Chouans.
Chouans. A francia forradalom idejében a királyság védelmére kelt parasztok neve, mely név első vezérüktől, Cottereau Jánostól származott, ki csempész volt, s ekkor kapta a C. melléknevet (Chat huant a. m. huhogó bagoly). Cottereau 1792. egy felkelő csapat élén kezdte meg a harcot a köztársaság ellen és 1793. a vendéeiekkel egyesült miért aztán ezeket is C.-nak hivták. Cadoudal és Puisay gróf is hozzája csatlakozott. Vitézül és meglehetős sikerrel folytatta a guerillaharcot, amellett azonban emberei sokat raboltak és pusztítottak. Cottereau halála után, ki 1794 febr. 2. Beaufort mellett esett el, a vakmerő Désoteux (másnéven Cormatin) vezényelte a C.-kat. A konvent egy ideig tárgyalásokat folytatott vele, valamint Charette de la Contrie-val és 1796 ápril 9. Mabilaisban szerződésre lépett velök, melynek értelmében a C.-ok leteszik a fegyvert és a köztársaságot elismerik; de egyik fél sem tartotta meg ezt a szerződést,. s habár Cormatint nemsokára elfogták mindazonáltal Cadoudal György és Scépaux ujból annyira lelkesítették a fölkelőket, hogy számuk 10,000-re szaporodott. S midőn végre 1795 jun. Puisaye angolokból és emigránsokból álló csapattal Franciaország partján kikötött, a lázadás gyorsan elterjedt, de sikert a vezérek egyenetlensége miatt még sem arattak. Hoche köztársasági tábornok a C. támadását viszszaverte és a szétszórt csapatokat külön-külön megsemmisítette. A legtöbben Quiberon félszigetére menekültek, hol aztán jul. 20. tönkrementek.
Vezéreik, ugymint Vieuville, Sérent és mások elestek Scépeaux és Cadoudal György kénytelenek voltak magukat megadni, Frotté Angliába, Puisaye pedig Amerikába menekült. 1799-ben még egyszer életre ébredtek midőn Frotté, Cadoudal, Bourmont stb. vezérek, angol segélylyel ujra szervezték és hadaik már-már Versaillesig hatoltak. De brumaire 18-ika véget vetett e felkelésnek. Az első konzul ugyanis Brune tábornokot küldte ellenük a Loire mellékére, ki a Ch.-at rövid idő alatt szétszórta, és vezetőiknek kegyelmet biztosított, a makacs Frotté kivételével, kit agyonlőttek. 1814 és 1815. a Loire mindkét partján egyidőben még egyszer fölkelésre került de a császárság bukása és a királyság helyreállítása után a lázadás magától aludt el. A C. vezéreit a Bourbonok tábornokokká és alezredesekké léptették elő, többen közülök még a pairi rangot is nyerték. V. ö Kérigant, Les Ch. (Páris 1882); Le Frégeoliere, Émigration et chouannerie (Páris 1882); G. de Cadoudal, G. Cadoudal et la chouannerie (1887); Sylvanecte, Profils vendéens (1887). Moulin M., Memoires sur la C. normande. (Paris 1893. L. még Vendée.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
