ÁMBÁR
ÁMBÁR, (ám-bár) ösz. kötszó. Élünk vele, midőn valamely mondatot ellentét gyanánt állítunk egy másikkal szembe, s am. jóllehet, noha. A viszonymondatban mégis, de, mindazáltal felel meg neki, pl. Ámbár lelkemből szeretlek: de kedvedért törvényt nem szeghetek. Ámbár magam is szegény vagyok: mindazáltal, ami telik tőlem, szivesen adok. Midőn az utómondatot vezérli, akkor az előmondat kötszó nélkül áll. Elutazott, ámbár igen kértem volt, hogy maradjon.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
