MESE
MESE, fn. tt. mesét. 1) Széles ért, egészen, vagy legalább részben költött elbeszélés, melynek azonban czélja nem csalatás, hanem valamely cselekvénynek, igazságnak, vagy mondatnak, vagy eszmének érzékített, élénk eléadása. 2) Szorosb ért. képes alakban költött elbeszélés, mely által valamely erkölcsi mondatot vagy tant, vagy eszmét mintegy láthatólag érzékítve adunk elé, pl. midőn oktalan állatokat, sőt lelketlen lényeket is beszéltetünk. Ilyenek az úgynevezett aesopuszi mesék, s a magyarban Fáy András meséi. 3) Oly költött elbeszélés, melynek valószínűtlensége első hallásra kitünik, s melyet az elbeszélő nem szándékozik igaz gyanánt a hallgatóra tukmálni. 4) A nép száján forgó, csodálatos, tündéres elbeszélések, milyenek a Vasorru bábáról, Vaskovácsról, Tündérvárról, Tátosokról, Napos-holdas lovakról stb. szóló népmesék, milyeneket a magyarban Erdélyi János, Kriza János, és több mások gyüjtöttek. Amely szolga sok mesét tud, ritkán jó dolgos. (Km.). 5) Rejtélyes képekbe foglalt tikos értelmü, fogárd kérdések, melyeket a nép így szokott kezdeni: Mese mese, mi az? pl. ha fölveszik is sír, ha leteszik is sír. Fúrják, faragják mégis feneketlen. Micsoda madár az, mely a karó hegyén is megtojik? Melyik a legerősebbik szó? Ki látott kenderből templomot? Mikor állt Krisztus egy lábon? Mikor ordított a szamár akkorát, hogy az egész világ meghallotta? stb. Ezek neve különösebben: találós mese; újabb szóval: rejtély. Megfejteni a mesét. A fejtetlen mese legtöbb becsületet vall. (Km.). 6) A nagyobbféle elbeszélő költeménynek, pl. regénynek, hőskölteménynek, vagy valamely színműnek alapvázlata. E szinműnek meséje egyszerü és rövid.
Mi e szó eredeteti alakját, és jelentését illeti, nagyon valószinű, hogy benne a besze v. beszéd alapfogalma rejlik s am. különféle czélra és alakban költött beszéd. A hellenben is μυϑος jelent mesét és beszédet, a latinban a fabula, fatur, fatetur egy gyökről származtak, a német Sage és sagen hasonlóan; a tótban bázen mese megegyezik a hellen βαζω (beszélek) igével, mely a szánszkritban szintén bhász és bhásza (némely nyelvészek kiejtése szerént bhás [= bháseh] és bhása) am. a magyar besze v. beszéd. Innen úgy vélekedünk, hogy mese nem egyéb mint a módosított hangu besze, melyből el képzővel lett beszél, mint a mese törzsökből mesél. Hogy a b és m mint rokonszervü hangok fölcseréltetnek, bizonyítják a bekeg mekeg, bee! mee! bankó mankó, banya manya, bámbám mámmám stb. változatok. Szinte ily viszony létezik az s és sz között, pl. jószág jóság, urszág urság (ország); a csangók jobbára sziszegő foghangot ejtenek a suhogó helyett. Egyébiránt az arab, s török nyelvben is eléjön meszel v. maszal (fabula).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
