iparkodik a kellemetlen állapottól szabadulni. Külön-külön mindegyik szemével jól lát, de együtt nem használhatja a kettőt. Kancsal szemállás mutatkozik agybeli bajok kiséretében is. Az igazi K. rendszerint a szem fénytörése állapotában leli magyarázatát (l. Fénytörés). Igazi K. esetén csak az egyik szemével néz az ember, a félre fordult szemben a tárgyak képe az ideghártya oldalsó részeire vetődik, s ha már állandósult a K., nem is érzéklődik, sőt idővel a kancsal szem egészen elszokik a látástól. Kettős látás nem bántja a kancsal szemü embert, akinek olyanforma a látása, mintha félszemü volna; kancsal állásu szeme minden irányban követi ugyan a néző szemét, de sztereoszkóposan nem egyesíti a tárgyak képét a két szem. De az is lehetséges, hogy valaki fölváltva, hol egyik, hol másik szemével kancsalít. Ekkor sincs sztereoszkópos látás, de legalább külön-külön megmarad mindegyik szemek a jó látása. A fénytöréssel olyan viszonyban van a K., hogy a fiatalkor messzelátóság (hipermetropia) összetérő vagy összenéző K.-ra (str. kovergens) tesz hajlandóvá, a közellátóság (miopia) pedig széttérőre v. szétnézőre (str. divergens). A messzelátó szemü gyermek, mikor közelre kezd nézni, finomabb tárgyakkal foglalkozni, tehát 4-5 éves korában, még inkább mikor irni, olvasni tanul, az alkalmazkodását (l. o.) kénytelen erőltetni, hogy tisztán lásson; az erős alkalmazkodás fölkelti a két szem összefordításának, az összetérítésnek erőltetését is, annál tisztábban lát, mennél jobban összefordítja szemét. Ha e mellett a két szem összefordító izma, a belső egyenes szemizom szertelenül erős, vagy ha az egyik szem valami okból már is gyönge látásu, akkor a gyermek ugy segít magán az erőlködésben, hogy egészen befordítja a gyöngébb szemét s csak a másikkal néz. Ellenben a közellátó szemü emberen akkor fejlődik ki a széttérő K., ha a két szem belső egyenes izma gyönge s előbb csak ki-kifárad, nem birja p. az olvasást két szemmel (asztenopia), ha az izmok e gyöngesége (inszufficiencia) nagy fokot ér el, beáll a széttérő K., az egyik szemmel néz, a másik kifelé tér.
Az igazi K.-ot vagy keletkezésekor kell elhárítani, vay ha már kifejlődött, operálással kell megszüntetni. A régiek lyukas pápaszeme, amit legegyszerübben két átfúrt dióhéjból készítettek, egészen céltalan; a két szemet nem lehet arra kényszeríteni, hogy az eléje kötött két lyukon nézzen keresztül s ne bandsítson. A messzelátó gyermeknek, mihelyt kancsalítani kezd, könnyítsük meg az alkalmazkodást, adjunk neki konvex pápaszemet, elmulik a kancsalsága. A kifejlődött összenéző K.-ot a belső egyenes szemizom lefejtésével s hátrább helyezésével szüntetjük meg (tenotomia). Közellátó embernek kezdődő szétnéző K.-át alkalmas konkáv pápaszemmel háríthatjuk el. Ha a közellátóság kisfoku, vagy ha az izomgyöngeség olyan emberen mutatkozik, aki nem közellátó, hasábos pápaszemet adunk neki az olvasáshoz, iráshoz, szóval a közelnézéshez. Ha már kifejlődött a K., a külső egyenes szemizmot fejtjük le és helyezzük hátrább. A bénulásos K. orvoslása a bénulás gyógyításával történik; ide tartozik a gőzölés, belső orvoslás, elektromozás, a két szemmel nézés gyakorlása, sztereoszkóp képének nézetése. A már állandósult ferde szemállást operálással szüntetik meg, még pedig többnyire nem elég az egyszerü K.-i operálás, hanem a béna izmot meg szokták rövidíteni; a lefejtett izomnak egy darabját elvágván, a megrövidített izmot újra odavarrják. Az agybeli bajok okozta sandítást csak egyik nyilvánulása a betegségnek s a szemre nézve külön beavatkozást nem kiván. Megemlítjük még, hogy ha az ember elgondolkozva a messzeségbe néz, semmi tárgyra nem ügyel, akkor is némiképen kancsalít, széjjel áll a szeme, csakugy mint a csecsemő gyermeké, mikor még nem veszi szemügyre a tárgyat. Ez a szemállás azonban nem K.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
