SZAPORA
SZAPORA, (szap-or-a) mn. tt. szaporát. 1) Sűrűn, buján növő, tenyésző. Szapora búza. Szapora fű. Szapora birka, tehén. A nyúl szaporább az orozlánnál, s a veréb a sasnál. Szapora, mint az ebkapor. (Km.). 2) A maga nemében sűrüen, gyakran, hamar működő. Szapora beszéd. Szapora munka. Szapora malom sokat darál. (Km.). Szapora tréfa ritka okosság. (Km.). Szapora előmozdítása akármely dolognak megérdemel egy pár keztyűt. (Km.). Szapora Margit módjára, frisen sürgölődve, gondoskodva. 3) Tájdivatosan am. sok. Három fontnál szaporábbat (többet) nyom. (Szabó Dávid). 4) Főnevül használva jelent ivadékot, növedéket, terményt. Nincs szaporája a bitangnak. (Pázmán). Ez értelemben ,szaporaság’ v. ,szaporúlat’ is szokásban van. 5) A verselésben olyan láb, melynek három rövid tagja van (∪ ∪ ∪, tribrachys). Gyöke szap mint sürüséget jelentő, egyezik a gyapor, gyapju, gyapott, továbbá a csepü, cseplesz, gyepü szók gyap, csep, gyep gyökeivel. Törökül: szïpïr am. szeleburdi (Vámbéry). V. ö. SZAP, (1), elvont gyök. Alakra hasonlók hozzá: csutora, gugura, kukora, pipere stb. melyekben az a e végképző a tulajdonságot jelentő ó ő v. ú ű képzőnek felel meg, mint: bugyogó bugyoga, czinegő czinege.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
