KELEPCZE
KELEPCZE, (kel-ep-cze) fn. tt. kelepczét. Általán a vadak fogására, megkerítésére csinált eszköz, pl. csapó kalitka, tőrök, hurok, s rokon a vastaghangú kalafa, kaloda, kalafinta, kalantyú szókhoz. Alapfogalom mind ezen szókban a kerítés, megkerítés, kerítés közé fogás. Ennél fogva a közös törzsök a kereket, görbést jelentő kel kal, reszkető hangon: ker kar. Ugyanezen fogalom lappang a görög καλυπτω, a latin claudo, cludo, a német Klemme szókban. Valakit kelepczébe csalni, ejteni, keríteni. A madaraknak, vadaknak kelepczét vetni. Átv. ért. ravaszul kikoholt fogás, csel, mely által valaki másnak hatalmába esik.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
