Albigensek
Albigensek (helyesebben: Albigaiak) elnevezés gyüjtőnévül szolgált több egymáshoz hasonló, de különböző országokban más-más neveket viselt középkori, messze elterjedt eretnek felekezeteknek; így Felső-Olaszországban, Déli-Magyarországban és Boszniában: Patarinok-v. Patarénusok-nak, Dél-Franciaországban Turlipinok-, Publíkánok- és Bolgároknak hivattak legközönségesebb nevűk azonban (különösen a XIII század óta) albigensek volt, a déli-franciaországi Albi-tartománytól (Languedocban) és amint ők magok hítták magukat: katarok (e görög szótól χαδαροι = tiszták; honnan a német Ketzer). Már «bolgár» elnevezésök magában véve is sejteti, hogy az akkor Bolgárországban elterjedt és máskép Paulieianok vagy Publikánoknak is nevezett Bogomilok (Bog milujy, könyörülj istenem-szavaktól; mások szerint egy Bogomil nevü paptól) eretnekségével rokonságban és összefüggésben voltak, amit az a körülmény tesz kétségtelenné, hogy miként a Bogomiloké, úgy az ő elméleti tanításuk is teljesen megegyezett a régi manichaeusok dualisztikus (kételvüségi) alapon álló tanításával. Ugyanis mint a gnosztiko-manichaeusok, úgy az A. is két ős lényt, istent vettek fel, jót és rosszat a szellemvilágot a jó, az anyagot pedig a rossz isten teremtette. A rossz isten az ó-testamentombeli Jehova csellel arra csábította a lelkeket, hogy az égből a földre leszállván testeket vegyenek fel, és ekként hatalmába kerültek. Sok évezred után azonban a jó isten megkönyörülvén a testi rabságban-sinylő lelkeken, teremtményei legfőbbikét, Krisztust küldötte a földre, hogy a lelkeket megszabadítsa. Szerintök Krisztus nem birt anyagi testtel; halála csak látszólagos volt. Az általa véghez vitt megváltás csak ama tanítás követesében áll, amely szerint az embernek arra kell törekednie, hogy önmegtagadás által a testtől megszabaduljon. Tökéletesekül tekintették azért azokat, akik az anyaggal való minden érintkezést, minden földi birtokot, minden testi táplálkozást szorgosan kerültek. E tökéletesek kézföltevés által elnyerték a lelki keresztséget, az úgynevezett consolamentum-ot (megvigasztaltatást), mely holtuk után lelkeiket az égbe vezérli el. Kevésbbé tökéletesek azok a hívek, akik még földi vagyonnal birnak, házas életet folytatnak és akik csakis haláluk alkalmával nyerik el a consolamentum-ot. Akik e consolamentum nélkül halnak meg, azoknak lelkei emberi és állati testekben vándorolnak. A tökéletesség és szentség legfőbb jele az öngyilkosság; amiért is, hogy boldog kimulást szerezzenek nekik, a szülők gyermekeiket és viszont ezek szülőiket öldösték. A III. laterani zsinat (1179) kiközösítvén az A.-t, ellenök, mint az állam és társadalom biztonságára veszélyes eretnekség ellen, a világi hatalmakat szólította fel. Pápai követek és hitszónokok ezek közt különösen kitünt szent Domonkos, ki az eretnekség megszüntetésére a szent olvasót ajánlotta lelkes beszédeiben működtek az albigaiak megtérítésén Olasz és Franciaországban; de az A. hite azért folyton tartotta magát, annál is inkább, mert egyes világi főurak (így Rajmond, toulous-i és Roger, beziers-i grófok) pártfogolták követőit; miért is III. Ince pápa, miután követeit az A. meggyilkolták, Fülöp Ágost francia királyt arra birta, hogy az A. megfékezésére keresztes háborút vezessen. Simon, montfort-i gróf lett a keresztes hadjárat vezére, aki kezdetben szerencsével harcolt és több várost elfoglalt tőlük; később azonban politikai és személyes érdekekre akarván azt kizsákmányolni, majdnem 20 évig tartott hadjárat s az 1229.-i évben megkötött párisi . béke által ért véget. Az albigai eretnekség végleges megszüntetésére hozták be ezután az inquiziciót (hitnyomozást).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
