NYERÍT
NYERÍT, NYERIT, (nyer-ít) önh. m. nyerít-ětt, par. ~s, htn. ~ni, v. ~eni. Tulajd. ért. lóról mondják, midőn heves vágytól izgatva, különösen a nemi ösztön által ingerelve, vagy eledel után sovárogva, erős, fülhasító (ní-er-er-er) hangon elkiáltja magát. Rokon vele a német: wiehern. Nyerít a csődör, midőn kanczát érez. Árokszállás, Kecskemét, nyerít a ló, ehetnék. (Toborzó rím). Nyerít a kancza is, midőn elveszett csikaját hívja, vagy keresi. Átv. és lealázó kifejezéssel mondják nőszemélyről, ki buja érzelmeit az által árulja el, hogy a férfiak után fenhangon hahotáz, vihog, röhög. – A lónak egyéb hangjai: röhög, midőn örül, péld. ha abrakot hoznak neki, vagy elveszett csikaja eléjön; ihog, nyihog, vihog, midőn haragszik, s egymást harapja, rugdalja; tüszköl, ha megijed, vagy nem tetszik neki valami; horkol, hortyog, fortyog, ha megijed.
A nyerít igének gyöke az erős r hangban rejlik, s törzsöke nyer, az ít pedig képző, mint az állati hangra vonatkozó ordít, sipít, visít, sivít, vonít (a kutya), kukorít, stb. igékben.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
