Horizon
Horizon (gör.), a megfigyelési helyen átmenő vizszintes, az égig folytatva gondolt sik, mely tehát libellával vagy függő ónnal bármikor könynyen kijelölhető. Megkülönböztetendő tőle a szemhatára, látáshatára v. égalja, mely mentén az ég a földet érinteni látszik s mely nem egyéb, mint a megfigyelő szeméből a föld testéhez huzott érintő kúp érintési köre, mely a H.-nál a szem magasságától függően mélyebben fekszik. (Ez a hajós kimm-je, tehát a szemhatár mélysége a H. alatt a Kimmtiefe vagy depresszió.) A H. az eget két féltekére metszi; a felső állandóan látható, az alsó állandóan láthatatlan és ezért a H. a kelő és nyugvó csillagok geometriai helyének is volna mondható. Egyszerü mekánikai előállíthatóságánál fogva alapsikul szolgál a csillagok meghatározásánál mindig ott, hol e meghatározás megfigyelések által történik; a teodolitban a vizszintes kör, a szextáns és pontos csillagászati műszerek (meridiánkör) esetében valamely folyadék szabad felszine képviseli a H.-t. Ha a Föld középpontján át párhuzamos sikot fektetünk, a megfigyelő szemén áthaladó, ugynevezett látszó H.-hoz, a valódi H.-tot nyerjük, melyre a csillagász tulajdonképen összes megfigyeléseit átszámítja. A kettő közötti különbség annál inkább feltünő, minél közelebb áll hozzánk valamely égi test. Igy a Hold esetében a látszó és valódi H.-ra vonatkoztatott hely 1°-nyi különbséget mutat; a bolygóknál és Napnál e különbség csak néhány másodpercet tesz ki, az álló csillagoknál teljességgel elenyésző. E különbség, mely gömbalaku Föld esetén csak a csillagok magasságában észlelhető, nem pedig azimutjában is, az égi test parallaxisa s nyilván azon szög, mely alatt az illető égi testről a Földnek a megfigyelési helyhez huzott sugara látszik. E parallaxis tehát legnagyobb a csillag kelte v. nyugta alkalmával és null, ha az égi test a megfigyelő zenitjébe jut. A H., mely az égen legnagyobb kört metsz ki (az ég mérhetetlen messzesége miatt a való és látszó H. közötti különbség 0), mint minden kör, ugyancsak 360°-ra van osztva; e kör mentén olvassuk a délponttól kiindulólag nyugaton, északon, keleten át az azimutot. - H. a geologiában oly övek vagy zónák összetétele, melyek akár petrográfiai, akár paleontologiai sajátságok tekintetében egymással megegyeznek.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
