Iparpolitika,
Iparpolitika, azon szabályok összessége és az ezek alapján folytatott törvényhozási és kormányzati tevékenység, melyeknek célja a belföldi ipar védelme és fejlesztése. Az I. feladata tehát a termelés ezen főágának a többi termelési ágakkal való párhuzamos haladását lehetőleg biztosítani. Eszközei és irányzata korszakok és nemzetek szerint nagyon különbözők. Az ipar fejlesztésével rendszeresen akkor kezdtek foglalkozni, midőn a gazdasági élet szabályozását általában az állam feladatai közé sorozták. Mint ez időben minden állami befolyás alatt álló intézmény, az ipari szervezet is privilégiumok utján állapíttatott meg (l. Céhek). A céhrendszer az ujabbkori haladás mellett nyügnek bizonyult. Angliában legelőbb szüntették meg, Franciaországban 1776. Turgot kisérlette meg eltörlését, de csakhamar visszaállíttatván, hatálya végleg 1791. szünt meg. Poroszországban 1810. hozatott be az iparszabadság. Ausztriában és nálunk 1859., de a kényszertársulás elve hazánkban egész 1872-ig volt alkalmazásban, midőn a VIII. t.-c. a teljes iparszabadságot léptette életbe. De valamint Németországban és Ausztriában, ugy nálunk is az iparszabadság nyomán szabadosság kapván lábra, az érdekeltek közhangulatának engedett a törvényhozás, midőn az 1884. évi XVII. t.-c. által a szabad mozgásnak az ipar terén való megóvása mellett a szabadosság terjedésének lehetőleg utját állani igyekezett.
Az iparfejlesztésnek elsőrendü eszközeként szerepel a vámvédelem, melyben a belföldi ipar termelését a külföldi ipar versenyével szemben igyekeznek részesíteni. A szabad kereskedelmi rendszer hivei a vámvédelem alkalmazását a tudományban határozottan elitélték, de nem hiányoznak oly kiváló nemzetgazdák sem, akik annak tudományos alapot törekedtek szerezni; igy p. Amerikában Carey Henrik, Németországban List Frigyes és mások. Tény azonban, hogy az ipar haladásának kezdetleges stadiumaiban a vámvédelmet minden egyenletes fejlődésü közgazdasággal biró állam alkalmazta. Angliában már a Tudorok alatt, később a XVI. és XVII. sz.-ban még inkább alkalmaztak oly rendszabályokat, melyeket azután merkantilista jellegüeknek neveztek el. Franciaországban Colbert (l. o.) a merkantilizmust a maga teljességében alkalmazta és a francia ipar fejlesztését közgazdasági és pénzügyi politikájának főelvévé tette. Halála után azonban, főleg a nantesi ediktumnak 1685. történt visszavonásával, minek következtében az ország legértelmesebb iparosai közül több százezer protestáns vallásu vándorolt ki Angliába, Hollandiába és Brandenburgba, utódai művét legnagyobb részt ismét semmivé tették. Németországban az e század folyama alatt, a harmincas és negyvenes években, mindig több német állam hozzájárulása utján keletkezett Zollverein is védvámos gazdasági politikát folytatott, melyre List Frigyes közgazdasági iratai és agitációi nagy befolyással birtak. Hazánkra is hatást gyakoroltak List eszméi és az érdekeinkkel ellentétes irányban kezelt harmincad rendszer iránt mutatkozott ellenszenven kivül főleg azoknak tulajdonítható a védegyleti (l. Honi iparvédegylet) mozgalom, melynek célja az volt, hogy ha már törvény által nem védhető meg a magyar ipar, a honi iparcikkek fogyasztását minden hazafi azáltal biztosítsa, hogy házának küszöbén állítja fel a vámsorompót. Amint gr. Széchenyi István előre megmondta, ez a mozgalom sikerre nem vezetett. A hatvanas évek alatt a vámvédelem eszméje Közép- és Nyugat-Európában is vesztett varázserejéből, mig ujabban a törvényhozások, az egy Anglia kivételével, annak mint iparfejlesztési eszköznek is nagyobb fontosságot tulajdonítanak. A védvámok mellett az iparpolitika céljainak megvalósítása szempontjából mindenütt nagy súlyt fektetnek az iparoktatásra, melynek a kiváló közgazdasági irók legtöbbje kellő szervezés mellett nagyobb fejlesztő hatást tulajdonít, mint a vámvédelemnek. Az iparoktatás és ipari haladást olcsóbban, biztosabban és minden hátrány nélkül mozdítja elő.
Sok helyen ujabban is, épp ugy mint Franciaországban Colbert korában, ezen általános hatással működő tényezőkön kivül az adómentességgel, a jutalmakkal, a pénzbeli támogatással, kamatnélküli kölcsönökkel, állami, hatósági és más közszállítások biztosításával is támogatni törekszenek az ipar fejlődését. Nagy Péter ideje óta Oroszországban követtek el ez uton mindent az orosz ipar emelésére. Most néhány keleti állam, névszerint Románia, igyekszik igy belföldi ipart teremteni. Hazánkban az iparfejlesztésnek az utolsó két évtized alatt szintén ezt a módját alkalmazzák. A kezdeményezés e részben az 1881. évi XLIV. t.-cikkel történt, melyet az 1887. évi III. t.-c. egészített ki. Az időközben szerzett tapasztalatokhoz képest a hazai iparnak állami kedvezményekben való részesítése az 1890. évi XIII. t.-cikkel ujból szabályoztatott. Állami kedvezményben részesíttetnek a technika ujabb fejlődése szerint berendezett oly gyárak, melyek a magyar korona országaiban eddig elő nem állított cikkeket készítenek; továbbá a még nem eléggé fejlődött és a törvényben egyenként felsorolt iparágakkal foglalkozó gyárak. A kedvezmények 15 évi maximalis időtartamig terjedhető adómentességben, a részvények kibocsátásával, a telekátirással kapcsolatos illetékek elengedésében, olcsó, több esetben önköltségen történő vasuti szállításban, az állami, törvényhatósági és községi vagyont képező területekre a kisajátítási jog megadásában stb. állanak. Ezenkivül az állami hivatalok és üzemek iparcikkbeli szükségleteinek szállítása egészben vagy részben biztosíttatik az uj iparválllatok részére. Az iparfejlesztés ezen módozatának alkalmazása élénkebb mozgalmat idézett elő különösen a gyáralapítás terén. Annak eredményeit tüntetik fel a következő adatok: 1893 végeig állami kedvezményekben részesült nálunk összesen 724 gyár; ezek közül volt mezőgazdasági szeszgyár 359, fonó-, szövő-ipari 74, vegyészeti 73, agyag- és üvegipari 50, vas- és fémipari 44, gépipari 37, szeszipari 14, faipari 14, papiripari 12, bányászati 11 és tiz vagy ennél kevesebb élelmezési, tudományos eszközöket előállító, ruházati, hangszer-, ezüst- és apróáru- stb. nem mezőgazdasági gyár, tehát összesen 365. Ezenkivül 1893 folyamán előzetesen biztosítva voltak az állami kedvezmények még 24 gyár részére. A gyáriparon kivül nálunk a kisipar fejlesztése érdekében is történnek lépések, hanem annak küzdelme azért igen jelentékeny a nagyiparral és támogatása nem mutat fel oly sikert mint a gyáriparé. A kisipar érdekében a raktárszövetkezeteknek hitel nyujtatik a kereskedelmi minisztérium rendelkezése alatt álló ipari és közgazdasági alapból. A kisipar támogatását célozza a közmunkaműhelyek létesítésére irányuló törekvés is, melyek rendeltetése az lenne, hogy a szegény, de törekvő kézműiparosok célszerü, központi erőátvitellel, világítással és fütéssel ellátott jutányos műhelyekhez jussanak. Az ipari szakoktatás is leginkább a kézműipar fejlesztése érdekében van berendezve. A villanyos erővel hajtott munkagépek, az anyagipar és bőripar kiállításai szintén ebből a szempontból rendeztettek az utóbb lefolyt évek alatt. A házi ipar (l. o.) fejlesztése ujabban hasonlóképen szemügyre vétetett. Nem kis szerepe van az iparpolitika keretében a kszabadalmi törvényhozásnak és általában azon törvényeknek, melyek a szellemi és az ipari tulajdont megvédeni rendelvék. Ide tartoznak a szabadalmi törvény, a minta- és a mustravédelem. Meg kell itt még említeni az iparkiállításokat, melyek, akár helyi, akár megyei, kerületi, országos v. világkiállítások legyenek, kellő berendezés és az iparosok által tett megfelelő tanulmányozások esetén azok ismeretkörét nagyon bővíthetik. Sokkal állandóbb hatást gyakorol azonban az iparmuzemok minden neme: a technologiai, az iparművészeti, a különleges ipari, v. a szaktanintézetek szertáraiul is szolgáló muzeumok. A legnagyobb befolyással azonban az ipar fejlesztésére az ipari szakoktatás kellő szervezése bir. L. Iparoktatás.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
